Mikor kezdtél vitorlázni?

10 éves voltam, amikor először hajóra léptem (Optimist), de az még nem volt komoly. 2012-ben kezdtem komolyabban foglalkozni a vitorlázással, amikor 14 éves voltam. Ebben az évben ismerkedtem meg a Laserrel és vettem részt az első vitorlásversenyemen.

Hogyan kezdtél el vitorlázni?

Amikor a családommal a Balatonhoz költöztünk, egy olyan iskolába jártam, ami nagyon közel volt egy vitorlás klubhoz. Ez a klub (a Tihanyi Hajós Egylet) elkezdett egy napközis vitorlás programot, ahol minden kedden és csütörtökön iskolaidőben voltak edzések. Apukám beíratott engem és a testvéreimet, és az edzéseket nagyon élveztük!

Milyen volt az első hajód?

Az első hajóm, amin vitorláztam egy Optimist volt, de az első saját hajóm egy 420-as, amit a nagyszüleimtől kaptam.

Miért választottad végül a Lasert? És miért vitorlázol még mindig ebben az osztályban?

Azért választottam a Lasert, mert szerettem volna versenyezni, de ez 420-ban nem akart összejönni, mivel nem találtam senkit, akivel vitorlázhattam volna. 2012 elején még nem tudtam, pontosan milyen a Laser, csak azt, hogy egy ember vitorlázza. (A családomban senki sem vitorlázik, így semmit nem tudtam erről a sportról.) Még mindig emlékszem az első Laser edzésemre – egy nagyon-nagyon öreg hajó volt nagyon régi felszereltséggel, de persze ezt akkor még nem tudtam. Tehát először 2012. március 31-én edzettem Laserrel, és azóta is szerelmes vagyok ebbe az osztályba.

Két ifjúsági Laser Radial világbajnokságon vitorláztál (2014-ben és 2015-ben), először 2., majd 1. helyen végeztél. Meglepődtél, hogy ilyen hamar jött a siker?

Nem mondanám, hogy meglepődtem, inkább izgatott voltam, különösen 2014-ben. Emlékszem, ötödik helyen álltam és még két nap volt hátra, és azt kívántam, bár vége lenne akkor a versenynek, nehogy elveszítsem az 5. helyemet. Minden nagyon gyorsan történt a vitorlás karrieremben és van, amit még mindig nem merek elhinni, hogy valóban megtörtént. Általában nem érzem, milyen nagy dolog, amit eddig elértem.

2016-ban képviselted Magyarországot a riói olimpián. Te voltál az egyik, ha nem a legfiatalabb versenyző a Radial flottában. Emlékszel, milyen elvárásokkal érkeztél az eseményre?

2016 elején a riói kvalifikáció lehetetlen célnak tűnt még, de ahogy sikerült elérnem, egyre többet gondoltam arra is, milyen eredményt érhetek ott el. Mindenkinek azt mondtam, hogy top 20-ba szeretnék kerülni, de végül kicsit csalódott voltam, amikor nem sikerült bejutnom az éremfutamba… Jó esélyem lett volna rá még az utolsó futamban is, de aztán csináltam egy rémes rajtot, amiből nem sikerült visszajönnöm, szóval négy hellyel lecsúsztam az éremfutamról. Azt hiszem, kicsit türelmetlen vagyok.

Ideges voltál az olimpiai versenyzés kezdetén? Változott ez később?

Ez vicces volt, ugyanis az első napon még nem voltam eléggé ideges. Mindenki azt mondta, hogy ne legyek ideges, a legnagyobb hiba, ha túlszorongom és valami különlegeset akarok csinálni, szóval szupernyugodt voltam az első napon, ami nem segített az olyan éles helyzetekben, mint mondjuk egy bójavétel. Emlékszem, az első hátszél kapunál vagy 10 hajót elengedtem, csak mert hangosan kiabáltak rám… A nap végére rájöttem, hogy nyugodtnak lenni nem azt jelenti, hogy nem érvényesítem az előnyömet a bójáknál.

Más volt, mint a többi verseny, vagy amikor már zajlott, tulajdonképpen ugyanolyan?

Biztos, hogy nem volt ugyanolyan, mint a többi verseny. Az olimpiára mindenki évekig készül, szóval ettől nagyon különleges az egész. Mindenki ezen a héten próbálja bizonyítani, mit tud, szóval nem igazán viccelődik senki a hajóparkban – legalábbis nem a Laser Radial flottában. Sokkal szervezettebb is, mint általában a versenyek és mindenkit sztárként kezelnek. A vízen mindenki nagyon erősen koncentrál és a verseny nagyon kemény.

Elérted vagy meghaladtad az elvárásaidat Rióban?

A célom az volt, hogy benne legyek az első húszban, és végül 14. lettem, ami nagyszerű egy 18 éves vitorlázótól, aki még csak négy évvel az olimpia előtt kezdett versenyezni. Azonban ahogy mondtam, nagyon szerettem volna bejutni az éremfutamba és kicsit frusztrált, hogy ilyen kevéssel csúsztam le róla.

Milyen volt olimpiai futamot nyerni?

Csodálatos volt! Nagyon jó rajtom volt és jó sebességgel mentem abban a futamban, már az elejétől vezettem. Az első jelnél Lily pont mögöttem volt, de félszélben mondtam magamnak, hogy csak magadra figyelj, ne nézz hátra. Hátszélben növeltem az előnyömet és utána már csak fogni kellett a többieket. Amikor elindultam az utolsó jel felé már meggyőző volt a fölényem, és elkezdtem egy filmjeleneten gondolkodni, ami elég random dolog, amikor épp az olimpián vezetsz egy futamon… Emlékszem, mondtam is magamnak, hogy „Gyerünk, Mári! Futamot fogsz nyerni az olimpián, biztos van valami, ami miatt kicsit jobban aggódhatnál!”

Mit gondolsz, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit Rióban szereztél?

Azt hiszem, a legfontosabb az volt, hogy megtanultam, hogyan kell kezelni az olimpiát. Ez biztos segíteni fog Tokióban.

2017-ben megnyerted a második Laser VB-det, most U21 női Radial mezőnyben, eléggé magabiztosan: tíz futamból hatot te nyertél. Amikor ilyen eredménnyel jössz el egy versenyről, mire fókuszálsz inkább? Amit jól csináltál, vagy ami nem ment olyan jól?

Én mindig a hibákra megyek. Ha valamit rosszul csinálok, azon gondolkodom utána hónapokig. Persze az U21 VB-n, Belgiumban nem sok hibát követtem el, szóval nem aggódtam utána túl sokat. Ráadásul nem is lett volna rá időm, mert rögtön jött a nyílt VB Medemblikben, és nagyon jól akartam ott teljesíteni.

Most fejezted be a 2018-as Miami Világkupát, ahol nagyon jól teljesítettél az utolsó négy futamban és végül negyedik helyen végeztél. Mennyivel nehezebb a különböző korosztályokban jól vitorlázni?

A nyílt mezőnyben nagy kihívás versenyezni, és nem valószínű, hogy könnyen megúszod azokat a hibákat, amikkel az ifi mezőnyben esetleg nem vesztesz sokat. Ettől lesz olyan izgalmas a verseny és olyan értékes a jó helyezés. A miami verseny nagyszerű volt, mert láttam, mennyit javult a sebességem erős szélben, de még mindig rengeteg dolgom van a következő olimpiáig. Úgy gondolom, a Radial flottában egyre nő a versenyszellem, ezért egyre nehezebb megtalálni azt a kis pluszt, amitől megnyered a versenyt.

Mik a 2018-as céljaid?

Van pár dolog, amin jelenleg is dolgozunk, de a legfőbb célom, hogy kvalifikáljam Magyarországot a tokiói olimpiára, ami azt jelenti, hogy jól kell mennem az aarhausi világbajnokságon. Ez remélem nem is lesz probléma, mert sokkal jobb helyezést célzok, mint a legrosszabb kvalifikáló eredmény.

Mit gondolsz, mik az erősségeid a vitorlázásban?

Szerencsére a sebességem minden szélben elég jó, különösen erős szélben, és azt hiszem, általában elég jól látom a szélfordulókat.

Mik azok a területek, ahol a legtöbbet fejlődhetsz még?

Gyenge szélben, amikor nagyjából azonosak a sebességek, könnyen összezavarodom, és nem tudom eldönteni, melyik oldal fog fizetni. Általában minden futamot meg akarok nyerni, de meg kell tanulnom, hogy azokon a „zavaros” napokon, amikor senki nem tudja igazán, mi folyik a vízen, elég, ha jó átlagod van.

Mit szeretsz csinálni a vitorlázáson kívül?

Ha nem vitorlázok, akkor is szeretek aktív lenni. Persze, szeretek egész nap heverészni is, de ezt gyorsan megunom. Szeretek a családommal lenni - 4 testvérem van - szeretek biciklizni, felfedezni a természetet, squasholni, filmeket nézni, jó zenéket hallgatni. Utálok egyedül lenni, de amíg valaki mellettem van, majdnem mindent tudok élvezni.

Az ISAF emerging nations program keretében rólad készült videóban volt egy pillanat, amikor egy zongoránál ülsz. Milyen jól játszol? Van kedvenc zeneszerződ vagy darabod?

8 évig zongoráztam és egy ponton anyukám szerette volna, ha zongorista leszek, szóval azt hiszem, egész jól ment. Most már csak szórakozásból játszom, nem túl gyakran. A kedvenc darabom a The Entertainer Scott Joplintól.

Hogyan találod meg az egyensúlyt a tanulás és a vitorlázás között? Mit tanulsz?

Hát, a tanulmányaim most elég kérdésesek. Tavaly, amikor felvételizni kellett az egyetemre, jelentkeztem egyre (igazából nem is én, hanem a testvérem, Júlia, mert én épp a hyeres-i világkupán voltam), ahova nem reméltem, hogy bekerülök, mert nagyon magas pontszám kellett. Aztán az érettségim annyira jól sikerült, hogy bekerültem ide (pszichológia szakra), és szeptemberben el is kezdtem. Az elején jól ment, mert volt időm rá a vitorlázás mellett, de aztán elkezdődtek a téli edzések és el kellett engednem. Sokkal jobban szeretem a vitorlázást, mint a pszichológiát, szóval elég könnyű döntés volt. Most keresek valami könnyebb szakot.

Van valami célod a vitorlázáson kívül?

Most minden figyelmemet a vitorlázásra fordítom, nem igazán érdekel semmi annyira, mint ez. A legnagyobb célom a vitorlázáson kívül, hogy találjak egy egyetemet vagy szakot, amit el tudok úgy is végezni, hogy nem ártok vele a sportkarrieremnek.

Van egy másik magyar vitrolázó, Vadnai Jonatán, aki Standardban megy, veled egykorú és hasonlóan magas szinten vitorlázik (2. lett 2017-ben az U21 VB-n és 1. 2016-ban). Vitorláztatok együtt? Együtt kezdtétek, vagy később találkoztatok?

Akkor ismertem meg Jonatánt, amikor elkezdtem Laserben vitorlázni, és elég sokat edzettünk és versenyeztünk együtt, amíg még 4.7-ben és Radialban ment. Még az ifi olimpiára is együtt mentünk és együtt győztünk. Amikor egy világbajnokságon ott van egy magyar fiú és egy magyar lány, és mindketten nyernek, az egy nagyon különleges érzés.

Van Jonatánnal közös múltatok azon kívül, hogy egy országból származtok és mindketten Laserben vitorláztok? (Közös edző, azonos helyen edzés…)

Igen! Ugyanabba a balatonfüredi iskolába jártunk és klubban edzettünk. Suli után sokszor mentünk ki együtt edzeni, ami nagyon szuper volt! Bár nem tartott sokáig, mert 2013 végén másik iskolába és klubba mentem át.

Érdekes, hogy Magyarország két élvonalbeli Laser vitorlázót termelt ki, nagyjából ugyanabban az időben. Ez csak véletlen, vagy volt valami szuper ifi program? Vagy a csapvízben van valami?!

Azt hiszem, ennek a legfőbb oka, hogy mindketten a tónál éltünk, és minden nap vitorláztunk. Mindketten szeretjük a sportot és gyorsan fejlődtünk. A másik fontos ok, hogy mindkettőnknek olyan őrült szülei vannak, akik hajót vesznek nekünk, külföldi edzésekre és versenyekre küldenek, csak mert ennyire élvezzük a vitorlázást.

Mit szeretnél, milyennek ismerjék az olvasók Érdi Márit, mint embert?

Hát, nem vagyok egy túl komoly ember, szeretek sokat nevetni és szórakozni. Van két szuper szülőm, két nővérem, egy húgom és egy öcsém. Nagyon szeretem őket, és szeretek velük lenni. Szeretem a tengert és a hegyeket, és utálom az edzőtermet!

Nem szereted az edzőtermet? Bizonyos gyakorlatokat nem szeretsz, vagy csak inkább mész ki a vízre vitorlázni?

Igen… Amikor a teremben vagyok, szívesebben vitorláznék vagy bicikliznék. Sokkal jobban szeretem a kardió edzéseket.

Hogyan motiválod magad, hogy az edzőteremben eddz?

Hát, csak elkezdem az edzést, aztán a motiváció érkezik út közben.

Van valami rituáléd vagy szokásod, amit mindig megteszel, mielőtt vízre mennél versenyezni? Valami, ami szerencsét hoz, vagy ami felkészít a napra?

Szeretek minden versenynap reggelén 30 percet melegíteni. Ettől felébredek és testben, fejben is készen állok a nagy napra. 

Szöveg és fotók: Laser International