További kérdésként merül fel a külmotor adatainak hajólevélben történő rögzítése is. Szakértőnk a jelenleg hatályos jogszabályi háttér ismertetésére szorítkozik, míg mi a felhasználó oldaláról közelítjük meg a kérdést.

A szakértő (Rest Bulcsú) összeállítása:

Az úszó létesítményeket - a csónak, a révcsónak, a nem gépi hajtású vízi sporteszköz, a gép nélküli kishajó, a lakótéri felépítmény nélküli, 25 m²-nél kisebb fedélzeti területű úszómű kivételével - nyilvántartásba kell venni. A vitorlás kishajó ugyancsak nyilvántartásra kötelezett.

A nyilvántartásba vételre kötelezett úszó létesítményeket a hajózási hatóság az úszó létesítmény fajtájának megfelelően (tengeri nagyhajó, belvízi nagyhajó, kishajó, komp, úszó munkagép, úszómű) lajstromban tartja nyilván. A motoros vízi sporteszközt a hajózási hatóság a kishajók lajstromában tartja nyilván. A révhajót és révcsónakot a hajózási hatóság a kompok lajstromában tartja nyilván.

Hajót, úszó létesítményt csak hajózásra alkalmas állapotban szabad üzemben tartani. A hajó, úszó létesítmény hajózásra alkalmas, ha üzemképes és rendelkezik a biztonságos üzemeltetéshez szükséges, előírt számú és összetételű személyzettel, felszereléssel, készletekkel, és van az adott vízi útszakaszra is előírt, érvényes hajóokmánya, megfelel az egyéb hatósági előírásoknak (ideiglenes jellegűek is lehetnek). Méreteivel, teljesítményével, műveleti képességeivel adott vízi úton, megfelelő módszerrel biztonságosan hajózható.

A hajó üzemképes, ha rendeltetésének, valamint a műszaki, környezetvédelmi előírásoknak és a biztonsági követelményeknek megfelel. Az üzemképesség jelentősen függ a hajó rendeltetésétől, szerkezetétől, felszereltségétől. Az üzemképesség megállapításának fontos eszköze az előírt időszakos (rendkívüli) hatósági hajószemlén kívül az osztályozás, mely a megfelelőség  hatóság általi igazolása (a hajó megfelel a vonatkozó biztonsági előírásoknak). A nyilvántartásba vételre kötelezett úszó létesítmények üzemképességét a hajózási hatóság a hajóokmányban tanúsítja.

Az úszó létesítmény üzemeltetése során a hajózási hatóság az üzemképességet: kompnál kétévenként; díj ellenében történő személyszállításra szolgáló, de személyhajónak nem minősülő belvízi kishajónál háromévenként; személyhajónál, valamint kereskedelmi szolgáltató úszóműnél ötévenként; minden egyéb úszó létesítménynél tízévenként vizsgálja meg, időszakos vizsgálat keretében.

Az időszakos vizsgálatot az úszó létesítmény vízből kiemelt, illetőleg partra húzott állapotában, kompnál és közforgalmú személyszállításra szolgáló belvízi kishajónál hatévenként, egyéb úszó létesítménynél tízévenként kell elvégezni. A kiemelésről, illetőleg a partra húzásról az úszó létesítmény üzemben tartója köteles gondoskodni.

A hajózási hatóság az úszó létesítmény üzemképességét érintő vízi közlekedési baleset esetén, valamint ha az úszó létesítmény ellenőrzése során arra utaló körülményeket állapít meg, hogy az hajózásra alkalmatlan, rendkívüli szemlét rendelhet el.

Az üzemben tartónak a nyilvántartásba vételre kötelezett úszó létesítmény üzemképességének újbóli megállapítását kell a hajózási hatóságtól kérnie, ha az úszó létesítményben az üzemképességet érintő változás (átalakítás, sérülés, meghibásodás, illetve annak kijavítása) történt.

A kedvtelési célú kishajót, csónakot és motoros vízi sporteszközt kereskedelmi forgalomba hozni csak a megfelelőség tanúsításával lehet. Nem kell üzembe helyezés előtti szemlét végezni annál a hajózási hatóságnak bemutatott, típusjóváhagyással rendelkező kedvtelési célú kishajónál, amelynek megfelelőségét elismert hajóosztályozó társaság vagy egyéb, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban akkreditált megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet tanúsította.

A hajó és az úszó anyagok köteléke szerkezetének és felszerelésének biztosítania kell a rajtuk tartózkodó személyek és a hajózás biztonságát, továbbá a jogszabályokban foglalt követelmények megtartását.

A műszaki szemle- és vizsgagyakorlattal kapcsolatban minden egyéb szakmai kérdést az állami szervek, a Nemzeti Közlekedési Hatóság, Hajózási Hatósági Főosztály, Hajóüzembiztonsági és Regiszteri Osztály illetékesei hivatottak megválaszolni, illetve arról nyilatkozni.

A hajó meghajtó segédüzemeként felszerelhető külmotor üzemeltetése, esetenként használata nem kötelező. Láthatunk vitorlás kishajókat kizárólag vitorlameghajtással üzemelni. Amennyiben a hajó - mint nyilvántartásra kötelezett vízi jármű - rendelkezik külmotorral, a hajózásra alkalmasság és üzemképesség hatósági vizsgálata során természetesen a motor is időszakos vizsga tárgya. Mivel az üzemképességi szemlén megállapított döntést az üzemképességet tanúsító hajózási hatóság a hajóokmányban tanúsítja, ezért az hajóokmányban és a szemlejegyzőkönyvben a szemlekor bemutatott motorberendezés fog szerepelni. A könnyebb azonosítás érdekében pedig annak minden szükséges adatával együtt.

Mepróbáltuk értelmezni az olvasottakat!

Véleményünk szerint a lecserélt külmotorok miatti újravizsgáztatás kimeríti a túlbuzgás fogalmát. Az előírások nem azt tartalmazzák, hogy a vizsgán bemutatott motor gyári számát és típusát kell regisztrálni, hanem az üzemképességet kéne ellenőrizni! A hajóét, hogy félreértés ne essék, melynek egyik kötelező tartozéka annak teljesítmény-specifikus, tehát a hajó paramétereitől függő segédhajtó eszköze a külmotor. Mint ahogy a horgony, a lánc, a vitorlázat vagy a mentőmellények is azok. A gyári sorozatszámra és a hasonló adatok tulajdonviszonyok igazolásához szükségesek, és nem annak igazolására, hogy a hajó motorüzemben megfelel-e az előírásoknak. A horgonyra, a kötélhosszra, a lánc méretére is van előírás, mégsem kell a cseréjük miatt újravizsgáztatni a hajót. Pedig egy horgonycsere is üzemképességet érintő változás. Figyelemre méltó, hogy ez külföldön milyen egyszerűen fogalmazzák meg egy-egy hajótípus, különösen a tengeren versenyző osztályok tekintetében. Például a J24 esetében meghatározzák a külmotor teljesítményparamétereit, üzemen kívüli tárolási helyét(!) a hajóban, és még a szükséges minimális tartalék üzemanyag mennyiségét is. Ez akkor is kötelező, ha egyébként a típus nem esik lajstromkötelezettség alá! Na, ennek van értelme, mert ez valóban az üzemképességet és a hajózás biztonságát szolgálja. Ellentétben azzal az ostoba hazai gyakorlattal, amelyik arra kényszerít, hogy a lerobbant, környezetgyilkos ősmotort ki ne cseréljem, mert ha szép új - de nem regisztrált - motoromat meglátja az okmányainkat ellenőrző rendőr, akkor feladatának megfelelően jól megbüntet, sőt még a Nemzeti Közlekedési Hatóságot is értesíti. Miért is? Mert egyszer egy túlbuzgó hivatalnok olyan adatokat rögzítését írta elő a hajólevélben, aminek köze nincs az üzemképességhez, és amit az előírások meg sem követelnek! Ideje lenne ezt a gyakorlatot felülvizsgálni, hogy eltűnhessenek a környezetet szennyező, kényszerből üzemeltetett  külmotorroncsok!

Gerő András