2018.09.22 – 2018.09.29 - Élménybeszámoló – Kiklád túra
Égszínkék tenger, ragyogó napsütés, száraz és sziklás, olykor fenyegető hegyvonulatok, homokos partok, fehérre meszelt házak százai, ókori görög települések maradványai. Vitorlástúránk fő célpontjai a keleti kikládok két csodálatos szigete volt, a zarándokok ezrei által látogatott Tinos és már az 1960-as évektől a milliomosok és szupergazdagok közkedvelt üdülőhelye, a rendkívül pezsgő és kiemelkedő éjszakai élettel rendelkező Mykonos volt.
Indulási kikötőnk Lavrioban volt, Athéntól mintegy 30 km-re, délkeleti irányban. Érkezésünkkor hamisítatlan nyár, kellemesen fújó északi szél (meltemi), szikrázó napsütés és a hazainál lényegesen melegebb idő fogadott.
Útunk kényelméről és biztonságáról egy minden igényt kielégítő Elan 434 Impression vitorláshajó gondoskodott. A hajó átvétele pontosan, gyorsan és zökkenőmentesen történt, melyet szokás szerint követett az egy hétre elegendő élelmiszer és a jó hangulathoz elengedhetetlen italkészletek beszerzése.
A jobbára beszélgetéssel, ismerkedéssel és természetesen Poseidon tengeristen „itatásával” kellemesen eltöltött első éjszaka után, hajnali öt órai indulást tűztünk ki célul.
A kikötő elhagyása után Makronissi mentén, a szigettel párhuzamosan haladva északi irányt vettünk fel. Alig hullámzó tengeren, szinte teljes szélcsendben csodáltuk meg a napfelkeltét. Már verőfényes napsütésben izgalmas navigáció és manőverezés következett Makronissi északi partja és a tőle szintén északra található zátonysor között. Miután sikerrel vettük első akadályunkat, délkeletre fordultunk immár Mykonos irányába. Az egyre erősebben tűző nap mellett a szél fokozatos erősödését is tapasztaltuk. Tökéletes vitorlázó időben, 30-60 km-es bő félszélben szeltük a hullámokat a nap hátralévő részében. A hullámok olykor elérték a 2-3 méteres magasságot is. Déli irányból elhaladtunk a szfinxhez hasonlóan sziklába vésett oroszlánjáról híres Kea, a mára már lakatlan, de hajdani börtönsziget Gyaros és Syros szigete mellett, mely a 19. sz. óta az Égei-tenger egyik legfontosabb kereskedelmi kikötőjének ad otthont Ermoupoli városában. Északról az Attikai-félszigettől keletre elterülő Androson található Apikia hegyhát meredek, sziklás lejtőit láthattuk. Az egyre erősödő szélben, mintegy 70 mérföldet vitorlázva a délutáni órákban érkeztünk meg Mykonos szigetére.
A hajó kikötése után Görögország legjobb, legszebb homokos strandjai és legkiválóbb hotelei mellett sétáltunk be a városközpontba. A kikötővel szembeni domboldalon található düledező szélmalmok mellől csodálhattuk meg a naplementét. A sziget méltán híres éjszakai élete nem okozott csalódást. Bárok, éttermek, butikok és szórakozóhelyek százai találhatóak szerte a kanyargós kis utcácskákban.
Másnap a kedvezőtlen időjárási előrejelzések miatt csupán egy félnapos strandolásra jutott időnk, majd indultunk tovább Tinos déli oldalán található szélvédett és hullámmentes kikötőjébe.
Sajnos az előrejelzések beigazolódtak és komoly hidegfront érkezett a kontinensről északi irányból, erős lehűlést és 100-120 km-es viharos szelet, csapadékot hozva.
A következő három napot Tinos „fogságában” töltöttük. Ez idő alatt, volt időnk a sziget minden szegletét bejárni és annak nevezetességeit, látványosságait meglátogatni. A szigetről röviden annyit, hogy egy fél mérföldes csatorna választja el Androstól, fő látnivalója a Panagia Evangelistria templomban található Szt. Lukács ikon, melyet minden évben zarándokok ezrei látogatnak abban a reményben, hogy betegségükből kigyógyulnak.
Tinos egy kellemes, csendes, a nyugati turisták körében kevésbé ismert és népszerű, ennek ellenére gyönyörű sziget, festői szépségű hegyi falvakkal, díszes, fehérre meszelt házakkal, homokos, néhol kavicsos tiszta partokkal.
Itt tartózkodásunk ideje alatt felmásztunk az Exoumbourgo-hegy tetején található egykori velencei erődítmény bástyafalaihoz, ahonnan elképesztő panorámában csodálhattuk meg az Égei-tengeren tomboló vihart. Volt szerencsénk a sziget északnyugati oldalán található Panormos komor, rideg sziklás öblét is megtekinteni, illetve sokadszor bebizonyosodott, hogy a magyar löncshúsnál nincs jobb csali, melynek bizonyítéka, egy a hajón közösen elfogyasztott halvacsora.
A vihar sajnos a harmadik Tinoson eltöltött éjszaka után sem gyengült jelentősen, azonban a hajnali visszaindulás mellett döntöttünk. Az útvonal ugyanaz volt, mint az első napon, de ellenkező irányban. Nagyon erős, olykor 50 csomós meltemiben nyugat felé hajóztunk a szigetek takarásában. A szigetek takarásából a nyílt vízre kiérve a szélmérőnk kiakadt, a hullámok pedig elérték az 5-6 méteres magasságot. Ilyen körülmények között értük el a csúcssebességünket, 9,5 csomót, falatnyira reffelt nagyvitorlával, valamivel két ezer alatti motorfordulatszámmal. Nyolc órányi kőkemény és viszontagságos viharvitorlázás után átázva, átfázva, sósan és fáradtan, de épségben, élményekkel és tapasztalatokkal gazdagon érkeztünk vissza Lavrioba.
Kiss Dávid
co-skipper
2018.09.22 – 2018.09.29
Görögország, Égei-tenger, Kikládok
A nyertes díja egy Balatoni kikötők - hajózási útmutató és kikötői atlasz című könyv, amit a szerző, Horváth Csaba ajánlott fel a játékra. Ezúton is köszönjük neki! A kötet megrendelhető erről az oldalról.
