Röviden : a korrózió olyan reakció, amely a korrodáló közegben lévő fémeket (illetve más anyagokat is) a felületükről kiindulva tönkreteszi.

A kémiai korrózió során a fém közvetlenül reakcióba lép a levegő oxigénjével. Így például a vas egyesül a levegő oxigénjével és vasoxid, azaz rozsda képződik. A vas igen látványosan rozsdásodik, de gyakorlatilag minden fém (néhány nemesfém kivételével) korrodál. Bizonyos fémeken, például az alumíniumon vagy a rozsdamentes acélon vékony, tömör oxidréteg alakul ki, amely megvédi a további rozsdásodástól.
Nedves környezetben sokkal gyakoribb az elektrokémiai korrózió. Ennek során a fém elektront ad le, s egy másik anyag, máshol felveszi azt. A folyamatban több fém vesz részt, az elektronok által keletkező áramot a nedves, vezető közeg, az elektrolit szállítja. Itt tulajdonképpen galvánelemet jön létre, amelynek két elektródája a két különböző fém. Hasonlóan a régi, kilyukadt elemekhez, az elektront leadó fém elfogy, korrodál. Ennek egyik látványos megnyilvánulása a hajókon is észlelhető kellemetlen jelenség: a vassal vagy acéllal érintkező alumínium alkatrész fehér porrá oxidálódik. Ugyanezen okok miatt nem lehet réz tartalmú algagátlót közvetlenül alkalmazni alumíniumon. Egyes esetekben a fémben lévő inhomogenitások, szennyeződések helyi elemeket hoznak létre, s a korrózió során fém felületén kis lyukacskák képződnek  .

Hogyan védekezhetünk a korrózió ellen? A rozsdamentes anyagok széleskörű használata, költségességük miatt, nem megoldás. A különböző fémek érintkezését, kapcsolódását sem lehet kiküszöbölni. Más módszerekhez kell tehát folyamodni.

Mivel a jelenség a fém felületén tapasztalható, a felület elzárása, befestése a legismertebb eljárás. Ez az elzárás nem csak festéssel történhet, hanem kémiai úton is. Például az alumínium eloxálása során az oxid réteget galvanikus úton megvastagítjuk, s ez igen ellenálló felületet ad.

A festék-bevonatok hátránya, hogy sérülésük esetén ugyanúgy megindul a korrózió, amely a bevonatot további rongálja, s így felgyorsul a folyamat.
Az fent leírt elektrokémiai korrózió védekezésre is használható. Ha találunk olyan fémet, amely a megóvandó anyaggal olyan galvánelemet képez, amelyben ő maga korrodálódik, a védett fém érintetlen marad. Ezt a megoldást nevezik katódos védelemnek, ugyanis a védendő fém alkotja a galvánelem katódját ,negatív pólusát, míg az őt megvédő, elfogyó fém az anód.

Az anód mérete, felülete természetesen függ a védendő alkatrész méretétől. A pontos számítás módja túlmutat e cikk keretein. Körülbelüli érték : az anód a teljes felület egy százaléka. Ha mégis tapasztalunk korróziót, akkor a felület növelhető. Túl nagy felület esetében viszont a nagyobb mennyiségű galvánáram által okozott vízbontás és gázfejlődés a festést károsíthatja. A védekezés tartóssága szempontjából viszont az anód tömege  lényeges, mivel működése közben folyamatosan fogy.

Különböző vizeknek különböző a vezetőképessége, így különböző fajtájú anódokat kell alkalmazni: tengervízre cinket, édesvízre magnézium vagy alumínium ötvözetűt  használnak.  Ugyanis a sós víz jó elektromos vezető, így a korróziós folyamat gyorsabb, de hatékonyabb a védelem is. Ezért vegyük figyelembe a hajó üzemeltetési területét.
Hogyan alkalmazzuk az anódot? A legfontosabb a jó elektromos kapcsolat az anód és a katód között! Ezért az anódot hegesztéssel vagy csavarozással rögzítsük úgy, hogy ne legyen festék vagy szennyeződés a felületek között. Csak az elektromosan összekapcsolt alkatrészeket védi az anód, így a különálló elemekhez (propeller, kormánylapát-tengely) külön anód kell. Tévhit, hogy elegendő az anódot valahogy a vízbe lógatni és máris megvan a védelem! S míg a védett felületet rendszerint lefestjük, az anódot tilos befesteni, mindig tiszta legyen a felülete!

Sokszor gyárilag elhelyeznek anódokat, külmotorokon rendszerint a hajtóművön, propellertengelyen, belmotorokon a hőcserélőben. Ezeken a helyeken értelemszerűen a gyárival egyező alkatrésszel kell pótolni az elfogyott anódot.

Az anódok állapotát rendszeresen vizsgáljuk meg, és ha szükséges, cseréljük. Ugyancsak vizsgáljuk meg a védett alkatrészt, ha korróziót tapasztalunk, valószínűleg túl kicsi az anód. A vizsgálatokra kiváló alkalom az őszi kivétel (egy jól méretezett anód egy-két év alatt elfogy). Édesvízben (Balaton) jóval lassabb a korrózió, de elhanyagolni ott sem szabad.

Mivel a korrózió a hajó egyik legnagyobb ellensége, ezért minden lehetőséget meg kell ragadni ennek elkerülésére!

Szigeti Szabolcs