Szokásaink rabjaként azt hisszük, hogy a vitorlázás nyári sport, télen csak a hófödte hegyek nyújthatnak érdemi kikapcsolódást. Megfelelő síterepet főleg külföldön találunk. A felszerelés, a ruházat a síbérlet, a szállás és az étkezés költsége jelentős terhet jelent és akkor még nem beszéltünk a pályán ránk leselkedő veszélyekről. Ha a szél és a hideg ellenére is képesek vagyunk 5-6 órát a szabadban tölteni, akkor mi tart vissza minket attól, hogy vízre szálljunk?

Hétágra tűz a nap, a szellő alig rezdül. Június utolsó napjaiban járunk és tombol a nyár. A hőmérő majd eléri a negyven fokot, a tó vize pedig a huszonnyolcat. Inkább nevezhető strandidőnek, mint vitorlázónak. Még a „kormányos gatyáját” is felhúzzuk az árbocra annak érdekében, hogy hajónkat mozdulásra bírjuk. Be szeretnénk járni azokat a helyeket, amelyek eddig kimaradtak a középső és nyugati medencékből.

Sötét talapzatú fellegtornyok úsznak az égen, süvít az északnyugati. Eredetileg is városnézést terveztünk, hiszen még csak ma délben érkeztünk. Lássuk, mi a helyzet Keszthely nemes városában.

„Zápor előtt, zápor után, mindig ugat az én kutyám. Zápor előtt a felleget, Zápor után a kék eget. „ (Kányádi Sándor) Nincs is kutyám! Csak én ugatok folyvást, hogy hideg van, meg eső, vacak idő… stb. Na, ennek itt és most vége. Olyan, amilyen, most például melegen ragyog a nap, sehol egy felhő. Induljunk hát tovább nyugat felé.

Itt megtekinthető a balatoni és a velencei-tavi aktuális vízállás, illetve a Sió csatorna vízszintje.

Elérkezett a zölden viruló, virágillatos május, végre kezdetét vette a gyakorlat. Két hétvége, a másodikat követő hétfőn vizsga.