Daniel Defoe jó száz évvel Beaufort előtt már egy 12 fokozatú skálát említ az 1703-ban a brit szigetekre lecsapó vihar kapcsán, egy másik angol, John Smeaton pedig a szélmalmáról tett megfigyelései eredményeként írt le egy nyolcas osztályozást.

Amivel ezeken Beaufort saját feljegyzéseiben először 1806-ban megjelent skálája túlmutat: abban a szélsebesség verbális leírását az ilyen körülmények között használt vitorlázattal kapcsolta össze, és ezt társította numerikus osztályozásához. Például 6-os, azaz „erős szélben" egy átlagos állapotú hadihajó első reffsorral és csúcsvitorlák nélkül haladhat. A Beaufort-féle standardizálást 1838-ben vette át hivatalosan a brit haditengerészet, majd a különböző nemzetközi tengerészeti szervezetek is. A huszadik század elején a pontos szélsebességekkel, valamint a tenger és a hullámok leírásával egészítették ki a skálát, majd 1946-ban kibővítítették 17-es fokozatig, hogy a hurrikán erejű szelek is osztályozhatóak legyenek. Ehhez az alábbi képletet használták: v=0,836B^3/2 m/s.

A Verseghy Ferenc által készített hiánypótló táblázat a Hajózási Szabályzatban szereplő Beaufort-skálát  egészítette ki a Deák István-féle Balaton hajózási kézikönyvben szereplővel, és egy-két átváltással.

A szélskálák összefoglaló táblázata - letöltés