A legutolsó cikkem óta 2011. decemberében és 2012. januárjában Új-Zélandon vitorláztunk (összesen közel két hónapot). Először a Bay of Islandról levitorláztunk Whangareibe, ahová egy folyón keresztül lehet felhajózni a városig, ahol a marinák és a boatyardok találhatóak. A mi hajónkkal, aminek 2,1 méter a merülése, csak dagály előtt egy órával lehet itt felhajózni (egészen dagály után egy óráig), tehát nekünk az előre kiszámolt időben kellett érkeznünk.
Mi itt egy kellemes kis családias Boatyardon töltöttük a karácsonyunkat, és itt végeztük el a szokásos éves karbantartási munkáinkat is: a hajó kidaruzása, algagátlás, propeller-algagátlás stb.
Ezen kívül még komolyabb javítási munkáink is voltak. Például a motor akkumulátorunk tönkrement egy rövidzárlat miatt. Meg kellett találnom a hibát, ami nem megy mindig gyorsan, mivel nagyon sok kábel van a hajóban. Majd miután kijavítottam, kellett vennünk egy új akkumulátort is. A bow thruster vezérlőkapcsolójánál az egyik kábel elszakadt - ennek a hibának a megtalálása sem ment gyorsan, de szerencsére volt most mindenre időnk.
December 30-án Whangareiből levitorláztunk Aucklandbe, mivel itt akartuk tölteni a szilvesztert. Én sajnos nagyon megfáztam, és még a szilveszteri tűzijátékot sem tudtam megnézni, de a többiek fényképei alapján nagyon szép volt.
Január elején már szerencsére jobban lettem, és a tizenkétnapos vitorlástúránk a Hauraki öbölben nagyon jól sikerült. Nagyon kellemes és ráérős volt a tempónk: Aucklandból (Westhaven Marina) indulva meglátogattuk a közeli érdekesebb szigeteket: Rangitoto-sziget, Motutapu-sziget, Waiheke-sziget (Putaki Öböl), Great Barrier-sziget (Whangaparapara Öböl), Kawau-sziget (Bon Accord Harbour), Waiheke-sziget (Huruhi Öböl). Bf. 4-5-ös szelünk volt legtöbbször, csak az első éjszaka kaptunk be egy nagyon erős 50 csomós szelet, de ekkor mi még a védett Westhaven Marinában voltunk, így nem sokat éreztünk belőle.
Fürdőztünk egy forró vizű patakban, kirándultunk a szigeteken az erdőkben, és elsétáltunk egy vízeséshez is. Ami nekem személy szerint legjobban tetszett, hogy szinte mindennap szedtünk zöld kagylót, amit meg is főztünk. A Great Barrier szigeten pont akkor tartották a híres éves kagylófesztivált, amikor ott voltunk, és ez kimondottan kedvet csinált nekünk a kagylószedéshez és -evéshez. Új-Zéland mellett több alkalommal láttunk delfineket, de volt olyan is, amikor bálna, vagy egy cápa úszott el mellettünk.
A horgászás része a vitorlázásnak: több alkalommal fogtunk tonhalat Új-Zéland vizein, de volt, hogy a szomszéd halászok adtak halat nekünk este egy védett öbölben egy kis szigeten. Új-Zéland kis szigetein a helyiek még kedvesebbek: ha például sétálsz az úton, sokszor megállnak és elvisznek, ahova kéred. Nagyon sokszor kaptunk így „ride"-ot, ezúton is nagyon köszönjük a kiwiknek a kedvességüket!
A Tasman-tenger átvitorlázása
A Tasman-tenger átvitorlázására azt írtam a blogomban, hogy az eddigi legnehezebb túránk, és csak tapasztalt vitorlázóknak ajánlott. Ez volt a Csendes-óceán átvitorlázásának befejező, 16. szakasza, és ezzel a túrával véget ért az Adriáról Sydney-ig tartó másfél éves vitorlástúránk is. Sydneyből én hazarepültem, hogy valami újba kezdjek, ami természetesen ismét vitorlázás lesz.
Az induló kikötőnk a Westhaven Marina volt Aucklandben, és Sydney-be, a Rushcutters Marinába érkeztünk meg. Mindkét marina a városközpont közelében volt, és mindkét helyen csodálatos panoráma tárult elénk.
Az első szoktató csapatösszerázó túránk az Auckland - Opua vitorlás szakasz volt, kb. 160 tengeri mérföld. Ez egy egynapos vitorlázás volt, azzal a céllal, hogy a hajót bemutassam, és hogy legyen egy éjszakai menetünk is. Az idő szeles volt, Bf.6-os alapszél és szemből, ami ideális próbavitorlázásnak, így a csapat össze is rázódott.
Menet közben egy bálna úszott el mellettünk nagyon lassan, sőt lassított is, és közelebb jött megmutatni magát. A tengeren figyelni kell a jeleket, és meg kell próbálni megérteni őket. Én ha bálnát látok, jó jelnek értékelem.
Később delfinek is úsztak mellettünk. A delfint minden hajós jó jelnek, szerencsének értékeli (már évezredek óta több kultúrában is). Északabbra több nappal később cápát is láttunk - szerintem a cápa nem rossz jel, habár sokan annak értékelik.
Opuába péntek este érkeztünk, és itt terveztünk egy kétnapos hajóátvizsgálást és felkészítést a Tasman-tenger átkelése előtt. Opua Marina a legészakibb be- és kilépő kikötő Új-Zélandon.
Január 30-án a marina C-22-es helyén (érdekes asszociáció, de 1998-ban a Lázad nevű 25-ös jolléval kezdtem a versenyzést a Balatonon, a Lázadó osztály száma: C-22) indultunk el Sydney felé. A hajó felkészült és rendben működött. A csapat összerázódott, és kész volt erre a komoly, előreláthatólag tíznapos (1200 tengeri mérföld) non-stop vitorlázásra. Öten voltunk, lányok nélkül, ami ilyenkor talán egy kis könnyebbséget jelent.
„Nincs egyén, csak csapat van"
Nem én mondtam ki ezt a gondolatot a hajón először, de egyetértek vele, és örülök, hogy mások is így gondolták.
Új-Zélandot északról kerültük meg North Cape-nél. Természetesen a foktól kellő távolságban vitorláztunk el (20 tengeri mérföld). Az időjárás-előrejelzés az első néhány napra könnyűszeles időt mondott. Így kezdetben teljes vitorlával háromnegyedeztünk, hátszeleztünk (pillangó) és spinakereztünk. Indulás után 24 órával már a Three King Island-ot kerültük északról. Ez Új-Zéland legészakibb szigetcsoportja, egy természetvédelmi terület, így nagyon szigorú itt a partra lépési szabályozás. 2008-ban horgonyt dobtunk a szigetek mellett, amikor egy halászhajón voltam legénység, így elég jól ismerem a környéket. Sok a hal ezen a részen, és ezt tudják a halászok is. Mi is fogtunk itt egy közepes méretű tonhalat - köszönet Sándor lelkes és kitartó horgászásának! Gábor ebből nagyon finom vacsorát készített. A HF rádión mindennap hallgattuk az időjárás előrejelzést az új-zélandi TAUPO Maritime Radion keresztül.
Február 3-ától egyre erősödött a szél, és nekünk folyamatosan reffelni kellett. Február 4-én már nem volt kint nagyvitorlánk egy kicsit sem, csak egy 40%-os orrvitorlával vágtattunk az öt-hatméteres hullámokban. Ez már egy igazi gale (vihar) volt: délutántól 32-38csomós alapszeleink voltak 40-45csomóso befújásokkal (a legnagyobb 48,5 csomós volt). A hullámok az éjjelre elérték a 8-10 méteres magasságot. A kormányzást mindenki élvezte, de fárasztó volt egy óra után, így az ügyeletes párok gyakran cseréltek. A láthatóság az állandó eső miatt nagyon rossz volt.
Febr. 5-én maradt a vihar, 32-38 csomós alapszél, 8-10 méteres hullámok, és csupán egy 5m2-es orrvitorlával bőszeleztünk Sydney felé. A barométer folyamatosan esett, aznap 996 mbar volt (Opuában az induláskor még 1020 mbar-t mértünk).
Febr. 7 -én a szél elkezdett gyengülni Bf. 7-re, igaz a barométer még mindig nagyon lent volt, és ezért figyelni kellett. Délutántól sok 'squell', vagyis 10-20 percenkénti szélerősödés (+10 csomó) érkezett, amit rövid eső követett. A legtöbb kis 'squell' nagyon rövid ideig tart, és elég 'shotolni', vagyis a nagyvitorla shot kötelét kicsit kiengedni. Azonban egy hosszabb squell esetén reffelnünk is kell. A szél iránya délire változott, és már negyedezünk, tehát dőlt a hajó, és a hullámok nagyon dobáltak.
Az egész túra alatt 0,5 csomó és 2 csomó közötti ellenáramlatban vitorláztunk. Az átlagsebességünk 6-7csomó volt (a vízhez képest), de a valódi sebességünk csupán 5-6 csomó közötti volt legtöbbször az áramlat miatt.
Febr. 8-án éjjel meghívtam a Marine Rescue Sydney-t (először Sydney Radio-t, aki tovább irányított az MRS-hez). A 22-es csatornán beszélgettünk a VHF rádión. Hivatalosan informáltam a Hatóságokat az érkezésünkkor, amikor beléptünk Ausztrália vizeire, 12 tengeri mérföldre a partoktól.
Febr. 9-én kora reggel a Napfelkeltekor elénk tárult a bejárat. Tíz nap non-stop vitorlázás után a 11. napon reggel 8 órakor megérkeztünk Sydney-be.
Rövid összegzés: 1,5 év, 34 ország, 44,500 Km (több, mint 24,000 tengeri mérföld)
Tervek
Idén és jövőre is lesznek érdekes vitorlázási lehetőségek az Atlanti-óceánon, további információ a www.meder.hu weboldalamon. A vitorlázásaim és a felkészülésem a mini 650-es óceáni versenyvitorlás osztályban is folyamatosan követhető lesz a weboldalamon és a Facebook-on is.
Képgalériák a teljes útról itt.
Videók a LULLABY fedélzetéről: http://www.youtube.com/user/LullabyYacht
Békét és Szelet!
Méder Áron, Sydney, Ausztrália
www.meder.hu
aron@meder.hu
OCEAN SAILING
Méder Áron
