Aki a konkrét tényekre, időpontokra és egyéb érdekes részletekre kíváncsi a negyedszázados hajó történelemből, az olvassa el a Hajó magazin cikksorozatát a 2005. január, február és márciusi számában, amelyet Scholtz Imrével készítettek a hajó húszéves megjelenése okán. A cikksorozat egyébként elérhető a Sudár Regatta honlapján is, a www.sudarregatta.hu -n.

Jómagam is egy evolúciós folyamat eredményeképpen jutottam el oda, hogy Sudár Regattám legyen. Ezt szeretném most megosztani veletek, hogy megismerjétek a Hajót egy kicsit más szemszögből is, mint ahogy azt a Balatonon megszoktátok.

Későn kezdtem a vitorlázást, kimaradtam a Sudár „Arany Évei"-ből a nyolcvanas évek végén és kilencvenes évek elején. Sokan akkoriban azért választották ezt a hajótípust, mert az akkor elérhető Balaton és egyéb magyar hajótípusokhoz képest egy hatalmas előrelépést jelentett, s akkoriban egy külföldi hajó behozatala csak egy nagyon szűk rétegnek adatott meg. Egyszóval három évvel ezelőtt nem egy „divathajót" vettem, de mégis számos szempontot megfontolva végül ennél a hajótípusnál kötöttem ki.

Sokáig vágyódtam a vitorlázásra felnőttkoromban, de sem elég pénzem, sem elég tudásom, de ami a legfontosabb, sem elég bátorságom nem volt ahhoz, hogy hajóvásárlásba fogjak. Egy gyerekkori barátommal fogtunk össze végül, aki akkorra már látott vitorlás hajót közelről.

Egyszóval az állómagasság majdnem az egyik legfontosabb paraméter volt a hajó kiválasztása során. Végül egy Balaton 31 megvásárlása mellett döntöttünk. Korához képest nem volt rossz hajó, tágas is volt, meg végre dolgozni is lehetett rajta bőven - mert azért sajnos annyira mégsem volt jó állapotban.

Aztán hamar rájöttem, hogy a konyhánál, a beépített WC-nél és az állómagasságnál sokkal fontosabb a vitorlázó képesség. És arra is rájöttem, hogy más típusú és felépítésű hajó kell a tengeri, és más a balatoni hajózáshoz.

A mi kis tengerünkön, főleg manapság, majdnem csak kétféle „üzemállapot" van: vagy ordító szélorkán, vagy - itt hölgy olvasóinktól elnézést kell kérjek - fingnyi kis „balatoni szél". A B31 - és itt most nem a harmincéves műszaki színvonalról beszélek - tényleg nagyon jól bírta a szelet, hisz' honfitársaink sem véletlenül választották földkerüléshez ezt a típust. Hanem aztán ebben az ominózus f..-nyi kis szélben... Meg sem moccan szegény. És itt most el kell mondjam kedves olvasóinknak, hogy ezzel manapság igen sok korszerű, a mi kikötői zsargonunkban egyszerűen csak Möbelwagen-nek becézett hajó így van, legyen az akármilyen neves gyártó akármilyen drága hajója - igen kedvező belmagassággal.

Nézegetni kezdtem a hajókat. Persze volt olyan szerencsém, hogy gyermekkori barátommal tökéletes békében és anyagi megelégedettség közepette szét tudtunk válni. Egy szép hajót szerettem volna, egy jó formájút. Természetesen nem túlzottan sportosat, siklótestű hajó meg sem fordult a fejemben. Nem voltak, s egyelőre nem is lesznek olyan nagy ambícióim, hogy nagy versenyző akarnék lenni; sajnos van bőven elég adrenalin a hétköznapjaimban, a munkámban. De azért ha egy csipetnyi mégiscsak akad, akkor alkalom adtán, amikor néha-néha egy jó társaság gyűlik össze, egy-egy versenyen azért el lehet Sudárral is indulni - azért mégiscsak ez a legnépesebb osztályhajó mezőny...

Hafi barátom rá akart beszélni különböző - természetesen csakis szigorúan skandináv vonalvezetésű - hajókra. Öreg haverommal azért az ízlésünk megegyezik, persze neki könnyű, ő nyugdíjas, megengedhet magának annyi luxust, hogy fa építésű hajója legyen (E30)! Nálam, akármennyire is szeretem ezeket a gyönyörűségeket, egyelőre szóba sem jöhetnek. Egyszerűen nincs annyi időm, mint amennyit ezeknek a hajóknak a karbantartására fordítani kell. Ahhoz meg szintén nem voltam elég merész, hogy Finnországból, Svédországból hozzak be húsz-harminc éves műanyag hajót. Akármilyen szépek is, mint például a Senorita Helmsmann, amely 30 éves korára is egy nagyon jó tulajdonságokkal rendelkező hajó. Ja, és még ma is hófehér a gélállománya...

Egyre inkább a Sudár irányába mentem. Az is egy igen fontos tényező volt részemről, hogy egy olyan hajó tulajdonosa legyek, akinek ismerem a gyártóját, műhelyét, alkalmazottait, jó a kapcsolatom vele, bármikor utolérhető, számon kérhető - és, ez sem utolsó szempont - Magyar.

Azonban Sudarat használtan megvenni nem könnyű feladat. Nem akartam húsz éves hajót venni, a B31-ből és a közben gyűjtögetettből közben összegyűlt egy kis pénzmagom, tehát egy maximum három-négy éves hajót céloztam meg. Nem sikerült. Fél évig hirdettem, hogy Sudarat vennék. Sudár Regatta ritkán eladó, nekem akkoriban fél év hirdetés is kevésnek bizonyult, hogy olyat vegyek, amilyet elképzeltem magamnak.

Közben Scholtz Imrével egyre többet beszélgettünk...

És végül meg is egyeztünk. Így lett a Sudár a FénySudár. Ez lett az új hajó neve. 2009 tavaszán. Azóta sem bántam meg, nem akarom lecserélni, nagyobb hajóról nem is álmodom. Ha meg végképp magas szintű adrenalinra van szükség, akkor pedig ott a Sikló, a magyar ember Lézere.

Sőt, a jelenlegi balatoni viszonyokat ismerve, a hajó 1 méter 40-es merülése is lassan felértékelődni látszik.

Nem egy modern hajó, de cserébe szép. Bár ízlésről vitatkozni nem lehet, de úgy gondolom, hogy azért a Sudár egy szép vonalvezetésű, északi stílusú hajó. Amely azért a mai viszonyok között is megállja a helyét. Sok gyártó nem győz olcsósítani, egyszerűsíteni. Vegyük csak a kiel példáját. A Sudáron a kiel ólomból készült, nem pedig a könnyen rozsdásodó, de olcsó öntöttvasból. Az ólom kiel pedig laminált tokban helyezkedik el. Félreértés ne essék: nem a már kész ólom kiel van utólag belaminálva, hanem az ólom kiel-t helyezik bele és ragasztják be egy előre gyártott üvegszálas poliészter tokba. Hermetikusan. Örökre vasalva.

Az árboc és a baum a legjobb minőségű Z-Spar, a veretek mind Ronstan, a belső bútorzat, és persze az egész hajó pedig első osztályú minőség. Rosszindulattal sem találni hibát rajta.

Na jó, kisebb hibák azért előfordulnak. Viszont azokat Scholz Imréék egy-két telefon után azonnal orvosolják. Nem kell könyörögni, sem vitatkozni. Persze ezek azért tényleg csak kisebb dolgok; el lehet képzelni, a kétszázadik Sudár után már elég kiforrott a konstrukció.

A Sudár nem egy rohanógép, már ami a menetteljesítményt illeti. Két tulajdonsága azonban kiemelendő: igen kis szélben is hamar megindul. Egyes alá szélben könnyedén megy a három csomó. Igaz, ez hurrikánban sem megy 6, 6,5 csomó fölé. A másik kiemelkedő tulajdonsága a stabilitás: gyakorlatilag bármekkora szélben vitorlázható; a V alakú test miatt hamar megdől, de utána rettentő stabil marad: versenyzők, ahol legalább hárman vannak a hajón, sohasem reffelnek. Legalábbis 6-os szélig nem. Én 90%-ban egyedül szoktam vitorlázni, mind a 75 kilómmal, ezért nekem az élet azért nem ilyen egyszerű, de szerencsére a hajó stabilan kormányozható mind csak génuával, mind csak grósszal. Vihar közeli szelekben betekerem a génuát és egy szál reffelt grósszal még vidáman tudok még szöget menni is, szél ellen.

Amellett, hogy a családdal, két gyerekkel szoktunk túrázni is, a hajót csak daysailer-nek használom. Nem hiányzik a WC, mosogató, zuhanyzó. Van egy kis nyaralónk a Balatonon, ott mindez megvan kényelmesen, és amely a kedves nejem legnagyobb örömére a legnagyobb szélben sem dől. Amikor meg túrázunk, minden kikötőben ott a zuhanyzó, meleg víz, WC, satöbbi. Nem vonszoljuk magunkkal, őket, mintha az ember egy lakókocsit vontatna. Itt a Balatonon más a helyzet, mint a tengeren, ott az ember a hajón lakik, muszáj, hogy mindez javak rendelkezésre álljanak.

A FénySudárral az elmúlt három évadban 1.535 tengeri mérföldet hajóztam, amely kb 2.800 km-nek felel meg. Amikor a 8MOD-k, Melges 24-ek és társaik elhúznak mellettem, nem vagyok boldogtalan. Mindennek megvan az ára, valamilyen kompromisszumot kénytelen az emberfia kötni. Mindent nem lehet: stabil is legyen, meg menjen is, mindezt szinte nulla merüléssel, de viszont állómagassággal és jégszekrénnyel, sajnos ez nem megy.

Mindenki válasszon a saját legjobb belátása szerint. Azokat is teljes mértékben meg tudom érteni, akiknek nincs a Balatonon nyaralójuk, ezért olyan hajót választanak, amelyben lakni is lehet. Igaz, ezen érvelés ellen manapság egyre több érv szól -sajnos. Az ingatlan árak annyira lementek a Balatonon, hogy egy új, középkategóriás 31-32 lábas hajó árából már egy kis nyaralót és egy igazi vitorlás hajót is lehet venni. És azokat is megértem, akinek az unalmas hétköznapok után KELL az adrenalin, vágyódják a rohanást, a sebességet.

Számomra pedig az jelenti a tökéletes megnyugvást, amikor egy fárasztó nap, vagy hét után kimegyek a vízre - egyedül - és csak a hullámokat, a vizet, a madarakat, a tájat nézem: ilyenkor csak mi vagyunk ketten: a Jóisten - a természet -, meg én. Senki más. Erre a feladatra a Sudárnál jobb hajó nem létezik.

Andrásy Zsolt