Most is tisztán emlékszem rá, ahogy apukámmal - aki az '50-es évek óta vitorlázott, pl. olyan legendás hajón is, mint a Nemere - lépdelünk a mólón, mindegyik hajónál megállunk, és én megkérdezem tőle, hogy: „apu, apu, ez milyen hajó?". És ő mindig tudta a választ. Én pedig mindig hozzátettem, hogy szeretem, vagy nem szeretem. Igazi hajóimádó lévén néhány „érdekes" házi kreálmány kivételével általában valamennyi hajóra azt mondtam, hogy szeretem. És ez mit sem változott az azóta eltelt 25-30 évben, hiszen minden hajóban van valami, amiért szeretni lehet.            

   

Kisiskolás koromra már nemcsak a legendás hajókat ismertem név szerint. Mivel akkortájt még nem volt annyi és olyan sokféle hajó mint mostanában, szinte minden típust lehetett ismerni, és a hajónevek is mind-mind ismerősen csengtek sokévnyi hajózás után. Még a kikötők furára sikeredett home made vitorlásait is fejből tudtam, ma is messziről felismerném a Duzzogót Balatonföldvárról, a Tücsköt Boglárról, vagy hogy a legismertebbet említsem, a füredi Macókát.

'90 környékén aztán az egyik kikötői hajónéző sétánk során megláttunk egy ismeretlen hajót. Az alakja modern, áramvonalas és szép volt: lapos, széles test, nyitott fartükör, a hajótesthez képest elég nagy árbóc, nagyon sok kötél. Látszott, hogy sportos és jól felszerelt. Az elülső része pedig hasonlított a Balatonon akkor már létező orosz/szovjet hajóéra, a Névára. A Néva azonban nem tetszett, túl bumszlinak, túl kényelmetlennek tűnt, és kiskamaszként az orosz származása sem volt valami bizalomgerjesztő Csernobil és a szovjet birodalom széthullása után. Ez a hajó azonban teljesen más volt. Nézegettük, elemeztük, eddigre már a családi vitorlástanácsban felcserélődtek a szerepek, a régi fa hajók megritkulásával évek óta inkább én soroltam az öregnek, hogy melyik hajó micsoda, mint fordítva, de ezelőtt a hajó előtt tanácstalanul álltunk. Fogalmunk sem volt róla, hogy mi az. Ezért megkérdeztük a hajón lévőktől, akik büszkén elmondták, hogy ez a Solaris, és alig 1 hónapja készült el és tették vízre.        
Akkor még nem tudtam, hogy később nem csak, hogy alaposan meg fogom ismerni, de lesz is egy ilyen hajóm. Na de ne szaladjunk ennyire előre...


Solaris vagy Polaris?

Sajnos ez a hajótípus viszonylag ritka a Balatonon, még kevesebb, amelyikkel ma is lehet találkozni a vízen, és egyébként is kevés információ szerepel róla vitorlás újságokban, interneten, így a kikötői szóbeszédek, vitorlás kocsmai beszélgetések során az eredetével, de még a típusnevével kapcsolatban is számtalan, olykor egymásnak ellentmondó információval találkozni. A Solaris egy balti-tengeri versenyhajó.        

Származásával kapcsolatban a legkorrektebbek akkor vagyunk, ha úgy fogalmazunk, hogy egykori szovjet gyártmány: észt, vagy orosz, de találkoztam már olyannal is, aki szerint litván hajóról van szó. A hajó, bár elülső részében (orr, fordeck, kajüt) letagadhatatlanul hasonlít a szélesebb körben ismert Néva típusra, más gyártótól származik, más technológiával készült (a Solaris előnyére), így csak annyi a közös bennük, hogy mindkettő a balti-tengerről került a Balatonra. És ahogy a Balatonon ez lenni szokott, hazai hajógyártók is, elsőként a Picula-műhely, levették a sablonját, így itthon is gyártottak belőle a '90-es évek elején. Pálinkás Csaba, alias Picula megkeresésemre megerősített abban az infómban, hogy a hajótípus eredeti neve Polaris volt, a hazai változatot árulták Solaris néven. A mai egyik balatoni Solaris/Polaris tulajdonos eredeti cirill betűs gyártmánytáblája is a Polaris nevet tartalmazza, de a hazai változat nagyobb elterjedtsége miatt a típust általában Solarisként ismerik inkább, én is ezt a nevet használom a későbbiekben.

Solarisból ma saját tippem szerint olyan 12-15 db körül lehet a Balatonon, nagyon különböző felszereltséggel és állapotban. A Balatonföldvári kikötőben található 3-4, Siófokon 1, Tihanyban 2, Kenesén 3, Fűzfőn 2 és sajnos több kikötőben, vagy kikötő környéki telken is láttam már néhány teljesen elhanyagolt példányt.

A hajótípus bemutatásakor fontos szempont, hogy a hajót korban, méretkategóriájában és akár árkategóriájában is a helyén kezeljük. A '80-as évek végének, '90-es évek első felének egyik verseny-/túrahajójáról beszélünk. A hajó megjelenésén és méretparaméterein azonnal szembetűnik a sportos jelleg. A Solaris alapvetően egy versenyhajó. A ma divatos típusok közül talán a 8MOD kategóriájának felel meg leginkább. Na nem azért, mert hasonlít rá, vagy olyan menettulajdonságokkal rendelkezik, hanem egyrészt méretkategóriában, másrészt meg használatát, használhatóságát tekintve közel áll hozzá, hasonló célt szolgál: alapvetően versenyzésre készült, de nem kizárólag csak sporteszköznek szánták, kihasználható méretű kajütje miatt jónéhány példányát túrázásra is kialakították.

A hajótest lapos, széles, nyitott fartükörrel rendelkezik, a mai siklótestekhez (konkrétan az Assoéhoz) hasonló formával. A test anyaga természetesen a koráénak és kategóriájának megfelelő szerkezetű (üvegszálas poliészter szendvics) és technológiájú, így mai szemmel nézve kissé nehézkes, a korabeli műanyag verseny- és túrahajókkal veszi fel a versenyt. Kikötőben meglátva a még ma is tetszetős és áramvonalas testforma mellett a legszembetűnőbb a hajótesthez képest relatív magas árbóc. A 25 lábas (7,6 m) hajóhosszhoz képest tekintélyes 12 méteres árbócot tettek rá. A Solaris a kortárs hajókhoz viszonyítva egy túlvitorlázott hajó. Ezt ellensúlyozandó az eredeti balti-tengeri Polarist 2 trapézzal szerelték fel. A legtöbb hazai gyártmányon nincs, vagy leszerelték a trapézokat, de láttam olyan Solarist is, ahol viszont 3-ra növelték a trapézállások számát. Vitorlázatához egy alig denevéres grósz, 7/8-ig húzott genoa, fock, 7/8-os spi tartozik, némelyiken topspi is található.

Az én Solarisom, a Balatonföldváron lakó Sirály hazai gyártmány és olyan kialakítású, hogy sportolásra és túrázásra egyaránt alkalmas, a belső méretét tekintve kb. a Sudárénak megfelelő: erősen lehajolós belmagasság, egy térben 4 fekhellyel. A genoám merev vorstagra betekerhető, alsó élét tekintve kb. 140%-os (de magasságban valamivel nagyobb is felmehetne a hajóra) és egy 7/8-ra húzható kicsi spim van.

Solaris a vizen...

Kihajózva a legelső benyomás a hajóval kapcsolatban a mozgékonyság és a kishajós érzékenység a szélre. A következő, ami azonnal feltűnik egy laikus, vagy kevésbé tapasztalt vitorlázó számára is, hogy a Solarist alapvetően versenyzésre szánták, így ennek megfelelő beállítási, kezelési lehetőséggel és szükséglettel rendelkezik (pl. backstage, ami ebben a 25 láb körüli méretkategóriában ritka).

A Solaris túlvitorlázottsága miatt alapvetően kisszeles hajó, így a Balatonra nagyon jó választás. Bft 1-2 es alatti változó irányú szélcsíkokban hamar megindul, de Bft 2 - 4-es szélben él igazán, azon belül is a 2-3-as szelet szereti leginkább. Kis szélben a Sudárral és a Reginával is versenyben van, és jelenős sebességkülönbséggel hagyja ott a Balaton sorozat 18-25 láb közötti túrahajóit, vagy pl. a Rebellt. Élmény vele ebben a szélben vitorlázni. Negyed-félszélben egy olajos vízre érkező 2-es szélben gyorsan és látványosan megindul, hamar elér 4-5 csomós sebességet is, melyet 3-4-es szélig akár 6-7 csomóig növel kényelmes menetben. Trapézzal, nagyobb genoával és határon hajózva nyilván ezeknél valamivel nagyobb sebességekre is képes. Negyedszélben is szépen megy, de természetesen félszélbe beejtve érezhetően gyorsul. A vitorlaállításokra és a kormánymozdulatokra a korabeli műanyag túrahajókhoz képest kifejezetten érzékenyen reagál.

Bőszeles menetben 7/8-ra húzott kicsi spivel 1-2-es szélben kb. 4 csomóval halad, amit 2-3-as szélben kb. 5-6-ig, 4-esben akár 7-8 csomóig növel. Topspivel ennél nagyobb sebességekre képes. A viszonylag széles test miatt kevésbé hajlamos a hullámokba való belefúródásra, viszont erősebb szélnél munkát jelent a kormányosnak az iránytartás. Apró előnynek tűnik, de mégis van olyan helyzet, amikor megnő ennek a jelentősége, hogy a széles, lapos test miatt a deck kialakítás kényelmes munkát tesz lehetővé a fordecken, és az oldal deckeken is, így pl. erős szélben, nagy hullámoknál is könnyen és gyorsan ki lehet rohanni az orrba (és lányok elmondása szerint napozni is nagyon kényelmes).

Erősebb szélben a hajó túlvitorlázottsága és alacsony építése miatt elég korán reffelni kell. Így Bft 4-es feletti szélben az erősebb szelet jobban bíró korabeli társaival szemben csökken az előnye. Nagyjából Bft 4-es szélnél teljes grósszal és genoával negyedszélben deckvízig fekszik. Én szeretek a hajó oldalán menni, de a lapos, széles hajótest nem fetrengős menetre lett kialakítva, innentől a hajó sebessége érezhetően csökken és sokkal hajlamosabb lesz a kisebb pöffökben is luvolásra. Így nagyjából 4-es szélben a genoát normál fockra érdemes cserélni (vagy betekerve csökkenteni). 5-ös szélnél a grósz is sok lesz már, jöhet az 1-es reff. A Solaris versenyhajó, az általam ismert példányok mindegyikénél ki van alakítva gyorsreff. Ez a mai versenyhajóknál általános megoldás, azonban a korabeli hajókhoz képest hatalmas előny: a nagyvitorla első és hátsó éléből a reffsortól kiinduló lehúzó kötelekkel szélbenállás nélkül a grószra néhány másodpercig picit ráengedve lereffelhető. Bft 6-osnál 2-es reffre célszerű kurtítani a grószt, 6-os/7-es szélnél pedig 2-re reffelt grósz és viharfock (vagy mégjobban betekert orrvitorla) az ideális. Erős szélben, mint a legtöbb hajó, pöffökben hajlamos a luvolásra, ilyenkor (persze grószshottos, ill. kormányosi hibából) ritkán akár szélig is felszaladhat. Ugyanakkor a hajóra egyáltalán nem jellemző, hogy jobban luvolna, mint akár a mai siklótestű versenyhajók, vagy akár a korabeli túrahajók, amik erősebb szélben pöffök nélkül is luvgerigek. A saját hajómon a kormánylapátot egyrészt megerősítettem, másrészt a lapátméretet kissé megnöveltem, ez érezhetően javította az erős szeles menettulajdonságokat.

Az én Solarisomon a grószon egy 3. reffsor is létezik, erős 7-es szélben kicsi orrvitorlával együtt ez lehet az ideális vitorlafelület. „Lehet", mert tartós menetben még sose próbáltuk. 3. reffsor ugyanis az első nagyvitorlámon még nem volt, erre a vitorlára pedig az idei Kékszalag előtt kötöttük be. „3. reff! Nem! Grósz le!" hangzott a kapitányi vezényszó Ábrahámhegynél, ahol megérkezett a 35-40 csomós É-Ny-i szél. Így a 3. reffsort nem tudtuk kipróbálni. Ekkora, bft 8-as szélben a hajó már semmilyen grószt nem visel el, egy kis orrvitorlával lehet vele vitorlázni. Sebességére nem lehet panasz ilyenkor sem, iránytartása is korrekt, bár a hullámok jelentősen megnehezítik a kormányos dolgát. Ebben a szélben viszont kialakult hullámzás mellett az éles menet már nem igazán megy, bő negyedszél, de leginkább félszél a hajózható irány vele. Ilyen erősszeles menetben az alacsony építése miatt a hajótesten átbuknak a hullámok. A nyitott fartükör miatt ez süllyedésveszéllyel nem jár, de ruházat szempontjából érdemes rá felkészülni. Nem sétahajó. Ilyenkor különösen nem az.

Tippek, ötletek

Meglehetősen ritka típusról van szó, így a használt hajók között alig akad 1-2 eladó, gyakran előfordul, hogy hosszú ideig egyáltalán nincs is kínálat. Ritkasága miatt nagyon eltérő felszereltségűek és még inkább eltérő állapotúak. Áruk ettől függően nagyjából 1 millió és 2,5 millió között jellemző. 1 millióért nagyon elhanyagolt külsejű, felszerelésű és többnyire belső kialakítás nélküli, vagy erősen hiányos hajót kínálnak, 2 millió környékén, pláne felette felújított, karbantartott, vitorlás felszereléseiben és belső kialakításában is gazdag felszereltségű hajót kaphatunk.

Hajóvétel esetében a szokásos használt hajó vásárláskori mindenképpen átvizsgálandó részeken túl érdemes megnézni, ill. hajóvétel után megfelelően kialakítani:
Vantni bekötések. Túlvitorlázott hajó, viszonylag magas árbóccal, nem túl széles szálingokkal, így a vantnibekötések egy hasonló méretű túrahajóhoz (pl. B-25, Rebell) képest jóval nagyobb igénybevételnek vannak kitéve. Nem csak az elhasználódást, hanem a gyártó eredeti bekötését is érdemes átvizsgálni, mert előfordulhat, hogy megéri viszonylag kis ráfordítással megerősíteni, minthogy később sokkal többe kerülő haváriát okozzon.
Kormánylapát. A gyenge pont a kormánylapát tartó rúdja, ami sok Solarison elég vékony, gyenge, így görbüléshez, töréshez vezethet. Az én hajómon a 25 mm rozsdamentes rudat 35-ösre cseréltük és a kormánylapát méretét is valamelyest megnöveltük.
Backstage. Láttam olyan Solarist, ahol a backstaget részben vagy teljesen leszerelték. A Solaris árbóca magas és két kicsi, nem hátranyilazó száling segít a merevítésben, így hátrafelé csak az achter tart, a 2. száling és a top között pedig az oldalmerevítés is csak a felső rész feléig ér. Az ideális backstage a Solarison két pontra fut be, a második száling és a top közé, 7/8-adra, illetve a 1. és 2. száling közé.

A Solaris előnyei: kifejezetten kedvező áron egy árkategóriájában és korához képest mindenképpen gyors, versenyzésre is alkalmas sportos hajó, amivel 4-en viszonylag kényelmesen túrázni is lehet. Hátránya: egy túrahajóhoz képest szűkös belső tér, az erős szelet nem bírja igazán. Kinek lehet jó vétel a Solaris? Olyan, elsősorban fiatalabb korú vitorlázó számára érdemes szerintem ebben a hajótípusban gondolkodni, aki vitorlázás élményt, alkalmi versenyzést és túralehetőséget keres egy hajóban elérhető áron. Én is így és ezért szerettem bele. Mert a Solaris jó kis hajó.

Amióta családapa lettem és sajnos kevés idővel rendelkezem a munka és a gyerek mellett, minden tavasszal az éves kikötőhelyi díj befizetésekor elgondolkozom azon, hogy vajon nekem megéri-e egy hajót fenntartanom. Aztán vízre tesszük a Sirályt. Felszereljük menetkészre első alkalommal, majd a friss tavaszi, koranyári hangulatban és időben kihajózunk vele a Földvári kikötőből. És ahogy áthaladunk a piros és zöld kikötőoszlop képzeletbeli vonalán, rögtön tudom, hogy eszemben sincs eladni. Mert szeretem.

Szabó Csaba