A hajó készen állt a versenyzésre, majdnem minden a helyén volt. Egyedül az orrvitorla nem volt bekötve, mert nem tudtuk, hogy a reacher-t, vagy a genua-t fogjuk használni. Ez a rajtnál véletlenül rosszul került bekötésre, de szerencsére gyorsan orvosoltuk a problémát.
A rajt alapvetően jó volt, jó helyről indultunk és jó sebességgel haladtunk. A rajtvonal déli végéhez közel startoltunk és a part irányába tartottunk. Az indulás után másfél órával még katamaránokat és liberákat tartottunk magunk mögött. Ezt követően azonban olyan hibát vétettünk, ami nem volt orvosolható a célba érésig.
Almádi magasságában úgy döntöttünk, hogy igazítunk egyet a víz felé, ahol azonban elfogyott a szél és a mezőny egy része elcsúszott alattunk. A kenesei forduló után inkább a part felé, mintsem a vízre hajóztunk, ami hozott pár helyet Siófokig, de nagy előrelépés nem történt. Innen a tihanyi csőig már kész kínszenvedés volt, egy -egy szélcsíkot meglehetett lovagolni, de tartós frissülés nem jött. Vicces volt, hogy a csövön átérni talán több mint másfél órába került, ami összehozta a veszteglő hajókat, hiszen a tehetetlenségünkön jól elviccelődtünk.
Nem sokkal azután, hogy átértünk a csövön a nap már kezdett a horizont alá bukni, ami a vízről nézve egészen fantasztikus. Talán nem meglepő, hogy a déli takkot választottuk, hiszen számítani lehetett a parti szélre, ami be is jött, kb 10 óráig lendületesen haladtunk. Ezt követően már csak egyszer kaptunk egy rövid frissülést. Ez gyakorlatilag arra volt jó, hogy hajnal előtt még egyszer fehérnek lássuk a vitorlákat. Ezen a ponton meg kell jegyeznünk, hogy ilyen körülmények között nem lehet nemzetközileg is nívós versenyt rendezni. A szúnyogok annyira megkeserítették az éjszakát, hogy biztosak vagyunk benne, néhány hajó emiatt állt ki a versenyből. A Sabrata pl. mellettünk adta fel a küzdelmet, pedig egy versenyzéshez szokott legénység és egy gyors hajó esetében ez ritka eset, de abban a pillanatban nem volt érthetetlen! Azon túl, hogy másnap több alkalommal át kellett mosni a fedélzetet, hogy normális környezetet teremtsünk magunknak veszélyes is a rajzás, hiszen a fedélzet jégpályára hasonlított, ami az éjszakai manőverek esetében felettébb kellemetlen. Arról nem is beszélve, hogy egész vasárnap a vitorlákat és a hajót csutakoltuk, hogy az induláshoz közeli állapotban hagyjuk a kikötőben.
Az éjszakát megszenvedve remek széllel közeledtünk Keszthely felé. Végre ismét deckvízzel hasítottunk :-). Végül negyed 9-kor fordultunk a bójánál. Bemondás alapján akkor a 89. pozícióban voltunk. Az öbölből nehéz volt kikeveredni, mivel a szél teljesen leállt. Kiérve a nagy-medencébe mi az északi partra szavaztunk. Tekintettel arra, hogy a forduló után hoztunk kilenc helyet, úgy gondoljuk jól döntöttünk. A visszaút már nem volt különösebben érdekes gyenge-közepes szélben spinakkereztünk. Élveztük a napot, pihentünk. Néha igazítottunk a pozíciónkon, de alapvetően nem változtattunk.
A hátszeles szakaszon sikerült meglépni egy pár üldöző hajó elől és így biztonságos pozícióban értük el ismét a csövet, ahol ismét izgalmak vártak ránk. Remek csatába bonyolódtunk a Délibábbal és a Tramontánával. Voltak pillanatok, amikor nyerésre álltunk, de nem tudtuk megtartani a pozíciónkat, így mindketten előttünk értek célba.
Mi végül 16:47-kor futottunk be a 80. helyen, amivel elégedettek vagyunk. Ugyan meg sem közelítettük a tavalyi 46. helyezést, de örömmel konstatáltuk, hogy sikerült megcsinálni és fáradtan de jókedvűen tértünk vissza a Koloska kikötőbe.
Nagymedve
Gyártó: X-Yachts
Típus: X-99 One Design
Sorozatszám: 172
Tervező: Niels Jeppsen
Méretek:
hossz: 32,8 láb (10m)
Szélesség: 9,8 láb (3m)
Vízkiszorítás: 6.570 lbs (2.980 kg)
Produkciós időszak: 1985 - 2004
Összesen: 605 hajó
