Míg a legtöbben akik itt nevelődtek, a Balatonon folytatják a vitorlázást, a mi utunk épp fordítva működött: mi a Balatonról kerültünk Agárdra 1978-ban.
Nem voltam boldog akkor a kényszerű váltástól, ám egy nyár fordított érzéseimen.
Mik voltak az okok?
Elsőként a szelíd tájat említeném, a tó simogató vízét, a ringó nádasokat.
Ezután az itteni embereket, akik segítőkészek voltak és befogadóak.
Az sem közömbös, hogy rögtön feladatokat kaptam, ezáltal részese lettem az itteni sportéletnek.
Hát igen!!! Agárdi sportélet akkor! Talán ez volt rám a legnagyobb hatással.
Rengeteg gyerek, /ugyanannyi csínytevés/ feladatukat komolyan vevő edzők, és SIKER.
Az utóbbit könnyű és nagyon jó érzés megszokni. Mint ahogy nehéz volt átélni mindennek a lassú elmúlását.
50 éve született meg igazán a velencei-tavi vitorlázás, tették le a Velencei-tavi Vízi Sportiskola első köveit.
Nagyon sokan nevelkedtek itt, akiket szeretnénk ezúton is meghívni jubileumi rendezvényeinkre bízva abban, hogy ugyan lezárunk egy hajdan dicső múltat, de talán sikerül elindítanunk a mostaninál szebb jövőt.
Kondor Éva
