Velence talán a legszebb olasz város és nem véletlenül hívják ’Adria királynőjének’, ide még busszal is szenzációs eljönni, nemhogy hajóval… Gyerekkoromban (hét évesen) lett kedvenc olasz városom, és azóta is az. Velence a lagúnák városa, és két jelentős folyó, a Pó és a Piave torkolata között fekszik. Velence a vizek városa címet is megkapta, mivel a hatalmas lagúna tele van szigetekkel és hajózási csatornával, amit mi szinte teljesen behajóztunk. (Az itt lakók inkább hajóval mint kocsival közlekednek.) A velencei szigetvilágot teljesen megismerni nem lehet, ahhoz túl nagy, mi bejártunk mindent, amit két nap alatt tudtunk. Elhajóztunk Murano-ba, ami kevesebb, mint 1 tmf-re van Velencétől, és maga is öt apró sziget összeépüléséből keletkezett, és amiről igazán híres, hogy 1292 óta a velencei üveggyártás központja. San Michele-sziget mellett is elhajóztunk, ami Velence temetője, és még számtalan kis sziget mellett is…

 A karnevál az év egyik legkülönlegesebb időszaka, amikor az emberek, és különösen a hajósok kiengedik a gőzt. A karnevál a farsang csúcspontja, ami farsangvasárnaptól húshagyó keddig tart, és mi pont ebben az időszakban voltunk Velencében! A világ egyik leghíresebb karneválja a Velencei karnevál, nem véletlenül. Két hétig tart, mi ebből a legizgalmasabb 2,5 napban voltunk ott. Vannak a velencei karneválnak népi hagyományai is: a hajnalt a vízen kell megérni, mert aki a ’redentore hajnalán’ az Adria vizével vetett magára keresztet, az egész évre mentesül a betegségektől. Megpróbáltuk… Velencében a karnevált már közel 1000 éve tartják, itt van a legnagyobb, legerősebb hagyománya ennek a különleges ünnepnek.

Tehát három jót: a vitorlázást, Velencét és a karnevált tettük össze, és mindez egy hétig tartott. Biztos vagyok benne, hogy az Ocean Sailing SE jövőre is szervez, és jövőre is én vezetem az adriai velencei karneváli vitorlástúrát.

Alapvetően ez egy gyakorló vitorlástúra volt, amikor is gyakoroltuk a szokásos feladatokat:

manőverezés motorral kikötőben, vitorlás manőverek, vitorlakezelés, spinakker kezelés, navigáció, éjszakai vitorlázás, erős szeles és viharos szeles vitorlázás, reffelési gyakorlat stb.

Gyakorlásból soha nem elég senkinek, ez köztudott. Ez az egyik kedvenc ’mondásom’ is, amit szinte soha nem mondok, de mindig gondolok.

Másodsorban ez egy nagy utazás is volt. Az egyhetes vitorlástúránknak az útvonala: Izola - Velence - Chioggia - Rovinj - Umag - Piran - Izola volt, vagyis Szlovénia - Olaszország - Horvátország - Szlovénia utat jártuk be, és mivel Horvátország nem schengeni övezet, ezért itt be és ki is kellett lépnünk az országból.

Szabó Imi vitorlázó ismerősöm és csapata mellett vitorláztunk el az Adrián, akik szintén ekkor vitorláztak el Izolából Velencébe és vissza egy Elan 384-es vitorlással, (de sajnos nem láttuk egymást). Szóval más magyar vitorlázók is voltak vitorlással karneválozni az Adrián…

Imiék így élték meg a vasárnapi vitorlázást:

„…az ígért DK-i csak megjött, úgy 25 csomóval. Egy szál genuával magabiztosan 1/4-d szeleztünk jó irányba. A kezdeti boldog vigyor az arcokon előbb halványodni kezdett, majd fanthomasi szürkébe váltott, mikor a tőlünk délebbre tomboló erős vihar 2-3 m-es hullámai és kb. 40 csomós befújásai is elértek. Immár reffelt genuával is 7-7,5 csomóval rohantunk.
Egy-egy nagyobb hullám lejtőjén megcsúszva a sebességünk olykor 8 csomó fölé is kúszott.
Derék teljesítmény egy ilyen kis bödönhajótól. A látótávolság az esőtől és párásságtól alig volt több 2-3 nm-nél, így még a Triesztbe irányuló nagy teherforgalomból sem láttunk semmit. Bíztunk benne, hogy a radarreflektor teszi a dolgát, és minket legalább látnak. Se part, se hajó, abszolút offshore élmény. Sötétedésre értünk Isztria magasságába, ahol döntenem kellett  a Trieszti házi sörfőzde méretes korsó sörei, vagy Izola  grillezett tintahalai között. Végignézve elcsigázott legénységemen, Isola győzött. Jó döntésnek bizonyult…”

A mi csapatunk nagy része is tengeri beteg lett vasárnap az erős szél és a ’rough sea’ miatt, hát igen a vitorlázás egy ilyen műfaj. Ez ne vegye kedvét senkinek, a tengeri betegség kezelhető és idővel el szokott múlni…

Az igazán nagy vihart azonban 2,5 nappal később kaptuk meg, de mi akkor vártunk néhány órát az indulással. Szerda dél körül volt a vihar szeme Rovinj-ban, ami elárasztotta a várost is. 100 km/óra fölötti szél, hatalmas hullámok, a part közeli utcák megteltek vízzel, a kikötőben több hajó elsüllyedt. Sőt, a kikötőben a világító torony, illetve több veret is elgörbült. Mi a vihar után néhány órával érkeztünk ide jó széllel, körülbelül éjfélkor kötöttünk ki nagyon fáradtan, csak másnap reggel néztünk igazán körül, és akkor láttuk mi is történt a várossal. Szomorú látvány volt…

Az az én meggyőződésem, hogy egy gyakorló vitorlástúrán ki kell menni a viharba és meg kell tapasztalni mi is az. Minden tanulni vágyó vitorlázónak szükséges ilyen jellegű tapasztalás, egész pontosan aktív tapasztalás, vagyis kormányzás, vitorlakezelés és probléma megoldás viharban (ez egy feladat). Persze a csapat a legtöbb esetben közösen dönti el mit is akar (kimenni a viharba vagy nem), nem én találom ki, hanem közösen megbeszéljük, ezért vagyunk egy csapat…

Sok jó szelet!

Méder Áron (www.meder.hu) / Ocean Sailing SE (www.oceansailing.meder.hu)