A csodálatos napfényes sziget drámai meglepetéseket tartogatott a több száz vitorlázó és szörfös számára.
Sokaknak már ezen a regattán megkezdődött a válogató az augusztusi előolimpiára és természetesen a közelgő Londoni Játékokra.
A versenyt megelőző időszakban a kellemes, viszonylag gyenge szeles napokon zsúfolásig tömve volt a Pálmai-öböl a gőzerővel készülő versenyzőkkel.
A pattanásig feszült hangulatot tetőzték az verseny első napjának eseményei.
Az előrejelzésekre fittyet hányó módon a szél az első rajt közeledtével megadta a 25 csomós alaphangot, ami a nap folyamán csak egyre durvábban, olykor 35 csomós sebességet elérő széllökésekig erősödött. Ez a hirtelen kezdés sokakat, köztük engem is nagyon váratlanul és talán kissé felkészületlenül ért. Meg merem kockáztatni, ilyet még nem igen láttam pályafutásom alatt, hogy egy ilyen erős világ élmezőnyben a rajt pillanatában majdnem mindenki a vízben volt. Talán 4 nő tudott sikeresen időben elindulni a 35 csomó, vagy talán e feletti nyomásban. Világbajnokok, olimpiai érmesek vergődtek a rajt vonal alatt a vízben, hogy egyáltalán vissza tudjanak állni a deszkájukra és nekivágjanak az ijesztőnek tűnő futamnak. Kevesebb, mint a mezőny fele ért csak célba már rögtön az első futamban.
Az erősebb nemet elnézve, nekik is meggyűlt a bajuk rendesen a goromba körülményekkel. Mindezek kicsit sokkosan hatott mindenkire, de muszáj, volt összekapjuk magunkat a második rajtra. Rettenetesen túl óvatoskodva is, de a másodikra már majdnem mindenki tudta hozni a jobbik formáját.
Az első nap után olyan fáradtan éreztem magam, mint ha már az hat napos verseny vége fele tartanánk. Ilyen szélben kicsit a rendezők is túlzásba estek, mert közel 4 órát töltöttünk a vízen, a tomboló széllel birkózva.
A folytatásban sem volt könnyű dolgunk. Reggelente a part irányából, viszonylag még mindig erős, de annál trükkösebben csapkodó szélben kezdtünk, ami délre teljesen leállt és átengedte a terepet az ellenkező irányból megérkező sea-breeznek. Ezzel csak az volt a probléma, hogy előfordult, hogy a váltás során még versenyben voltunk, vagyis próbáltunk versenyben maradni.
Így aztán az eredmények elég rendszertelenül alakultak. Elsőkből volt, hogy lettek majdnem utolsók és fordítva.
Majd az utolsó pár napra nagyjából visszaállt a rend és zömében a délutáni, stabilabb termik szélben versenyeztették a mezőnyt.
Így történhetett, hogy a dobogós helyeket átvehették a kis szelesebb menő versenyzők.
Számomra sem volt túlságosan kedvező a kezdés, habár nagyon biztatóan remek formában szörföztem a versenyt megelőző próbafutamok alkalmával. Kicsit szétzilálta a begyakorolt rendszeremet az első pár futam és csak nehezen találtam magamra a verseny utolsó pár napjára.
De csüggedésre semmi ok, hisz nagyon is jó úton haladok.
Érdekes volt végig kísérni az olasz hölgyeknél zajló generációs csatározást. Palma már nekik is válogató volt az olimpiára. Az első két durva szeles napot a rutinos Alexandra Sensini torony magasan vezette, aki idén belépett a 40-ek táborába. De a feltörekvő ifjúság képviseletében a 20 éves Laura Linares a Medal Race előtti napon még a dobogóról is leszorította az öreglányt!
A végső összecsapás alkalmával Laura korai rajtjának köszönhetően elveszítette a vezető pozícióját és egyben az érem esélyét is az őt elszántan üldöző többszörös világ és Európa és olimpiai bajnok Alexandrával szemben. Így az eredmények a következőképpen alakultak:
1. ESP 5 Marian Alabau
2. FRA 4 Charline Picon
3. ITA 25 Alexandra Sensini
24. HUN 7 Detre Diána (BYC)
43. HUN 119 Cholnoky Sára (MSZA)
Férfiaknál az első helyen hatalmas meglepetés nem született, bár a másik két érem sorsa itt is az utolsó idegölő medal race alapján dőlt el.
1. NED 8 Dorian van Rijsselberge
2. NZL 1 Tom Ashley
3. GBR 1 Nick Dempsey
32. Gádorfalvi Áron (BYC)
Közel egy hete van a népes csapatnak kipihenni a szigeten történteket, mert már is itt van a nyakunkon a Francia Olimpiai Vitorlás Hét, aminek már 43. alkalommal a dél - franciaországi Hyeres ad otthont.
Detre Diána
