10 nappal a rajt után a hajóknak egy újabb kihívásokkal teli területen kellett áthaladniuk: az előző szakaszon a mezőnyt újra rajtoltató Doldrums ez alkalommal is tartogatott meglepetéseket. A felhők által dominált – ennek megfelelően szélcsendes foltokkal tarkított – időjárási körülmények precíz navigációra és gyakori vitorlacserékre kényszerítették a csapatokat. A hajók ekkor egymáshoz képest 80 tmf-en belül vitorláztak 2 és 9 csomó közötti sebességgel: az élen az AkzoNobel állt, mögöttük a Brunel, kicsit hátrébb a TTTOP, a Scallywag, a Dongfeng és a Mapfre. A területre jellemzően a sorrend és a távolságok azonban akár egy éjszaka alatt is nagyot tudtak változni attól függően, ki hogyan kapta el az erősebb szeleket: másnapra az AkzoNobel megugrott majdnem 100 tmf-del, de 24 órával később újra a Scallywag állt az élen - ismét a már többször bevált körbehajózós taktikával és egy kis segítséggel a felhőktől…

A Doldrums széléhez érve azonban a mezőnyt közelebb fújta egymáshoz a szél: az elöl haladók 5 csomó körüli sebességre lassultak, míg a hátrébb levők még 15 csomóval tudtak vitorlázni. A kiszámíthatatlan viszonyok mellett egy meghibásodott műhold miatt a kommunikációban is akadtak fennakadások, így a navigátorok friss időjárási adatok hiányában voltak kénytelenek dolgozni az amúgy sem könnyű területen. A rend azért relatív gyorsan helyreállt, de persze hiába az elérhető adatok, azzal nincs mit tenni, hogy a szél az elsőknek egyre csökken egy több száz tmf széles zónában…

A szakasz 2. hetének kezdetére az első 4 hajó egymástól 40 tmf-re, a Dongfeng és a Mapfre továbbra is fej-fej mellett, de 50 tms hátrányban kerülgette a Salamon-szigetek környékén a felhőket. A sűrűn váltakozó viharfelhők és szélcsendes foltok önmagukban is kimerítőek mind fizikailag, mind szellemileg, de mindennek tetejébe meg kellett küzdeniük a Gita névre keresztelt ciklon hatásával is: az Új-Zéland déli részén áthaladó vihar teljesen megölte a passzát szeleket. És hogy az időjárás mellett legyen további stressz faktor is, a gyakorlatilag a rajt óta match race-t folytató Dongfeng és Mapfre mellett a másik 4 hajó is párba rendeződött: a TTTOP a Brunellel játszott lekeresztezős privát futamot az óceán közepén, a Scallywag pedig az AkzoNobellel csatázott 1 mérföld távolságon belül.

Az éjszaka újabb meglepetést tartogatott: a széltelen Doldrums ezúttal a TTTOP-t ajándékozta meg néhány csomós plusz sebességgel, aminek eredményeképp át is vették a vezetést. A kérdés persze továbbra is a kelet-nyugati rendeződés volt, azaz hogy Új-Kaledónia felé közeledve vajon a nagyobb út-nagyobb sebesség taktikával lehet -e majd a déli passzát zóna friss keleti szeleit hamarabb elérni – miközben nehezítő körülményként útjukban állt a világ második legnagyobb dupla korall zátonya is. A TTTOP a rövidebb utat választotta a Grand Passage névre hallgató átjárón át, de gyorsan kiderült, hogy ezúttal a hosszabb út fizetett: a 40 tmf-re hajózó AkzoNobel és Scallywag kicsit erősebb szélben és jobb szögön vitorlázva be tudta hozni a lemaradását. A Brunel a mezőnyben elsőként kihasználta a rejtőzködő módot, miközben a Mapfre és a Dongfeng átmenetileg felhagyva a match race-szel 55 és 60 tmf hátrányban haladt dél felé.

Miközben a kelet-nyugati irányban széthúzódó flotta lassan elérte az egyre stabilizálódó  szelet hozó passzátokat, a legkeletibb pozícióban aktuálisan remeknek tűnő taktikával a tracker-re visszatérő Brunel szombat estére a második helyre ugrott – annak ellenére, hogy egyelőre még ők voltak a legészakabbra is a csapatok közül. A többiek célja a jobb VMG helyett továbbra is a délen egyértelműen erősebb szeleket mutató terület minél előbbi elérése volt, míg a Dongfeng és a Mapfre közelebb ugyan, de továbbra is kissé lemaradva, nagyjából középen vitorlázott.

Az újabb hosszúra nyúló szakasz utolsó hétvégéjén Új-Zéland északi végéhez közeledve a vezető hármas előnye egyértelművé tette, hogy a nyugati, hosszabb úttal járó, de frissebb szelekben, jobb szögeken haladás taktikája a nyerő: a Scallywag, az AkzoNobel és a TTTOP egymáshoz képest 30 tmf-ön belül, a többiekhez képest 70-100 tmf előnnyel és 3-4 csomóval nagyobb sebességgel érte el az auckland-i befutóig hátralevő utolsó 500 tmf határát. A stabilizálódó időjárásban másodikként a Scallywag váltott rejtőzködő üzemmódra, de gyorsan követte őket az AkzoNobel is – visszatéréskor nem sok meglepetéssel, mivel mindannyian belefutottak egy nagyjából 70 tmf széles gyengébb szeles zónába. Új-Zéland partjait elérve azonban még egy faktorral kell számolniuk: a parthoz közelebb hiába rövidebb az út, hátráltatja őket az áramlás, míg a parttól távolabb több mérföldet kell ugyan megtenniük, de kedvezőbb áramlásban. Eközben a hátsó 3 hajónál eldőlt a kelet-nyugati kérdés: a Brunel visszacsúszott az utolsó helyre, míg a Mapfre és a Dongfeng ismét páros versenybe kezdett a 4. és 5. helyen.

A szakasz legelképesztőbb napja azonban kétségkívül az utolsó lett: a reggelt a vezető AkzoNobel és Scallywag fej-fej mellett kezdte, szorosan mögöttük a TTTOP, és mindenki legnagyobb meglepetésére a 24 órával korábban még több mint 100 tmf lemaradásban versenyző Mapfre és Dongfeng 20 (!) tmf-re dolgozta le hátrányát. Ahogyan teltek az órák, a mezőny még jobban összezárt: az első három hajót a Mapfre és a Dongfeng szépen lassan teljesen be is érte. Majd' 6500 tmf levitorlázása után a Brunel kivételével az összes többi hajó gyakorlatilag látótávolságban volt egymáshoz képest: a fotók és videók alapján a csapatok távolsági verseny helyett egyre inkább egy in-port futamon érezhették magukat. Az idegek csatáját végül közép-európai idő szerint valamivel 13:00 óra után az AkzoNobel nyerte, másodikként – 2 perccel később - a Scallywag futott be, harmadik és negyedik helyen a két legnagyobb visszatérő, a Mapfre és a Dongfeng – szintén 2 perc különbséggel egymáshoz képest, ötödikként a sokáig dobogós helyen vitorlázó TTTOP érkezett – mindannyian fél órán belül… Az egyetlen, a többiektől kissé leszakadt csapat a 30 tmf hátrányban hajózó Brunel, akik – az új-zélandi Peter Burling nagy bánatára – ez alkalommal a hatodik helyen futottak be.

Az újabb izgalmakkal teli szakasz után a csapatok március 10-én folytatják a versenyt az auckland-i in-port futammal, majd 18-án rajtolnak a brazíliai Itajaí felé. A versenybe Új-Zélandon visszakapcsolódik a Vestas is, akik a hongkongi baleset óta sikeresen újjá építették a hajó sérült részét (interjú 14 perctől).

A Volvo Ocean Race híreit a Volvo Autó Hungária támogatásával hozzuk el.

Hivatalos videok, képek, blog: VOR videok, VOR fotók - 6. szakasz, VOR blog

Fotók: James Blake, Martin Keruzoré, Yann Riou, Rich Edwards

Forrás: Volvo Ocean Race