A madárvonulás már augusztus elején megkezdődik, sőt egyes - a magas északról induló parti - madarak július végén megérkeznek. Feltett szándékuk, miszerint hónapokat töltsenek hazai vizeinknél és erőt gyűjtsenek messzi Afrikába vezető vándorútjukhoz. Induljunk hát mi is!

Késő délelőtt futunk ki Balatonföldvárról. Jótékony északias szellő segedelmével faljuk a kilométereket. Igyekszünk is, ahogyan csak tudunk, ugyanis estére hidegfront várható viharos széllel, melyet Badacsonyban szeretnénk átvészelni. Tűrhetően haladunk, így belefér egy ebéd Révfülöpön. De hol kössünk ki? A szeretett Zanzi kikötőnk ugyanis „kifújt”. Hiába hangoztatták tavasszal, hogy „támogatják a túrázókat, meg vitorláskártya, vitorlázz itthon célpont, tűzrakó és sátorozó hely, vonzó kedvezmények… stb.” A nagy szövegből és ígérgetésből aztán annyi maradt, hogy ha csak a partra lépsz – mondjuk ebédelni –, máris háromezer forintod bánja. Igaz, ezért akár három órát is maradhatsz. Éjszakára hétezer ötszáz arany a taksa. Ez a lehúzás viszont mindössze nyolc százalékos forgalom visszaesést eredményezett a kikötő szintjén, viszont van mindig szabad vendéghely, nincs tumultus. Hurrá! Tehát mindazok jól járnak, akik élből ki tudják és hajlandóak pengetni mindazt, amit a hozzánk hasonló valódi túrázók nem. Tehát innen kiszorultunk, nézzük a közforgalmút. Merő sár az egész öböl, úgy a partfalat, mint a teraszt megközelíteni (valódi vitorlással) lehetetlen. Csak a menetrendszerű drosztra lehet kötni, aminek persze a kikötőmester enyhén szólva nem örül. Mi azért megkockáztatjuk. Jót kajálunk Bea asszonynál a Nádas étkezdében, majd sietve távozunk, ismételten megállapítva, hogy eme jeles település igen csak a Balaton egyik szégyene, legalább is a megközelíthetőség tekintetében. Igencsak kéne az a kikötőépítés. Nem volna baj félretenni a hangulatkeltő szórólapozást, hazudozást, népszavazást (érvénytelen lett), politikai csatározást. Uff, én beszéltem.

Az enyhe északi szépen kitart, alkonyatra elérjük a menedéket. Éjszaka aztán kitör a gyalázat, süvít a bőgő, csattognak a kötelek. Szerencsésen megússzuk a védett legbelső vendéghelyen. Másnapra jó ötvenes északnyugati stabilizálódik. Normál fock, legkisebb reffsor, és irány Keszthely. Rekordidő alatt oda is érünk. Húzzák a „levesnótát” a toronyban, tehát belépünk a Libás strandra az előző cikkemben https://porthole.hu/cikk/12397-merre-is-repithet-meg úgy felmagasztalt Matróz tanya csehóhoz. Csattan a hatalmas pofon. Csak hamburger és sült krumpli a választék. Nem is üzemel a konyha, mivel hűvösebb az idő, és nem lesz vendég. Nesze neked !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! jelölés. Bocsánat, tévedtem, ezennel visszavonom. Marad a Puravida https://puravidaport.hu/ port. Ők természetesen üzemelnek. A „Magyaros ételekből” választunk. Veszett drága, de van és kitűnő.

Betaxizunk a városba. „Keszthely ad magára” jegyzi meg Imre barátom. És igazsága vagyon, ugyanis a házak szépek, még a mellékutcákban sincs hulló vakolat, az utcák tiszták, a virágágyások ápoltak. 

Belépünk az Amazon házba. Egy szem pénztáros küzd a számítógépes rendszerrel, durva hosszú a várakozók képezte sor. Végül bejutunk. A régmúlt idők utazásait bemutató kiállítás kicsit kiegészült, még szebb lett június óta. Igen érdekes, ahogy bemutatja az úti kellékek között nélkülözhetetlen gyógy fiolákat, üvegcséket, melyek közül nem hiányozhatott a kokain pasztilla sem. Érdekes, hogy mennyire nincs a köztudatban az a tény, hogy az 1860–as években mennyire „vadnyugati állapotok” uralkodtak szép hazánkban. Például az Alföldön a betyárok jóvoltából tipikus rablási módszernek számított a vasúti szerelvény kisiklatása, majd az utasok lemészárlása. Komoly katonai védelem oltalmában kellett a járatoknak közlekedni. Kipróbáltuk az éttermet is. Nyitva van, használható, az árai kedvezőek, a kaja átlagos, ehető. A leves nekem kicsit kevés. A várakozási idő viszont enyhén szólva tűrhetetlen. Mi például negyven perc elteltével csillapíthattuk éhünket.

A Kastélypark rendben, pálmaház, hibiszkusz kiállítás csodálatos. Felejthetetlen élményt jelent a madárudvar, ahol a látogatók lába mellett sétálnak, legelésznek, kotorásznak a libák, récék, szárcsák, sőt még fekete hattyúk is.

A közforgalmú kikötő közelében a strand bejáratától nem messze lévő EisCaffeeSalon (!TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT!) kínálatában pozitív változás, hogy ízletes Coctail választékkal bővült. Finomak és elfogadható áron hozzáférhetőek. Itt futunk össze Bognár Bea barátnőnkkel, aki nem más, mint a nosztalgia sétahajó (Hableány) tulajdonosa. A tavalyi év kimagaslóan eredményes volt, idén kicsit visszaesett a forgalom. De nem panaszkodik, megoldják. Remek vállalkozó és kitűnő hajós. Rengeteget tesz az idegenforgalom megőrzéséért oly módon, hogy ne csak a nagypénzűek kiváltsága legyen. Megtiszteltetés számomra a barátsága. 

Elhagyjuk e nemes várost és a kellemes északnyugatiban ebédidőre befutunk Szigligetre. Marcsinál ülünk le a Kikötő étterem árnyas kerti asztalainak egyikéhez. Csaknem telt ház van, mégis szinte azonnal érkeznek az italok és a levesek. Kitűnő minden, ahogyan az itt szokásos. Még az árak is éppen elfogadhatóak, a választék is kicsit bővült. Igen jól érezzük magunkat. Bár nem szeretem a rangsorolást, meg az összehasonlítgatást, de nem hagy nyugodni a gondolat, miszerint talán e boldog órában a Balaton legjobb kocsmájában leledzünk.

Megköszönve a vendéglátást kicsit ejtőzünk, majd nekivágunk délutáni sétánknak. Örömmel konstatáljuk, hogy a közeli közkedvelt közértünk ismét nyitva van, marad is szeptember végéig, és az új tulajdonos is biztosítja az eddigi választékot. Végigmegyünk a Rókarántón. Jó látni, hogy a porig égett reprezentatív nyaraló helyreállítása, azaz új épület emelése megkezdődött. Elérve a főutat, most nem a vár felé fordulunk, hanem a Szent Antal pincét vesszük célba. Szerencsére nincs az a rekkenő hőség, mert igen sokat kell gyalogolni a tűző napon, felfelé a szőlőstáblák között, mire elérjük célunkat. Baromi messze van. Végezetül fáradtan, verejtékezve, megszomjazva, csak odaérünk. Jól esik az életmentő nedű. Zsolt barátunk kitesz magáért, hozza a jobbnál jobb borokat borkorcsolyával kísérve. A házi készítésű sajttál, fügével tetézve igazán különleges.

A hely kellemes és vonzó jellegét tetézi, hogy a gazda több diplomával rendelkező, igen képzett borász. És mindig előhúz valami meghökkentőt. Jelen esetben például a „szalmabort”, amely igazi ritkaság https://www.tuja.hu/kerteszeti-lexikon/szalmabor.html . Múlnak az órák, öreg este caplatunk vissza a kikötőbe. Varázslatos az éjszakai szőlőhegyen hallgatni a természet hangjait, élvezni a sejtelmes látványt a telihold fényénél.

De szép is vagy te, Balaton!

 Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!