A karnevál ugyanis trópusi jellegű esemény, legalábbis nekem ez ugrik be először. Feltéve, ha a riói karneválra gondolok, mely idén február 13-án kezdődik. De én most konkrétan a velencei karneválra gondoltam! Ami idén február 6-án kezdődik.
A karneváli hangulat Velencében is izzó, legfeljebb kevesebb félmeztelen mesztic szépséget látni az utcákon. Ezzel szemben az az előnye, hogy közelebb van és könnyebben megközelíthető. Hajóval. Rióba most má' késő elindulni, de Velence könnyűszerrel elérhető az adriai kikötőkből. Jó, tudom, a téli vitorlázás nem sokakat csábít, de nekem mégis az a véleményem, hogy a vérbeli vitorlázónak télen is csak tenger a tenger. Nem kell feltétlenül túlélő vagy „fasza-gyerek" túrára gondolni, mert aki nemcsak az augusztusi szélcsendben vitorlázott az Adrián, az tudhatja, hogy akár januárban is lehet pólós idő arrafelé. A szlovéniai Izola pedig minden más adriai kikötőnél közelebb van Velencéhez. Hatvan mérföld a tengeren pedig mindenkinek megéri azért az élményért, amit a Velencébe való behajózás, sőt mi több, a Szent Márk térre való behajózás jelent! A csatornákon ugyanolyan nagy a nyüzsgés, mint a parton, a csatornán fel-alá hajózni maga rendkívüli programot jelent. Miközben a szárazföldi gyalognép a vaporettókon összezsúfolódva, egymás lábán taposva élvezi a karneváli hangulatot, a vitorlázó a saját hajóján kényelmesen üldögélve forró rumos teát szürcsölget.
Míg a tengeri hajózás egyik legnagyobb élménye az elindulás, a másik a kikötőbe való megérkezés. De egy ilyen kikötőbe... A marina a város déli bejáratánál, az Arzenáltól nem messze, az Isola di S. Elenán van. Már a kikötés is izgalmakkal teli, ha a dagály vagy az apály után érkezünk, ilyenkor a sekély csatornában roppant erős az árapályáramlás, a kikötőbejárat pedig keskeny. A marinából félórás sétával elérhető a Dózse-palota, s az út a Canale di S. Marco mentén vezet. Aki a S. Elenához közeli Rimembranze parknál felfér a vaporettóra, mehet azzal is.
A velencei karnevál hangulatát nem nehéz elképzelni, ha valaki járt már Velencében (ki ne járt volna ott) és látott már képeket a karneválról. Nagy a tömeg, a nyüzsgés, de ez (is) adja a karneváli hangulatot. Két nap bőven elég ebből, de a pihenés óráiban sem lehet unatkozni. Remek program a délutáni kirándulás Muranóra vagy Buranóra, az esti hajózás a csatornákon, akár a saját hajóval, akár a vaporettóval.
S utána vár még a tengeri hajózás egyik legnagyobb élménye, az elindulás és egy remek futam hazáig!

***

A Karib-tengeren azonban már trópusi nap süt, ebben biztosak lehetünk. A félmeztelen mesztic lányokat itt sem tudom garantálni, ez mindenkinek egyéni opció lehet. Akár így, akár úgy, az egyik legjobb kéthetes túraútvonal a Martinique-Grenadines, oda-vissza.
Martinique a Szélfelőli-szigetek legészakibb tagja, hamisítatlan franco-karibi környezet. Különleges konyha, vásárlás a kisvárosi boltokban és a piacokon, barátságos emberek... ez Martinique, ahonnan elindulsz, s ahova visszatérsz! Ezen az útvonalon Martinique csak mint ugródeszka szerepel, ugyanis Fort de France repterére majd' olyan sűrűn indulnak a göbzik Párizsból, mint a 6-os villamosok a Körtérről. Le Marin, a báziskikötő 40 perc taxival.
Le Marinból dél felé indulva, St. Lucián érintjük Rodney Bay-t (ugyanis másik ország, be kell jelentkezni), a Marigot Bay-t, és Soufriere-t a „Deux Pitons" nagyszerű kettős kúpja alatt. Aki erre járva csak kicsit is megközelíti a partot, a leselkedő helyi kalózok menten lecsapnak rá. Ezek a kalózok azonban a tőlünk rabolt pénzért (lehet alkudni!) először is megmutatják nekünk a tuti legjobb horgonyzóhelyet (ők itt a helyi pilotszolgálat), másodszor tuti kirándulást kínálnak a közeli szunyókáló vulkánra és az őserdei botanikus kertbe (másodállásban ők a helyi utazásszervezők strómanjai).
Tovább hajózva St. Vincent vulkáni szigetét, káprázatos vízeséseket, a Blue Lagoont és a fővárost, Kingstownt érintjük. A közeli főváros, Kingston ugyanúgy izgalmas látnivalókat kínál, mint a Baleine vízesés, a botanikus kert és a drámai La Soufriere vulkán, az 1970-es évekből származó legfrissebb lávafolyásával a tengerparton. A legnagyszerűbb élmény azonban a fő szigettől délre fekvő Grenadines szigetvilága! A Bequia-szigeten az Admiralty Bay nyüzsgő kikötő, ahol a horgonyzóhelyre helybe hozzák a vizet és az üzemanyagot, a parton mindenfelé boltok, bárok, éttermek és hamisítatlan karibi élet... Mustique, a hírességek nyaralóhelye: az angol királynőnek, és Mick Jaggernek is van itt háza! Bérelhetünk lovat vagy dzsipet, de semmiképp ne felejtsük el meglátogatni Basil bárját! A Britannia Bay horgonyzóhelyén mindig találkozunk egy-két szuperjachttal!
Canouan keleti oldalán egymást érik a jól védett öblök, de a legszebb mégis Tobago Cays tengeri természetvédelmi területe, a Horseshoe Reef és a többi... Fantasztikus karibi hangulat, rengeteg az itt horgonyzó hajó, a parton szabad parázson sült friss homárt pedig a helyiek helybe hozzák nekünk!
Két hét fantasztikus hajózás a passzátszél szárnyán!

***

A kicsiny Tonga Királyság Polinézia nyugati részén mit sem változott, mióta a XVIII. század végén James Cook a „Barátságos szigetek" nevet adta a szigetcsoportnak. A mai hajósok a bennszülöttek barátságos fogadtatását élvezve és az ezerszínű tengerben fürdő 64 zöldellő szigetből álló szigetcsoportot látva sietnek elismerni, hogy Cook kapitány a szívéből szólt: „These are the Friendly Islands!" A tongai parti 30 fogásos lakomák, fáklyafényes dalos-táncos ünnepek az egész Csendes-óceánon híresek. A látótávolságban fekvő szigetek között a megbízható passzátszéllel gyorsan végigjárhatnánk a viszonylag kicsiny hajózási területet, ha nem lenne a tucatnyi horgonyzásra és sznorkelezésre csábító látványos - és magányos - öböl. A sokszínű tenger alatti világ felfedezése pedig feledteti velünk a hosszú repülőutat.
A szigetcsoport területén három tengeri rezervátumot érdemes meglátogatni: a 300' hosszú „Clan McWilliam" nevű hajó roncsát, a korallkertet és az óriáskagyló természetvédelmi területet.
A szigetek között nem túl nagy kör, amit megtehetünk. Port Maurelle jól védett öblében találjuk a Swallows Cave barlangot, ami a Capri Blue Grottóhoz hasonlatos. Valamivel nyugatabbra a Hunga hatalmas lagúnája egy kihűlt vulkán krátere, amelyet egy 60 m széles szoroson lehet megközelíteni. Továbbhajózva N'uapapu nyugati partján újabb barlangot találunk: ez a Mariners's Cave, egy víz alatti barlang, melyet jó úszók a víz alatt is megközelíthetnek, emiatt ez az adriai Bisevo kék barlangjához hasonlít; a száján beúszni nem követel nagyobb bravúrt, mint a hajó tőkesúlya alatt átúszni. Mounu az álombeli déltengeri sziget, homokos parttal és pálmafákkal. A Vana'u-i Lisa Beachen részt vehetünk egy igazi parti lakomán, umuban sült ételekkel; a pálmalevélből készült tálcán sertéshús, homár, kagyló, polip, mindenféle halak, papaya, kenyérfa gyümölcse és taro sorakozik.
Eueikit mint „Jurassic Island"-ot ismerik: a hajósokat a prehisztorikus időkből származó gingko páfrányfenyő-maradványok csábítják partra. Az ember a mozdulatlan, rekkenő hőségben minden pillanatban azt várja, hogy a szűk sziklaszurdokokból vagy a buja vadszőlő közül váratlanul egy itt maradt dinoszaurusz ront elő (ha mégis, akkor az bizonyosan turista-szemfényvesztés). A fehér homokkal borított és kagylókkal teleszórt tengerparton pedig óriáskagylót is találhatunk.
Az Euakafa-szigeten misztikus ősi sírhalmok idézik a történelem előtti időket. Délen a korallzátonnyal körülvett Mananita-szigeten álljunk meg. A könnyűszerrel körbejárható sziget belsejét buja őserdő borítja. Valódi paradicsom ez a hely - ezt látni kell, nem? (Aha!)