Hibajavításhoz vagy egy új eszköz beszereléséhez bárki hozzáfoghat, az elektromos rendszerhez hozzányúlni nem ördöngösség, de precíz munkát igényel, ha valóban tartós és megbízható eredményt szeretnénk elérni. A következőkben néhány hasznos tanáccsal szeretnék szolgálni ennek érdekében. A cikk feltételezi az elektromosság alapfogalmainak ismeretét.

A hajó elektromos rendszerei
Egy hajón alapvetően két külön rendszer van. Az egyenáramú rendszer 12 (nagyobb hajókon 24) voltos névleges feszültségű, fő áramforrásai az akkumulátorok, így menet közben is működik. Szinte minden fogyasztó, műszer erre van kötve. A váltakozó áramú rendszert (230V) a kikötőben használhatjuk és az áramot a parti csatlakozóról kapjuk. Legfőbb feladata az akkumulátorok töltése, valamint nagy teljesítményű fogyasztók (vízmelegítő, mikrohullámú sütő) működtetése. Inverter segítségével lehetőség van 230V váltakozó áram előállítására akkumulátorról is. Most csak az egyenáramú rendszerrel foglalkozom.

Egy vitorlás elektromos rendszere általában a következőképpen néz ki:
A fő áramforrás az akkumulátor, vagy a több akkumulátorból álló telep. Több akku esetében rendszerint az egyik a motor indítására szolgál, a másik pedig a többi fogyasztó működtetésére. Az akkuk pozitív pólusa a főkapcsolóra van kötve. Korrekt kivitelezés esetén a kapcsoló előtt egy nagyáramú biztosíték véd az akkuhoz közeli rövidzárlat ellen. Nagyobb rendszerekben beépített töltő van az akkumulátorokhoz kötve, illetve a motor generátora is tölti őket. Egyszerűbb esetben hordozható töltőt használunk.
A főkapcsoló egy nagy áramot elviselő kapcsoló, amivel a teljes elektromos rendszert lekapcsolhatjuk az akkumulátorról (áramtalanítás). Több akku esetén lehetőség van az akkuk külön vagy párhuzamosan, egyszerre történő bekapcsolására. A főkapcsolótól az áram továbbmegy a kapcsolótáblára.

A kapcsolótábla az egyes fogyasztókhoz tartozó áramkörök kapcsolóit, biztosítékait tartalmazza, illetve egyéb műszerek (pl. feszültségmérő) is lehetnek itt. Az áramköröket rendszerint funkciók szerint csoportosítja, mint például műszerek, navigációs fények, világítás stb. Lehetnek állandóan áram alatt lévő áramkörök is, mint az automata fenékvíz-szivattyú. A nagy áramfelvételű fogyasztók (például inverter) gyakran közvetlenül az akkumulátorhoz kapcsolódnak.
A kapcsolótáblától a vezetékek viszik az áramot a fogyasztókhoz. Ellentétben az autókkal, ahol a negatív pólus a karosszéria, a legtöbb hajó kétvezetékes rendszert alkalmaz, vagyis minden fogyasztóhoz két szál drót megy, a pozitív és a negatív. A negatív vezetékek rendszerint közösítve vannak a kapcsolótáblánál, míg a pozitívak az egyes kapcsolóktól indulnak.  

Biztonság
A 12 vagy 24 voltos rendszer áramütés szempontjából gyakorlatilag veszélytelen, így ettől nem kell tartani, de azért ekkor is legyünk elővigyázatosak. A váltóáramú rendszer azonban halálos áramütést okozhat, ezért megfelelő szakértelem hiányában ehhez ne nyúljunk! Az inverter kimenete ugyanilyen veszélyes, hiába akkumulátorról működik, erre legyünk tekintettel!

Szerelés közben mindig áramtalanítsunk, ez kisfeszültségű rendszereken is javasolt, mert egy véletlen rövidzárlat csúnya szikrázást vagy akár tüzet is okozhat. Ezért kapcsoljuk ki a főkapcsolót, vagy vegyük le az akkumulátorról a sarut. Ne felejtsük el kikapcsolni a töltőt sem.

Hibakeresés, bővítés
Ha valami nem működik, az rendszerint azért van, mert nem jut hozzá elegendő elektromos energia. Ezért mielőtt az adott eszközt kezdenénk vizsgálni, győződjünk meg róla, hogy megvan-e a megfelelő tápfeszültsége. A tapasztalat azt mutatja, hogy a hibák nagy részét a vezetékek és a csatlakozások környékén kell keresni. Természetesen lehet, hogy a vezetékezés rendben van és maga a kérdéses eszköz a hibás. Ezt könnyen megállapíthatjuk, ha külön - biztosított - vezetékkel vezetünk hozzá áramot. Ugyanakkor azon se lepődjünk meg, ha egy áramkörben több helyen is szakadás vagy rossz érintkezés van, ezt elég munkaigényes felderíteni.

A hibakeresés során törekedjünk a szisztematikus munkára! Ha azt észleljük, hogy valamelyik fogyasztóhoz nem jut el az áram, akkor kezdjük visszakövetni az áram útját az akkumulátor felé. Erre a célra próbalámpát, vagy voltmérőt, multimétert használhatunk. Minden csatlakozás előtt és után is mérjünk, így azon pont után lesz a hiba, ahol megjelenik a feszültség. A csatlakozásokat mozgassuk meg, illetve keressünk melegedésre, égésre utaló nyomokat. Ha a csatlakozás rossz, javítsuk ki! Csavaros csatlakozásoknál általában elegendő a tisztítás és a csavar meghúzása. A sarus csatlakozást ellenőrizzük, hogy megfelelően szoros-e, nincs-e eltörve a vezeték a saru tövében. Ha igen, tegyünk fel új sarut. Hibás kapcsolót, biztosítékot hasonló módon találhatunk meg. Ha a műszerünkön van vezetékfolytonosság-mérő (sípol, ha nincs szakadás), akkor ezzel is ellenőrizhetjük a vezetéket.
Lényeges, hogy a hibásan működő eszköz működése közben is mérjünk, ugyanis csak a nagyobb áram esetén jelentkezik a hibás érintkezés által okozott feszültségcsökkenés. Ilyen jellegű problémára gyanakodhatunk, ha a hibás működés csak nagyobb áramfelvétel pillanatában jelentkezik (pl. autopilot a motorja működésekor „megbolondul").

A biztosítékok rendkívül fontos szerepet játszanak, a hiba esetén fellépő nagy áramfelvételt és annak következményeit akadályozzák meg. Megoszlik a vélemény, hogy az automata vagy az egyszer használatos biztosíték jobb-e. Az automata biztosíték visszakapcsolható, a kiégett biztosíték csak cserélhető, ha van tartalék. Ugyanakkor az automata jóval bonyolultabb szerkezet, hibalehetőségekkel. Egyet azonban nem szabad elfelejteni, biztosíték nem old ki ok nélkül. Azaz ha kiégett vagy leoldott, először az okot kell megkeresni. Ha ez egy pillanatnyi probléma (kiégő izzó, vagy szerelés közben véletlenül rövidzár okozása), akkor bátran visszakapcsolhatjuk vagy cserélhetjük, de ha nem járunk utána a hiba okának, akkor visszakapcsolgatással, pláne nagyobb értékű biztosíték berakásával nagyobb bajt, akár tüzet is okozhatunk.
A rendszer bővítésénél először is meg kell vizsgálni, hogy elegendő terhelhetősége van-e az áramkörnek, ezt az új eszköz maximális áramfelvételének ismeretében eldönthetjük. Ha lehetséges, és van elég hely a kapcsolótáblán, érdemes külön áramkört kiépíteni, ez megkönnyíti a későbbi üzemeltetést. Ehhez valószínűleg új vezetékeket kell behúzni, ami nem mindig egyszerű feladat szűk helyen. Javaslom, hogy minden felhasznált anyag a lehető legjobb minőségű (hajós felhasználásra is alkalmas) legyen, a spórolás összerozsdált csatlakozókban, szétmállott szigetelésben sokszorosan megbosszulja magát.

További cikkünk: Villanyszerelés a hajóban 2.

Szigeti Szabolcs