2015-ben a születésnapomra a barátnőmtől kaptam egy utat ajándékba a Balaton legendás hajójára, a Siroccora. Ott dőlt el számomra, hogy itt az idő az álmokat valóra váltani, és megtanulni olyan szinten vitorlázni, hogy versenyezzek is. Időközben közelebb költöztem, így az utazás már nem volt akadály. Többféle hajón is megfordultam, de nagyon gyorsan kiderült számomra, hogy nekem a klasszikus hajók tetszenek. 2017-ben csatlakoztam az Europa 30-as Zarándok csapatához: az Europa 30 a klasszikus flotta egyik legnépesebb osztálya, ezért a versenyek többségén önálló osztályként tudunk indulni. A családi hajó - lassan már 50 éves repülő hollandi - is még mindig repül. FreeDom a neve és ez az életérzés kerít hatalmába, amikor kihajózok vele. Hétvégéken, ha nincs verseny, azt használom barátokkal, családdal. Ez mindenkinek nagy kihívás, mivel itt én vagyok a kormányos, a többiek meg nem gyakorlott mancsaftok.
A vitorlázásban a szabadságot, a létezést a természetben, a szél és víz erejét szeretem, de a taktikát, a döntések sorozatát, a csapatjátékot és a társaságot, a parti életet is, és szeretem hallgatni az árbocok csilingelését a kikötőkben.
Legbüszkébb arra vagyok, hogy befogadtak – nőként – a Zarándok csapatába! 2019-ben a csapat ismételten megvédte az Europa 30-as ranglistán a bajnoki címét, az egyéni ranglistán 9. lettem.
Minden verseny egy élmény, de az egyik legizgalmasabb a 2017-es Csillagtúra volt. Ez egy 24 órás verseny, a cél 1 nap alatt minél több utat megtenni. Közben még vannak lehetőségek extra pontok szerzésére, a szintidőn túli érkezésért pedig büntetőpont jár, ezért fontos a jó taktika, megy a matek folyamatosan. Nem a befutási sorrend, hanem az összegyűjtött pontszámok alapján kerül ki a győztes. Maximum másfél óra késés engedélyezett, azaz 25:30 lehet a maximum menetidő. Viharos szélben 25:29:30 másodpercnél futottunk be! Robogva a cél felé tudtuk, hogy egy rossz mozdulat és nem érünk oda, ekkor már a technikára kellett koncentrálni. Utolsó befutóként az összesítés után a 3. helyen végeztünk, és megnyertük a Pirkadat kupát is, amit az a hajó kap, amelyik a napfelkeltétől a befutásig a leghosszabb utat tette meg.
Addig vagyok fiatal, amíg motiváltnak érzem magam új dolgok megtanulására. A hajózásban ez egyik legjobb, hogy nem lehet belőle kiöregedni: fitten tart úgy, hogy közben rengeteg élményben van részem. Tanulnom a hajózásról bőven van mit, a hajóvezetői vizsga után még elvégeztem két versenyzésre felkészítő tanfolyamot, és a versenyrendezői vizsgát is letettem. Szükség van az elméleti tudásra is, de legtöbbet a vízen lehet tanulni. Én minden posztot szívesen kipróbálok, jelenleg a Zarándokon a vordecken vagyok. A legtöbbet a szelekről akkor tanulok, amikor én vagyok a kormányos a saját hajómon. Irigylem azokat a gyerekeket, akik már 6-8 évesen Optimistban ülnek...
Civil foglalkozásom van, mégis több olyan rendezvényen részt vettem, ahol a munkám összekapcsolódott a vitorlázással (pl. Kékharisnya Regatta). Én magam is szerveztem partnertalálkozót és csapatépítőt hajókra. Örülök, ha másokkal is megoszthatom a hajózás élményét, szeretem megmutatni a vitorlázás szépségét.
Nem hiszem, hogy lenne különbség a nők és a férfiak között a hajón: feladatok vannak, amiket meg kell oldani, én is szerelek, pakolok, és a fiúk is takarítanak. Sokak véleménye szerint - amivel én is egyetértek- egy nő jelenléte a hajón annyit biztosan tesz, hogy udvariasabbá válik a kommunikáció. Nem érzek nagyobb különbséget a nők lehetőségeiben, mint az életben bárhol. Ha már tudom a célt, nincsenek legyőzhetetlen akadályok.
Ha valaki szeretne elkezdeni vitorlázni, ne várjon, hanem cselekedjen: iratkozzon be egy tanfolyamra, csatlakozzon egy mancsaft kereső közösséghez, jelentkezzen többféle hajóra különböző posztokra, és előbb utóbb megtalálja majd a helyét, ahol komfortosan érzi magát.
