És valóban, dr. Mara István vitorlázótársam hajója tényleg a szalonban készül. Gyönyörű darab! No, de azért gondoltam, én is tudok ilyen sületlenséget produkálni. Lehet, hogy nem ilyen komoly gyönyörű fahajó és talán kicsit kisebb is, de vitorlás! Hajó a nappaliban, mondhatnánk a mi esetünkre. Fa hajóhoz a szalon, plasztikhoz a prózaiabb nappali illik.
De nézzük a dolgokat időrendben. Hogyan is kezdődött a dolog, hogy tudott a káosz idáig fajulni, hogy egy szintén budai - de csak - nappali szobás - villába egy Sikló vitorlás kerüljön be.
Fiatalabb koromban nem érdekelt a vitorlázás. Öreguraknak való,mondogattam, ha szóba került a dolog. Mondtam ezt akkor, amikor akkori cégem - az EGIS Gyógyszergyár - igen komoly vitorlás teleppel és versenyzőkkel - mint például Cimbi - rendelkezett. Hiába hívtak, nem mentem. Később ezért nagyon komoly árat fizettem. Nem csak a szó szoros értelmében, anyagilag (saját pénzből kellett vizsgáznom, hajót vennem, stb), hanem azért is mert gyakorlatilag kimaradt 30 év vitorlázás az életemből. Negyvenéves koromban kezdtem csak el, és most egy gyönyörű szép Sudár Regatta tulajdonosa vagyok. És harminc kimaradt évé...
Nem szeretném, hogy Miki fiam is így járjon mert lehet, hogy ha engem is megfertőzött volna valaki idejében, akkor már komoly, elismert vitorlázó lennék én is. Minden estre Miki már megkapta az első impulzusokat; egyrészt a papával való hajózással, másrészt Tapsi Optimist-es tanfolyamain. De azért igazán vitorlázni megtanulni csak kicsi, egyszemélyes jolleban lehet. Nem akarom ezt ragozni, azt gondolom, ezzel többé-kevésbé mindenki egyetért. 
Hát így esett a választásom a Siklóra, a magyar Laser-re. Egyelőre versenyzési szándékaink nincsenek vele, s a gyerekeket ismerve az sem teljesen biztos, hogy Miki ugyanolyan bolond lesz mint az apja. A Sikló tökéletes hajó egy 12-16 éves gyereknek, hogy megtanuljon vitorlázni egyedül, s néha talán a papa is kimegy majd a verdával - rá fér a gyakorlás. Sokat rákölteni ezért is nem szeretnénk.
Na de honnan szerezzek Siklót? A hirdetésekben semmi... Ekkor adtam fel az én hirdetésemet, hogy Siklót vennék.
Káli-Nagy Ákos, Mályi tavi sporttársam segített ki ismeretlenül. Jelentkezett a hirdetésre, hogy volna egy hajó...
Azonban kis pénzért ne várjon csodát az ember. Felkerült a csomagtartóra végül a Sikló, és mi nagy boldogan elváltunk Ákossal. Otthon a szomszédom nagy morgása közepette szedtük le a tetőről. Sajnos az ő dereka megérezte a Sikló és a Laser közötti húsz kilós súlytöbbletet - a Sikló „javára".
Summa summarum bekerült a földszinti nappaliba a Sikló. Feleségem tehetetlen volt: az új szerzeménynek epoxizásra volt szüksége, azt meg ugye télen szabadban... Így a gyártástechnológia nálunk is felülírta a társadalmi normákat...
A történet innen már sajnos nem olyan nagy ívű, mint az engem a történet megírására késztető Gerő András cikk, a gyönyörű szép Sarki Csér klinkerpalánkozású fa hajóval. Kicsit ütött-kopott, de miénk ez a hajó. Meg sem próbáltam újat csinálni belőle. De funkcionálisan viszont mindennek működnie kell! A test és a héj összeillesztésénél a sok ütődéstől már számos helyen kipotyogott a poliészter gyanta, ezért víz került a testbe. Az orra is cikk-cakkos volt szegénykémnek, nem is beszélve a legfőbb Sikló-betegségről, az árbocgyök kiszakadásról. Ezt Ákos sporttársam egy nagyobb méretű flekkel orvosolta, én már csak a plasztikázást kellett elvégezzem. Azért mégse szóljanak meg a népek a kikötőben, hogy mi ez a ronda nagy barna folt!
Anno pár nem rozsdamentes csavar is bekerült a gépezetbe. Nagyon hasznos az erről készült fényképeket nézegetni, milyen gyorsan is dolgozik az enyészet, ha a hajóba nem odaillő anyagokat építünk be. Megérte őket egytől egyig kicserélni.
A hajón és a sverten lévő összes lepattogott gél javítva lett, majd a végén az egész felpolírozva. Na, ebben már a Gyerek is segített.
Ezen kívül már csak egy decknyílás fedelet cseréltem ki és egy kifolyót szereltem a fartükörbe.
Nem akarom ragozni, kész lett a hajó, de csak-csak bent maradt a nappaliban - hisz ezt a hideg földszinti szobát úgyis csak ritkán használjuk, például, ha vendégek jönnek majd az ünnepekre. Milyen kellemes is télvíz idején egy hajóban iszogatni. Majdnem mint nyáron, a kikötőben. Különben sem rakhatom ki szegénykét ebben a hidegben, még megfázik! Majd ha lesz sójakocsi akkor igen, az már más. Akkor nem kell majd a sárban - hóban álljon a kicsi - hál' Istennek nejem bevette ezt az igen gyenge lábakon álló indoklást, úgyhogy most a hajó, társadalmi események idejére diszkréten a falhoz támasztva pihen - a nappaliban.
Tavasszal pedig irány Balatonalmádi, a TVSK kikötő.
Kicsit sajnálom, hogy készen lett; ha már az emberfia télen nem vitorlázhat, legalább bütyköljön valamit a hajón. Az ilyen mániásoknak végül is szükségük van valami pótcselekvésre. Ki kell találjak valami újat, de mi is legyen az? És hol? A pincénkbe örülök, ha a fűnyírót le tudom vinni. Ott túl sok mindenhez nem tudok kezdeni. Marad a modellhajó építés. Úgyis azt kértem karácsonyra...
Kapcsolódó cikk: Hajó a szalonban.
Andrásy Zsolt
