„Mikor kihalásztam a bum-perseninget a fardeck alól, kellemetlen meglepetésként ért: egy vízisikló mászott ki belőle, majd rögtön vissza is bújt a hajó rejtett részeibe. Esélyem sem volt megfogni. 
Számos rémtörténetet hallottam már a hajóba bemászó siklókról. Egyesek szerint csak fahajóba szeret bemenni, mások szerint bármilyen hajóba, ahová bejut. Ilyen például a Reginákon rendszeresített "beépített" külmotor-ház. Az én hajóm (Folkboat) azért különlegesen veszélyeztetett, mert fartükre és kormánytengelye kb. 45 fokos ferdeségű, amelyen könnyen felkúszik a fedélzetre, onnan be a hajóba. 
Én az első találkozás óta üldözöm a siklómat (remélem, csak egy van), de eddig sikertelenül. Ha meg is találom, elég sok további aggály merül fel; ha sikerülne egy jól irányzott döféssel kivégeznem, akkor természetvédelmi szabálysértést követek el (1 sikló = 10.000 Ft), ha megfogom, hogy vízbedobjam, számolhatok azzal, hogy szinte lemoshatatlan, büdös váladékkal szarik le. Ráadásul, állítólag a Balatonba visszadobott sikló hamarosan újra megjelenik. 
Kérdeztem régi balatoni embereket, ismernek e valamilyen védekezést a siklóval szemben. Általában az volt a válasz, hogy senkit nem zavarnak, békén kell hagyni őket. Persze, ezek az emberek soha nem alszanak a hajóban, ezért ilyen megengedőek."

A fenti panaszokat Kövendi Dénes osztotta meg velünk, mi pedig igyekeztünk utánajárni a problémának. A Porthole által megkérdezett biológus vitorlázó a ponyvázás kiemelt szerepére hívta fel a figyelmet. A sikló a parton álló hajóban szívesen áttelelhet, a védett helyek pedig alkalmasak a vedléshez is. Ezen segíthet, ha a hajóra pontosan illő ponyvát használunk, amit szorosan rögzítünk, levéve pedig hajtogassuk lapjára, és ne csak begyűrjük - így nem képezünk a siklónak tetszetős zegzugokat. A fedélzet lukait szintén hasznos lezárni valamivel. Érdemes a vitorlást minél többet használni, vagy legalább átszellőzteni. A fahajók iránti nagyobb vonzalom talán a ponyva gyakoribb alkalmazásának tudható be, de szerepet kaphat a fa kellemesebb hőháztartása is - a siklók azonban bármilyen hajóba bemászhatnak.

Ennél is kimerítőbb válaszok érkeztek a Magyar Madártani Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi szakosztályának herpetológusától. Babocsay Gergely szerint a fenti eset főszereplője nem is vízi, hanem egy kockás sikló volt, ami közeli rokonához képest sokkal inkább vízi életmódot folytat. Éppen ezért ha szárazulatot keres, kifejezetten a víz közvetlen közelségében keres menedéket -a vízben álló hajók így kiváló terepet nyújtanak számára. A kockás siklók nappal aktívak, de meleg időben éjszaka is portyázhatnak. Mivel ezek az állatok nem nagy területen élnek, az „otthonterületük" tereptárgyait jól ismerik, és oda vissza-vissza térhetnek - ami lehet éppenséggel egy hajó is.

Nem csak vitorlásokba, de a helyi lakosok, nyaralók házába, hálószobájába is be-betévednek ezek az állatok - írja a szakértő. Talán a régi balatoni emberek generációk óta jobban hozzá szoktak ehhez, vagy még inkább: nem szoktak el tőle. A természetvédő szervezetek arról igyekeznek meggyőzni minket, hogy nekünk is tennünk kell a természet védelméért. És ha valaki kirándul, sziklát mászik, horgászlakban alszik, vagy éppen vitorlázik a Balatonon, el kell fogadnia, hogy a közeg, amelyben szabadidejét tölti, az maga a természet - az összes ott élő élőlénnyel együtt. A Balaton vize nem csak azért tiszta, mert nem dobálunk bele szemetet, vagy mert az önkormányzat kitakarítja a szezon előtt a partokat, hanem mert egy működő ökoszisztéma tartja egyensúlyban. Ennek pedig része a vízisikló vagy a kockás sikló is. Fogadjuk el, hogy az éjszaka portyázó sikló az egyik záloga az egészséges víznek, a kékeszöld Balatonnak. A legjobb - pszichológiai - védekezés tehát a tolerancia-szint növelése. A gyilkolást pedig felejtsük el, mert nem csak kiontja a bűzét és mindent összevérez a megsebzett állat, hanem a rossz érzés is ottmarad. Ráadásul egy másik példány bármikor visszatérhet. Inkább ismerjük meg őket, például a szervezet honlapján.

Az alábbiakban pedig olvasónk kérdésire válaszol a szakértő.

Milyen úton-módon jut be a sikló a hajóba, és hogyan lehet védekezni ellene? Létezik valami olyan anyag, vegyszer, érdes felület, vagy bármi, ami megfordulásra készteti?

Gyakorlatilag bárhogy bejuthatnak. Jól másznak, nagyon apró résekbe is beférnek. Felmásznak köteleken, keskeny peremeken, stb. Egyedül a testhosszánál magasabb sima, függőleges felületeken nem tud feljutni, de nehezen tudom elképzelni, hogy ilyennel egy teljes hajót körbe lehetne venni egy kikötőben. A védekezés így nagyon nehéz. A hajó és a fedélzet réseit kellene megszüntetni, de ez gyakorlatilag lehetetlen. Riasztó szagokról nem tudok, valószínűleg nem nagyon van ilyen.

Ha már bent van, ki lehet valamivel irtani?

Irtani tilos, ráadásul nem is könnyű megtalálni. Ami talán kihajtaná, az a füst vagy valamilyen olyan kellemetlen riasztó, amit a tulaj már magának sem kíván... De az ilyen szerek sem lennének igazán hatékonyak: a kígyó lehet, hogy a hajó belsejébe menekülne előlük.

Elő lehet valamivel csalogatni a rejtekhelyéből, hogy megfogható legyen?

Nem nagyon, kedvükre mozognak. Ki kell várni az előjövetelüket. Kellemes napos reggeleken előbújnak, nem túl meleg nappalokon és alkonyatkor ugyancsak. Az eltávolításukhoz érdemes beszerezni hüllőbörzéken kapható hosszú nyelű fogókat. Így nem kell szabad kézzel hozzájuk nyúlni, és a bűzös váladékukat sem kenik ránk. Vagy rendszeresítsünk gumikesztyűt a hajóban, „akcióhelyzet" esetére.

Megtörténhet, hogy a nőstény a hajóba rakja le 15-30 db tojását, hogy aztán késő ősszel már egy komplett siklófarmot találjunk?

Sajnos igen. Ideális tojásrakó hely lehet számára a hajó. A fiatalok kikeléskor elvileg elhagyják a hajót, de természetesen a hajó számukra is olyan búvóhely, mint a felnőttek számára.

A megoldás tehát nem egyszerű. Figyeljünk a ponyvázásra, ne hagyjunk réseket a fedélzeten - minél zártabb a hajónk, annál jobbak az esélyeink. Ha tehetjük, a nádastól távolabbi kikötőhelyet válasszunk. És persze próbáljunk megbarátkozni a gondolattal, hogy a Balaton nem csak számunkra jelent kellemes környezetet.

Tordai Zsolt