Mondjuk nem mondhatnám, hogy összetörtem magam a regisztrálásért, mivel úgyis egy nappal előbb mentünk le minden versenyre, hogy kicsit átmozgassuk magunkat, meg persze a hajón is mindig volt valami javítani való. Aztán a Kékszalag előtti utolsó versenyünkön Csilla anyánk nyomatékosan megkért, hogy ha egy mód van rá, oldjam meg gyorsan a regisztrációt. Uccu neki.

Személyes megjelenés, papír bemutat, papír kitölt, hajó regisztrálva. Sima ügy. Hajrá Kékszalag, illetve csak majdnem: a hajóvezetői engedélyem feltöltését nem kértem, amikor a kék könyvek adatait feltöltötték, így sajnos a Kékszalag pesti nevezése nem sikerült. (nyilván lent maradt a papír a hajóban…) Gyorsan elintéztem a hiányt és lényegében itt szembesültem a ténnyel: teljesen mindegy, hogy fel vannak-e töltve az adataink, a nevezéshez oda kell menni nevezési időbe.

Gyors keresztkérdések, telefon: igen, minden nevezésnél személyesen, aláírásommal igazolni kell, hogy felelősségem teljes tudatában fojtom vízbe a mannschaftot, ha lassú a forduló vagy répát húznak fel spí helyett. Arra a kérdésre, hogy miért is jó nekem akkor az online nevezés a lelkes és egyértelmű válasz: mert nem kell magammal vinnem az iratokat!

Hosszú ideig gondolkozva végül oda jutottam: az online nevezés – nekem – semmilyen pluszt nem tud nyújtani a hagyományossal szemben. A papírokat egy helyen tartom, hiszen – leszámítva a kék könyveket – mindegyiknek a hajón a helye, de a kék könyvek nem foglalnak annyi helyet, hogy amiatt külön tárolnám őket.
Azt meg, hogy nem kell kitöltenem egy A4-es lapot, amin a harmadik alkalommal már minden adatot fejből tudok (esetleg egy lapon magammal viszem, hogy keresni se kelljen) szintén nem érzem jó indoknak, pl. a Félszigetkerülő nevezésén mialatt a netes regisztráló sort kivártam, háromszor végeztem volna kézzel, hiszen oda nem várt senki.

Ráadásul online nevezés esetén senki nem ellenőrzi, hogy valóban én mentem-e oda és írtam-e alá a papírt, ami miatt innen kezdve még meg is könnyítik vele a csalók dolgát: csak egy érvényes kormányos neve kell, akiről tudom, hogy nem indul a következő versenyen és kellően ismeretlen ahhoz, hogy be tudjam mondani a nevét és máris mindenféle papír nélkül indulhatok a hajóval.

A rendszer egyetlen kézzel fogható előnye, hogy a másik oldalon nagyban megkönnyíti az adatfeldolgozást, ez azonban számomra – aki a nevezési díjat fizetem – nem okoz megnyugvást, miközben ugyanannyi utánajárással amivel a  regisztrációt elintéztem egy valóban jó rendszer elégedett felhasználója is lehetnék, ehhez pedig nem kellene sok minden, ezt a pár dolgot szedném a hosszas felvezetés után pontokba:

Unikális kormányosok

A rendszerben (már az újban, ami szerintem ideális állapot) a kormányosok egyedi felhasználói azonosítóval rendelkeznek. Az azonosító nem örök életre szól, hanem a legközelebbi okmánylejáratig – praktikusan ez a kék könyv orvosi igazolása – de az ismételten érvényesé váló dokumentumok bemutatása után meghosszabbodik. (Erősebb esetben évente kötelező személyesen meghosszabbítani, bár ismerve mindenki fanyalgó természetét ezt mindenki kritizálná.)

Az azonosító kiadásának feltétele, hogy a kormányos aláírásával, tanúk előtt igazolja, hogy kiadták a neki szóló felhasználót, aminek használatára egyedül ő jogosult, és belépve a rendszerbe az online nevezéssel ugyanúgy elismeri felelősségét a hajóért, legénységért illetve mindazért amiért amúgy személyes megjelenés esetén vállalja, plusz a felhasználónév és jelszó kiadása tilos. 

Ezzel az egy, egyébként a rendszer egészét érintő változással elérhető, hogy ne kelljen személyesen nevezni, és a rendszer valóban megkönnyítse mindkét fél számára a tortúrát.
Mellesleg a másik oldal is profitál belőle, hiszen ha előnevezésben egy Félszigetkerülőre beérkezik 180 nevezés, akkor nem kell 3 ember, gép, stb. a nevezéshez, ami költségcsökkentő.

Összerendelések

Ez már tényleg a kényelemről szólna. Én mint kormányos listába szedhetném a velem versenyző embereket, így a nevezéskor nem kéne egyesével kiválogatni ugyanazt a pár embert és azt a jellemzően egy hajót, amivel amúgy rendszeresen indulunk.
Természetesen a kiválasztás ettől még megmarad, hiszen félremannschaftolás mindig volt és lesz, de  töredékére csökkenti az állandó emberek és hajók kiválasztását.

Fizetési rendszerek bevonása, egyéni nyilvántartás

Szintén opcionális, nem lényegi kérdés, de a jelenlegi kártyás rendszer mellé az egyedi azonosító lehetővé teszi egyszeri utalások fogadását is (megjegyzés rovatba a kormányos azonosítója), így tetszőleges banki rendszer segítségével lehet utalni.
A megoldás további előnye egy esetleges „online számla” lehetősége is: ha online nevezést módosítok/visszamondok valami miatt, rögzített feltételekkel, a pénz ott marad a nevem mellett és később felhasználhatom másik nevezésre.
Szintén lehetőség lenne egy összegű, kedvezményes év eleji nevezésre több versenyre – ilyenkor lehetőség van a nevek módosítására a verseny előtt mondjuk három napig.

A luxus maga

Opcionális adatokkal pl. pólóméret szintén több hasznos, extra költségbe nem kerülő, de a versenyzői elégedettséget nagyban fokozó és a verseny – mint szolgáltatás – költségeit csökkentő/ színvonalát növelő információhoz juthat a rendezőség. Például ha tudjuk, hogy 100 XXL-es ember van a rendszerben, nem kell 500db-ot legyártatni.

Vagy – mivel a rendszerben benne van minden adat – a nevezés sikerességének kritériuma, hogy a nevezett hajó olyan előírásoknak mint minimális létszám, a hajón tartózkodók összetételében két felnőtt ember legyen két mocóra, stb. elvárás lehet, ami nagyban megkönnyíti a szervezők dolgát.

És a végére…

Számos ötletet fel lehet még sorolni, ami jobbá, jól használhatóvá teszi a rendszert és különösebb fantázia sem kell hozzá: az itt felsorolt ötletek mind létező, jól bevált megoldások hasonló helyzetek kezelésére, és ahogy egy online banki rendszer használatához elég egy papírt aláírni a jogi helyzet/kockázat itt sem problémásabb/nagyobb. Pusztán akarat kell, hogy valóban a felhasználók (esetünkben a versenyzők) igényeit elégítse ki a rendszer.

Természetesen még egy ellenérv szerepelhet: a rendszer átalakítása lényegében egy új rendszer megírását jelenti, ami drága.
Nyilván ehhez kell egy ajánlat és egy kalkuláció, de első ránézésre is egy éven belül megtérülhet a rendszer bevezetése – igazából vélhetően egy Kékszalag elég lenne hozzá. (Ez azonban erősen vélemény, ha úgy tetszik konkrét számok nélkül a levegőbe beszélek.)

Egy azonban biztos: egy informatikai rendszer akkor jó, ha megkönnyíti a dolgunkat és a Vihar jelenleg semmilyen, vagy minimális könnyítést jelent az „analóg” nevezéshez képest. Az első pont megvalósítása a kulcskérdés, és máris elértük azt a célt ami 2011-ben egy ilyen rendszer esetében minimális elvárás.

A megvalósításra pedig jelenleg fél év lenne, ha 2012-ben használható rendszert szeretnénk. Ez az idő pedig nem túl sok, de egyáltalán nem kevés…

Bodnár Balázs