Aki még emlékszik a Hajó a nappaliban (egy Sikló vitorlás felújítása otthon) cikkre, az tudhatja, hogy a vitorlázóknak télen szükségük van valamiféle pótcselekvésre is, nem elegendő a nyári fényképek nézegetése, újságok, könyvek olvasgatása és az ábrándozás. A jégvitorlázáson is túl vagyunk, sajnos, a balatoni jég elolvadt, de azért még reménykedünk, hosszú a tél...

Velsheda, Fotó: Frank Crossley

Egyszóval elkezdtem egy hajómodell építését. J osztályú hajó, az 1934-es America Kupáján is indult Rainbow. Nem akármilyen darab - egy közönséges fröccsi-műanyag modellecskéről nem írnék egy sort sem - ez fa! Mégpedig egy 1:80 méretarányú, azaz fél méter hosszú, fa bordázattal rendelkező hajócska. A fa bordázatra két réteg palánkozás kerül. A külső, a második réteg mahagóniból készül. A palánkozáshoz felhasznált „deszka" fél milliméter vastag és három milliméter széles, igazi babramunka! A fedélzet is palánkozva lesz, az árboc pedig, az igazi fa árbocokhoz hasonlóan számos kis szelet összeragasztásával, majd becsiszolásával készül. A vitorlák vitorlavászonból vannak, a veretek pedig fémből öntöttek. A bikák két milliméteresek, nagyítóval kell nézegetni őket a ragasztás közben.
Ide most teljesen más technikai felkészültség kell, mit a Sikló hajó felújításához. Igaz, hogy most nem kell nőgyógyász bravúrokat végrehajtani, mint amikor a fedélzeti deck nyíláson keresztül hónaljig benyúlva kellett a hajó belsejében fél méter távolságra lévő hármas csavarra az anyát felkapatni, majd meghúzni úgy, hogy az egészből az ember nem látott semmit, csak érzett. Itt a türelem játékáról van szó.

A választásom azért esett egy J osztályú hajó építésére, mert jómagam is rendkívüli módon vonzódom a klasszikus építésű, szép vonalvezetésű, régi fa hajókhoz. Amikor a Sudarat megvettem, akkor is az egyik döntő szempont volt a hajó megjelenése, alakja, szépsége. Különben is, ahogy egy régi ismerősöm szokta mondani: a legszebb nőnél is van szebb nő, így a leggyorsabb vitorlás hajónál is van még gyorsabb, vagy lesz még gyorsabb hajó. Számomra a vitorlázás nem arról szól, hogy hat csomóval hajózok, vagy tizenhattal. Nem sietek sehová.  Fontos a külső, a feeling, az igazán szép, klasszikus, északi stílus. A szem gyönyörködtetése, ha szabad így kifejezni magam. Divathajók jönnek-mennek, a Sudár meg marad.

Ha már ennél az összevetésnél járunk, érdemes megnézni a két hajó közötti irtózatos méretkülönbséget! A grafikát azért készíttettem, mert így sokkal jobban láthatóak a J jachtok lenyűgöző méretei, nehéz, csak a számok alapján elképzelni egy ilyen óriási hajót. Nem hiszem, hogy sok ember látott valaha is élőben ekkora vitorlást - mindössze tizenegy darab van jelenleg a világon. Az árboc 45 méter magas, ami azt jelenti, hogyha képzeletben behajózna egy magyarországi lakótelepre, akkor is a vitorla egy harmada kilátszana a házak felett, mivel a tízemeletes panelházak magassága „csak" 35 méter körüli. A Rainbow magassága a tőkesúly aljától az árboc csúcsáig 53,66 méter.
Sudár Regattát - remélem - mindenki látott már, így könnyebb az összehasonlítás.

A Rainbow többi paramétere:

700 négyzetméter vitorlafelület - ez kb. kosárlabda pálya és egy teniszpálya felületének összege
950 négyzetméteres spinnaker - több mint két kosárlabda pálya!
40 méteres hossz - 5 db Sudár Regatta
4,8 méteres merülés - nem találok szavakat
175 tonna vízkiszorítás - 110 darab Sudár!

Lenyűgözőek a méretek, nemhiába, ezek J-k a vitorlás hajók királynői és egyben a legdrágábbak is. Ha valaki egy ilyen hajót akar - egy replikát - építtetni, akkor nem árt, ha rendelkezik úgy cirka hárommilliárd (igen, kedves olvasó, jól látja, nem nyomdahiba!) forinttal.

Azért is találtam szükségesnek ezt a részletes összehasonlítást a méretek tekintetében, mert a hajó formája egyébként nagyban hasonlít a nálunk megszokott balatoni cirkáló vonalvezetésére, hisz' azok is a harmincas évekből eredeztetnek, de ezzel Hafi barátom biztos nem értene egyet, Ő számos, igen lényeges különbséget vélne felfedezni, de nekünk, laikusoknak...

És most következzen a Rainbow története röviden. 1934-ben építette Amerikában Harold Vanderbilt. A név akkoriban még nem a divatcikkekről és parfümökről volt híres, Harold számos vasúttársaságnak volt főrészvényese és elnöke. Egy érdekesség: a Vanderbilt építette házat vásárolta meg később John Lennon. Ezen kívül rendkívüli módon szerette és értette a vitorlázást, ezért is hívta ki az akkoriban győztes Endeavour-t az 1934 májusában zajló America Kupáján. Pár kezdeti siker után azonban a győzelem nem lett az övé.
1937-ben Vanderbilt eladta a hajót, az új tulajdonos pedig az akkori America Kupája győztes hajót, a Ranger-t hívta ki vele. A győzelem itt sem sikerült.

A Rainbow volt az utolsó, a híres Nathanael Herreshoff által felállított Universal Rule alapján épített hajó, amely egyébkén Herreshoff műhelyében is készült. A terveket William Starling Burgess készítette.

Sajnos, a hajón a számos, akkoriban újnak számító megoldás mellett elkövettek pár katasztrofális hibát is; alumínium árboc, vas bordázat és rézlemezekkel burkolt hajótest a vízvonal alatt. Fémesen összekötve. Mindez persze sós lébe (tengervíz) áztatva. Ideális adottságok a galvánkorrózió számára! Erre anno végül az akkoriak is rájöttek, nem toldozgatták-foldozgatták tovább, hanem 1940-ben elbontatták, szeméttelepre került a hajó.

Tavaly támadt fel hamvaiból és kezdte újra életét. A holland Dykstra cég újraépíti a hajót - alumíniumból, karbon árboccal, ez Hafinak biztos nem tetszik majd - de az eredeti tervek és méretek szerint. Szóval a Rainbow visszatért a gyökerekhez, a Herreshoff család is Holland származású volt. Állítólag a Londoni Olimpia egyik eseményeként megrendezésre kerülő 2012. júliusi Szuperjacht Kupára készen lesz. Megjegyzem, anno a hajó elkészítése száz napot vett csak igénybe. Hja, kérem, akkoriban még volt pénzük az embereknek...

Vissza a modellhez: az építés kezdeti fázisában járok még csak. Mivel ez a fórum itt nem a modellezőké, hanem vitorlázóké, ezért nem árulom el, hogy hány munkaórám van eddig, és még mennyi lesz még a hajó elkészítésében. Amennyiben ezt a számot elárulnám, akkor az is bolondnak nézne, aki esetleg még idáig nem tette meg ezt.
Készen van a rétegelt lemezből készült bordázat, a fedélzet első rétege, szintén rétegelt lemezből, csak ez egy milliméteresből. Erre jön majd a második, réteg, ez már palánkozással készül majd. Ahogy a képeken is látható, a hajótest  palánkozásának csak a fele van meg, abból is csak az első réteg. Erre jön majd a külső, a második, az majd mahagóniból.

Sok van még hátra, de majd még jelentkezem!

Kapcsolódó cikk: Zsebcirkáló, avagy hajó az asztalon - második rész.

További képek a galériában.

Andrásy Zsolt