Szerencsémre a Párizsi rettenetet elkerülő londoni repülőjárattal érkeztem Brestbe, így már csak a helyi tüzes akadályokat állító olajipari munkások miatt kell nap, mint nap kisebb nagyobb fennakadásokkal számolni. Az meg minket a vízen annyira nem is zavar.
Az én kedvenc edzőm azonnal bedobott a mély vízbe, semmi vízhez szoktatósdi vagy ilyesmi. Az ifi srácok - akikkel már régóta együtt edzek - lendületes, a Francia bajnokságra felkészítő edzéseibe csatlakoztam be.

Bármennyire is barátságtalannak tűnhet ez a hely a maga hideg, szeles, nyirkos mivoltával, én rettentő boldogan cipeltem be a vízbe a dögnehéz RSX felszerelésemet. A hideg ellenére az első pár napban gyönyörű napsütés és siklatós idő fogadott. Christophe, az edzőnk igencsak megdolgoztatta a kis csapatot az elmúlt pár napban. Sőt, kis időutazás is volt számomra ez elmúlt hét, mivel igazi csapatépítő jellegű edzőtábor hangulat kerekedett azzal, hogy egy szálláson laktam a kis srácokkal. Vagy inkább helyesbítenék, csak szerettem volna úgy érezni magam, ehelyett a „ki fog elmosogatni?" kérdést szajkózó szerepkörben bizonyultam igazán hatékonynak...
Na, de szerencsére azért akadt egy igazán pihenő nap is a kemény edzések mellett, ami pont a Francia bajnokságot megelőző napra esett.

A helyi szörfös erők már nagyon készültek erre a napra, mert az összes előrejelzés szerint 25 csomó feletti erős szél és ráadásul elképesztő, 5-6 m-es hullámok voltak várhatóak.
Mikrobuszok elő, telis teli pakolták az összes létező megakirály wave cuccal, és kora reggel indulás is La Torche nevű, elképesztő spotra. Én szerényen a kis Peugeot 106-os járgányommal követtem a konvojt.  Mivel sem én nem fértem már be sehova, és a nekem szánt cucc sem fért be hozzám.

Sokkoló itt a messzi Bretagne-on, hogy a nap kb. ¾ 9 tájékán kel csak fel, így mondhatni tényleg a sötétben tapogatózva indultunk neki az izgalmasnak ígérkező szörfözésnek.
Na, de a szerencse ugye már csak ilyen...az említett helyen eszetlen gyönyörű hullámok várták a lelkes csapatot, de a szél az valahol északabbra megrekedt...Mivel nem vittünk hullámszörföt, így lőttünk pár fotót és nekikezdtünk egy elég merész szélvadászatnak. Ez nem egészen olyan, mint mikor a Balatonon átautókázik az ember egyik partról a másikra, hogy ott biztos jobb. Itt kicsit nagyobbak a léptékek...
De szerencsére találtunk egy helyet, nevezetesen La Goulien-t, ahol elég szép hullámok voltak és még a szél is fújdogált némiképp. Viszont a nagy hajkurászással jól elment az idő, így csak rövidet voltunk a vízben, mert rohannunk kellett vissza Brestbe nevezni a másnap kezdődő bajnokságra.
Kicsit fáradtan, de széles mosollyal az arcokon tértünk haza.
Gyors felszerelés felmérés és nevezés, majd pihi, mert igen komolynak ígérkezett az első versenynap.

Első nap: Chellange d’Automne – Francia bajnokság

Immáron második alkalommal veszek részt ezen a neves eseményen, vagyis már másodszorra fogadnak be a vízi csatározásaikba a francia szörfösök. Számomra ez igen megtisztelő és egyben felelősségteljes dolog .
Az előrejelzés remek, a nap folyamán egyre erősödő szelet írnak. Bár az eső jelzései is megtalálhatók a szélerő rublikák mellett, de ha fúj, akkor nem tök mindegy?!:-)
A reggeli kelés, a már említett igen kései napfelkelte miatt egyszerűen szólva, fájdalmas. 9-kor eligazítás és 10:30-kor elvileg rajt. Ritkán riggelek napfelkeltében, ami azért pazar látványt nyújtott.

Rajtam kívül még 2 külföldi női RSX versenyző is indul idén a regattán, nevezetesen Peking bronzérmese, Byrony Show és a Bolgár, de Francia honba házasodott Irina Konstantinova.

Kisebb várakozás után az első futamunk verőfényes napsütésben indult, ami sajnos nem tartott ki teljesen a nap végig, mert valahol a második futam vége felé rettentő baljós felhők érkeztek az óceán felől. Kaptunk is némi zuhét rendesen, de szerencsénkre a futamainknak még az igazi durva eső és szélvihar előtt befejeződtek.
A produkciómról röviden csak annyit, hogy egy biztos, sebesség az van! Olyan helyzetekből voltam képes a legelejére törni, hogy az már bűvészmutatvány számba ment.

Ennek a versenynek nagy tétje nincsen számomra, ezért az edzői utasítást próbálom követni, miszerint kockáztassak. Minden fordulom, halzolásom, és egyéb manőverek tökéletesítése végett, azt szeretné látni, hogy adjak bele mindent.
Ennek tudatában össze is hoztam a három futamból egy korai rajtot:)
De összességében, jól teljesítettem a mai napon. De remélem a holnapi végeredmény szempontjából is jobbat fog hozni, bár más kondíciók várhatók. Gyengébb szél, forgolódósabb, még pöffösebb.

Második nap: Chellange d’Automne – Francia bajnokság

Az első napi szuper széljárása után sajnos a verseny hátralévő részében jóval szerényebb légmozgás várt ránk. Viszont a Bresthez szokatlan kellemes napsütés némiképp enyhítette a csalódottságunkat. A második napon a rendezők kierőszakoltak három rettentő fárasztó futamot a mezőnyből, míg a hétfői utolsó napon, a vízen eltöltött közel 4 óra lötykölődésből csak egy kínkeserves futam született.

Ráadásul a gyenge szélben való versenyzés a térségben azért durva nehezítés, mert itt van a világon majdnem a legnagyobb ár-apály különbség (napi 7-8m-es vízszintkülönbség is van sokszor, pl. a verseny alatti napokban), ami következtében elképesztő áramlás van a vízen. Olykor a pályán más és más irányú. Az ilyen kis apróságok miatt igencsak komoly meglepetések érik az embert. Nem beszélve a szél irányának és erősségének folyamatos váltakozásáról.
Sajnos én sem voltam eléggé figyelmes és néha belefutottam egy két rossz döntésbe ami után a nagy javítási igyekezetben még 360-at is kellett csináljak büntetésből a befutó előtti szlalom szakaszban, ahol kicsit a bójavételnél agresszívabb voltam a kelleténél. Ezzel sajnos helyezéseket is sikerült veszíteni.

Végeredményben 9. helyen végeztem az idei, igencsak erős Francia bajnokságon.

RSX nőiben a friss Világbajnoki bronzérmes Charline Picon nyert.
Férfi RSX-ben rendre, Peking ezüstérmese, Julien Bontemps állhatott fel a dobogó legfelső fokára.

De, nem csak az RSX olimpiai osztálynak rendezték a bajnokságot, hanem az első, remek szeles napnak köszönhetően a Formula Windsurfing kategóriában is sikerült bajnokot avatni, Nicolas Warenbourg személyében.
Persze ezzel az eredménnyel nem igazán elégszem meg és a munka csak most kezdődik igazán.

Bár szerencsére a kedves edzőm egy kis lazulást is engedélyez, miszerint a hét közepéig a kedvező előrejelzésre való tekintettel elő sem kell, vegyem a dömper RSX-et, hanem vár a FUNboardozás!

Aztán persze a hét végére visszaáll a rend és még közel 10 napig itt Brestben gyakorolhatom, amit még igazán kell.
Majd pedig a november végén kis helyszínváltás lesz, mégpedig dél-Spanyolország a következő edzőtábor helyszíne, nevezetesen Cadíz városa.