Én: Szia Kazi, mi újság!?
Kazi: menni kell az árvízre, most telefonált a Szoltész Miki (volt 470-es versenyző), hamarosan hívni fog téged is. Mi is (MVSZ) megyünk 3 hajóval, Erdélyi Béci, Erdélyi Pista, Szalai Csaba meg én.
Én: Oké, várom a hívását!
Ránéztem a nagyobbik fiamra és széttártam a kezem, és ő megértően elkezdte szétszerelni a Toppert. A következő percekben felgyorsultak az események, hívtam a Zánkai Központunkat és kiadtam a „parancsot", ki mit pakoljon, és indulás Alsózsolcára. Közben személyesen megérkezett Szoltész Miklós államtitkár, aki röviden ábrázolta a „harci helyzetet". Megható volt, ahogy leírta a tragikus helyzetet, helyenként küzdöttünk a könnyeinkkel.
Sajnos sokszor voltam árvízi mentésen, így hamar képben voltam és összeállt a feladat, menni kell mielőbb (azonnal) és meg kell fogni a munka végét. Az éjszaka folyamán érkeztünk meg, fogadott minket a megbízott helyi vezető rendőr, eligazítást követően néhány perc pihenés, majd 03:44 perckor megkaptuk az első riasztást: „azonnal menjünk le Ónodra, betört a víz két utcába". Elbúcsúztunk az MVSZ-es csapattól, ők Alsózsolcán maradtak készenléti ügyeletben. Ónodon 2 napig tudtunk hasznosan segíteni, fő feladatunk a leghosszabb nyúlgát szélesítése, erősítése volt. Három hajóval szállítottuk a megtöltött homokzsákokat, a gáton lévő készenléti rendőr srácok meg termelték rendesen, megállás nélkül. Jó érzés volt megélni azt, hogy rendőr, civil, vízügyes egy húron pendült. Ment a munka és lett eredménye is. Tetőzés után a víz lassan apadni kezdett, mi meg összecsomagoltunk és siettünk haza, mert a Balatonon kitört a kánikula és a június 12-13-ai hétvégével elkezdtük a RUPERT sürgősségi mentőhajóval a 0-24 órás ügyeletet.
Bagyó Sándor
Bagyó Sándor
