Amikor a természet nyugalomba, a tavon közlekedő hajósok a meleg kocsmába vonultak (vagy a könyvtárba), akkor jéghajósunknak a TV-híradó befagyó Balatonról szóló tudósítása közben eszébe jutott, hogy sem a rendes daruzási időben, sem a tél beköszöntével nem vette ki a vízből hajóját.
Így a horgonyon felejtett kishajó békésen ringatózva, ám nem ellenállva az őt körülvevő víz lehűlési vágyának, előbb-utóbb a jég foglyává kellett, hogy váljon. Feledékeny hajósunkban azonnal felrémlettek a bátor sarkkutatók, az elemekkel dacoló úttörők emlékei, akik a jeget törve a világ végére is eljutottak. Be is pattant az autójába (természetesen nyári gumit használva), és a sűrű hóesésben leugrott a Balatonra. Szerencséjére itt összeakadt két horgásszal, akik szintén nézték az előző nap a TV-híradót, és a befagyott csónakjukért érkeztek a partra. Több se kellett a gondos vízijármű-tulajdonosoknak, hogy az eddigi tétlenség lázas tettvágyba csapjon át. A vékony jég fogságából kiszabadított csónakkal bejutottak a jéggel körbevett, nyílt helyen horgonyon hagyott vitorláshoz. A gépkocsiból leszívott benzin segítségével üzembe helyezték a vitorlás kishajó segéd-, egyben meghajtó külmotorját(!) és megkezdték a hajózást. A jégtörést a jégre felfuttatott hajótest súlyával, és favágó fejszékkel végezték. A szakmunka közben aztán jött a korai napnyugta, az őket körülvevő jég pedig hízni kezdett.
Ennek ellenére a jéghajózás mozgatórugója, a csodálatos külmotor, amelynek hűtővizet biztosító gumilapátja nem volt hajlandó elhasználódni az őt folyamatosan támadó jégkásától, jégszilánktól, csak működött és működött.
A készenléti szolgálatok kivilágították a hajózóút hátralévő szakaszát - sőt biztos, ami biztos, Siófokon a zajló jégben hajózásra alkalmas vontatóhajót is üzembe helyezték a sokat próbált jégvitorlázók esetleges megsegítésére. De hiába, a sportember az sportember, az majdnem befejezi, amit elkezd. Éjfélre hőseink már a legközelebbi kikötőben voltak. Illetve majdnem. Mert a kikötő medencéjében a jég már 10-12 cm vastagra fagyott. Úgyhogy újabb 2 óra megfeszített és folyamatos jéghajózás árán sikerült megtenni a hátralévő 20 métert az áhított autódaru gémjének hatótávjáig, amelyet a szolgálatkész vízirendészet hívott a helyszínre.
A történet tanulsága, hogy az ilyen „héttengeri" vitorlázó, ha motort használ, képes megoldani a legnehezebb nautikai feladatokat is. Vitorlát viszont nem húz. Télen sem. Nyáron sem. Szerencsére.
