Dr. Mara István nem az első hajóját építi. A szakmájában, különösen a fogszabályozás területén komoly hírnevet kiérdemelt orvost - semmi nem kényszeríti, hogy panorámás, teraszos lakószobájában hajót építsen. Amíg mások esténként a süppedős fotelben kedvenc televíziójukkal kerülnek szimbiózisba, vagy ápolják virtuális kapcsolatrendszerüket, ő inkább szofisztikált fenőszerszámai segítségével vasakat fen, hogy egy jó órányi élesítés után, egy két órát dolgozni is tudjon velük.

Ismerkedünk, barátkozunk. Felelevenednek a közös élmények, balatoni történetek az első kalózról a sajkodi öbölben, vagy a Szpariban töltött 60'-as évek Dolesh Iván irányítása alatt.  Versenyek Gömöri Pali levetett Repülő Hollandiján a legendás „Bíbor tetűn", és talán az első Laser itthon, melyet Tuss Miki javaslatára vásárolt Németországban.
Miután ifjú éveiben díszítőszobrászként, esztergályosként, később egy gyémántkoszorús mester tanoncaként - műbútorasztalosként - szerzett gyakorlatot, már kellő önbecsüléssel rendelkezett, hogy családját egy vitorlás hajóval örvendeztesse meg, így bele mert vágni egy Rebell házilagos kivitelezésébe.

 

Az építési projekt pont három évig tartott, a család érdeklődése a hajó iránt alig három hétig. Magára maradt, de a hajózás szeretete átsegítette a kezdeti nehézségeken.
Az a szándéka, hogy nagy lakását kis műhellyel, elcserélje egy kislakásra nagy műhellyel, még nem realizálódott.  Mivel azonban az epoxi kötési hőmérséklet igénye felülírta a társadalmi normákat, az új hajó építőállványa a garázsból felköltözött a szalonba.

Mielőtt más is kedvet kapna a kandalló mellett laminálni, nézzük meg milyen hajó építése illik festmények, ódon falióra, és a szemet gyönyörködtető panoráma díszletei közé!
István Skóciában tanuló kislánya hajóbolond édesapjának egy könyvet küldött: Iain Oughtred: A Life in Wooden Boats címü munkáját. A szerző egy ausztrál születésű, de Skóciában élő hippi, aki valami citeraszerű pengetős cucc készítésével kereste a kenyerét, amíg rá nem kattant a különleges, klasszikus kishajók építésére. Ezek a hajók hűen követik a shetlandi evezős-vitorlás munkahajók viking gyökerű hagyományait.
A szerzőtől vásárolt tervek alapján készül a Tirrik (sarki csér) típusnevű modell. Miért pont ez? Mert pont elfér a szobában! A pillekönnyű test könnyedén mozgatható - de ne gondoljuk, hogy a feladat egyszerű! A tervező szerint is átlag 1000 munkaórát igényel egy ilyen nyitott, klinker palánkozású hajócska összeállítása. Nem, kitben nem megvehető, a vállalkozó kedvű építő minden elemet maga kell, hogy beszerezzen, megmunkáljon. A tea színű vitorlák Angliában készülnek, ahogy az autentikus fuxolt ódon-drapp színű kötélzet és a csigák, vagy a bronz veretek sem találhatóak meg az itthoni hajós boltokban.

Szerencsés vagyok, mert eszembe sem jut feltenni az obligát kérdést: mennyiért tudná a kész hajót eladni? István boldogtalan, ha ez szóba kerül. Ehhez persze nem árt tudni, hogy a fiatalos, igen jó kondiban lévő hajóépítőnk a japán eredetű zen buddhizmus híveként, rendszeres jógával tartja karban testét, és nem utolsó sorban szellemét. Számára nem a cél, hanem az odavezető út a fontos, így nincs mit csodálkozni, ha fel sem merül benne a kész hajó értékének megítélése, vagy értékesítésének szándéka. Kíváncsi zsurnalisztaként azért utánanéztem: egy ilyen hajócska - használtan - az interneten 7000 angol fontért, azaz jócskán több mint két millió Ft-ért kelleti magát.
A hajó jelen készültségi fokán is lenyűgöző szakmai igényességet mutat. Az anyagok kiválasztása, a részletek gazdagsága arra utal, hogy nincs kompromisszum. Mindenből a legjobbat, a legnagyobb odafigyeléssel! Aki meglátja István eltökéltségét és az elkészült remekművet, nehezen vonja ki magát a hatása alól. Itt van például a schwert, mely lehetne fa és a hajóban ballaszt, de választható a nehéz két centi vastag fém lap is, ballaszt nélkül. István bronzból szerette volna kiöntetni, de találkozott egy sporttárssal, aki látván a hajót, barátságból készített egy rozsdamentes változatot, csupán annyit kért, hadd próbálja ki egyszer a vízen.

Végül néhány szó a vitorlázatról: maga a test többfajta vitorlázattal szerelhető, sőt: kétárbocos megoldás is létezik. István a gunter sloop-kialakítást építi. Ez a gaffos vitorlázatra emlékeztető rudazat, azzal a különbséggel, hogy itt a fővitorla felső sarkát kitámasztó rúd lényegesen kisebb szöget zár be az árboccal, mint a gaffosnál, sőt, készül scherrenkreuzeres hajlítással is.

A hajó vízre tételére jövő nyáron bizonyosan sor kerül. Addig néhány apróságot meg kell még oldani: ilyen a külmotor elhelyezésének problémája, vagy a megfelelő facsigák és a stílusjegyekhez jól illeszkedő vízhatlan zárófedelek kérdése. De mi lesz a szalonban? Egy süppedős kerevetet nagyon tájidegennek éreznék!

Kapcsolódó cikk: Hajó a nappaliban.

Gerő András