Kalandok a Faltboottal

Ha igazán a történet legelejére akarok visszatérni, akkor máris 1992-ben járunk, amikor még szüleim gárdonyi nyaralójában töltöttünk minden teljes nyarat. Itt láttam először Faltbootot, vitorlával felszerelve a Velencei Tavon „dacolni a hullámokkal”. Persze rögtön felkeltette az érdeklődésemet, a vitorla miatt mindenképp, mivel a vitorlásokat azért már korábban is nézegettem kikötőkben, ha alkalom volt rá.

Persze 14-15 évesen elképzelhetetlenül drágának meg távolinak tűnt egy ilyen hajó birtoklása, lévén pedig, hogy szállítani is kell valahogy.....Hát nem részletezem, a víz szeretete megmaradt, de motoros/autós jogosítvány megszerzése miatt a hajózás jó sok évre háttérbe szorult.

Aztán 2017. őszén ismét csak fellángolt az ötlet, hogy időnként jó lenne elmenni evezni a Velencei Tóra. Persze képbe kerül a leendő vízi alkalmatosság vízpartra történő szállításának mikéntje. Mivel 2011. óta egy Fiat 850 tulajdonosa is vagyok, adta magát az ötlet, hogy olyan eszköz kellene, amit azzal is el tudok szállítani. Ez persze némileg befolyásolta a lehetőségeket, mivel a tetőn terveztem a fuvarozást, viszont 1964-ben a tervezők még elég kis autóméretekben gondolkoztak (~3,5 méter hossz), és figyelembe véve a megengedett előre- és hátra kinyúlás mértékét, korlátozott mozgásterem volt (max. 5 méter).

Némi fejtörést követően eszembe jutott, hogy szétszedhető hajóra lenne szükségem és beugrott a régen látott „keletnémet csoda”, a Pouch RZ85. (keletnémet konstruktőrök fanatáziadús gondolkozása alapján: RZ: Reisezweier, 85: 85cm széles)

Abban a pillanatban eldőlt a kérdés. Nekem egy OLYAN HAJÓ kell!

Elkezdődött a kutatás. Hirdetési oldalak, fórumok. Megpróbáltam minden információt begyűjteni, ami elérhető és persze egy használható állapotú hajót keríteni. A felújítástól nem féltem, világ életemben kreatívan oldottam meg a dolgokat, hátam mögött volt számos motor és autófelújítás, és a fa- valamint a kárpitosmunkáktól sem riadtam vissza sosem.

Lesz egy hajóm...:

Mitagadás, az első „áldozat”, amit becserkésztem, olcsó volt, de ennek megfelelően nem is volt túl fényes bőrben.... Ez még nem is ott a helyszínen derült ki, mivel nem volt kellő tapasztalatom ezekkel a hajókkal. Mikor hazahoztuk és tüzetesen átnéztem, akkor derült ki pár turpisság, de sebaj, álljunk neki.

2018. január 20-án elkezdődött az első kaland.....

A váznál is találtam összerakáskor pár „tréfás” mutatványt, de mint már említettem a famunkák nem állnat tőlem távol, abszolút nem volt menthetetlen a helyzet. Ennek megfelelően amit kellett felmértem, kitaláltam, legyártottam, ragasztottam, stb.

Hamarosan lett egy használhatónak mondható kétszemélyes túrakajak váz a szobámban.

Igazán izgalmas akkor kezdett lenni a mutatvány, amikor nekiálltam a hajó burkolatát rendbetenni.....Elég hamar kiderült, hogy több sebből is vérzik a szett. A PVC alját egy korábbi „szakember” (hogy száradt volna le a....) valami olyan ragasztóval javította (teszem hozzá totál feleslegesen, mivel minimális karcolás volt csak rajta), ami a PVC-ben található lágyítóval egymásba szeretett, ennek eredményeképp üvegkeménységűre sikerült alakulnia az anyagnak azon a folton. Ez, illetve a burkolat felső részének enyhén szólva is leharcolt állapota elmozdított abba az irányba, amit az autómmal már egyszer már végigcsináltam.

Így nézett ki takarítás után az első hajó borításának felső része....

Ha már csinálom, akkor csináljam rendesen: „Én varrok egy komplett burkolatot */%meg!” Ezzel elkezdődött a megfelelő anyag keresése. Szabásminta, varrás technológiai sorrendje, miből, hogyan, és nem utolsósorban: mennyiből. Végigzongorázva a lehetőségeket, valamint azt, hogy mennyi hulladékanyag keletkezne a varrás során, levontam a konklúziót. Kis mázlival olcsóbb lesz venni egy használható burkolatot. 

...meg még egy:

Ekkor bekúszott a képbe az Ördög piactere: eBay

Mivel a korábbi évek alatt néhány vásárlást már abszolváltam ezen a csatornán, már csak azt kellett kitalálni, milyen kulcsszavakra kéne rákeresni. Hamarosan elég nagy rutinnal szúrtam ki az arra esetleg érdemes burkolatokat. Itt azért volt egy pici mázlim is, valahogy pont elég sok eladó „Haut” illetve „Faltboot” volt fent. Úgylátszik a derék germánok is megunnak és eladnak néhanapján a DDR-nosztalgiára emlékeztető dolgokat.

A kutatásnak és a megfelelően ütemezett licitálásnak, - az ideszállítás költségének első ajánlatával való szembesülés után bekövetkező agyvérzésből történő felépülés után -  köszönhetően 2018. február 25-én 19:00 óra körül magamhoz is ölelhettem – szó szerint- egy 35 kg-os csomag formájában a második szezeményt.

Hazaérve persze azonnal fel kellett mérni a helyzetet.

A kicsomagolás.....

...és összeszerelési próba

Hát őszintén szólva ez a második hajó meggyőzőbbnek tűnt már az első pillanatban is. A burkolatot ezen is kellett javítani kissé. Azóta tudom mennyire egyszerű egy közel 25 kg-os anyagot mozgatni egy varrógép alatt. Megsúgom: semennyire nem egyszerű. Két ember kell hozzá.

Ezen felül, apróbb javítanivalókat leszámítva egyben volt. Sőt! Egy fél árbóc is volt a csomagban, így ezirányban is eldőlt a sorsom. És a hajóé is.

A feladat adott:

Építsünk vitorlást. Mivel a korábbi tanulmányaimtól a vitorlás építés messze volt, mint szaró paraszttól a csillagos ég, így nekiálltam az eredeti RZ85 fotók és rajzok alapján rekonstruálni a vitorlázatot. Persze, ha már nekiálltam, akkor módosítottam is rajta kissé, mert miért lenne elég a gyári magasságú árbóc és a gyári hosszúságú „bumm” rúd.

Az első kísérletek, méretezés persze továbbra is a szobában történtek. Kialakult a kötélzet elvezetése, rögzítése is. A vitorlákat az egyszerűség (és a vízhatlanság) kedvéért ripstop anyagból készítettem el, prototípusnak szánva. Végülis annyira jól működnek, hogy egyelőre maradnak. Legyártottam pár darab egyedi szerelvényt is.

A befektetett energia megtérült, 2018. március végére próbára készen állt a hajó.

Végre összeállt a teljes szett. Itt még az udvarban, szárazon:

Az első úszópróbát április elején sikerült abszolválni. Akkor még csak kajakként, evezővel. Majd május közepén a Velencei tavon megtörtént egy rövid, vitorlás próbaút is.

2018.05.13. Első próba a vitorlákkal:

És elkezdtük használni:

Az első utakat a Velencei tavon (hazai terület ugye) tettük meg. Első körben leginkább evezve. Élvezetes és tanulságos volt. A hajótest alap konstrukcióját az 1930-as években rajzolták meg, a mai napig az egyik legstabilabb vízfekvésű Faltboot. Ez be is bizonyosodott az idők során. Kis ügyességgel még derékig érő vízből is be lehet szállni oldalról a felborulás veszélye nélkül.

A Velencei tavon vannak még elég eldugott helyek

A hajó kifejezetten jól evezhető, a kormánylapátnak köszönhetően könnyen irányítható, még kenuevezővel egy oldalon történő evezés esetén is.

Kényelmesen evezve egy evezővel egy ember is elviszi a hajót 3-4km/h sebességgel anélkül, hogy megszakadna.

A használat közben persze jöttek elő még az előre nem látott apróságok folyamatosan. Ezeket szépen apránként orvosoltam. 

Még valamikor a nyár folyamán jött az ötlet egy Körös holtágon történt motoros csónakázás után, hogy „Hár ott haljak meg, ha ezt és a saját hajómmal nem próbálom ki! Na de hogy oldom meg....” Következett egy hét agyalás, különböző variációkkal, hogy a meglévő elektromos motort hogy a fenében tudnám felapplikálni az RZ85-re....A konklúzió a mérlegelés átvitt és szó szoros értelmében véve is az lett, hogy könnyebb egy belsőégésű külmotor, mint a villanymotor az akkumulátorral együtt..... Figyelembe véve, hogy a porcok a központi rugóstagomban már évek óta eléggé szét vannak csúszva, meg azt, hogy amióta világ a világ imádom a benzinmotorokat (tudom, tudom: környezetszennyező, zajos, büdös, de akkor is megvan a maguk bája, szépsége, kultúrája, múltja), arra jutottam, hogy kerítek egy (szokás szerint) veterán darabot belőlük. A hajó evezősként történő használata mellett kezdődött a kutatás megfelelő külmotor után.

Megjárva az internet bugyrait, rövid úton vásároltam egy Szaljut nevű orosz csodát. Meglepően jó áron sikerült hozzájutni és a legmeglepőbb az volt, hogy meglepően jó állapotban, második tulajtól. Az adásvételkor az első tulaj is jelen volt, mivel szomszédok voltak, így nem maradtam a motor előéletét tekintve információk nélkül. Szóval elhoztam.

Itthon egy gyors szemrevételezés, karburátor pucolás, hordóba állítva egy indítási próba és már röfögött is a rakétahajtómű.

Ezt követte a tartókonzol elkészítése. A rögzítést a szokásos módon (szorítópofás megoldással) történt a hátfó ülés mögött, motor jobb oldalon kint. Elvben mehetünk is!

Mindezen munkálatok közben azért a Hajózási kézikönyvet is sikerült fellapoznom néhányszor. Ha már vízre merészkedik az ember, legalább tudja, mit kérhetnek számon a kupakos hajóval érkező „kollégák”. Hát kiindulva a hajó kétüléses kajak alapállapotából, a külmotor használatánál őszintén szólva elég rendesen elakadtam. Nem teljesen állt össze a kép. Vízi sporteszköz, vitorlás vízi sporteszköz, motoros vízi aporteszköz, motoros csónak, stb.

Hát ha már próbálni szeretnénk és kimenni Ráckevére az RSD-re, akkor nosza, kérdezzük meg az illetékes elvtársakat, akik a vízen ellenőrizhetnek! Telefon a helyi erőknek, elmondom, mi a szitu: Szétszedhető kajak (vízi sporteszköz ugye), belsőégésű motorral szeretném, stb..... Vonal túlsó végén 5-6 másodperc csend......Majd: Ne haragudjak, ilyenről még nem hallottak. Legyek szíves megadni a számomat, amin elérnek, egy negyed óra múlva visszahívnának, ha lehet. Lehetett. Hívtak is. Ha rajta a motor, akkor legyen inkább csónak, úgy értelmezhető a jogszabály. Hát akkor legyen csónak. Akkor kell egy horgony is vazze....

Átlendülve az ilyen és ehez hasonló apróságokon, eljött az október, próbaút. Leértünk Ráckevére, megtaláltuk az ideálisnak (utólag nem) mondható helyet a starthoz. Hajó össze, találjuk ki, hogy teszem vízre. Azért csak 35kg szólóban és 5.6m hosszú, ezzel nem szívesen forgolódnék egy tömött Ikaruson ugye. Ha szarul csinálom, még a vízbe is beránt, mikor teszem be oldalról. Motor meg még  nincs is rajta....Másik résztvevő részéről: „Mondtamhogynecsináljuk, hülyeség, hidegavíz, felborulunk, mileszhamegáll, hogyjövünkki, stb” Ez ott és akkor nem túlzottan könnyítette meg a helyzetet.

De megoldottuk. Hajó vízre került, motor fel rá, mi a hajóba. Elindultunk. Persze, miért egy szélcsendes napot nyerjen meg az ember erre. Tudtam én, vitorlázni kellett volna jönni. „Tehülyevagy!” Nnna, köszönöm.

Azért megúsztuk technikai és egyéb baki nélkül a próbautat, simán visszaértünk a partra, ki a vízből, majd utána még aznap haza is. Békében, megnyugodva.

Végre szélben:

Ahogy haladt előre a szezon, és használgattuk az RZ-t, egyre jobban összecsiszolódtunk, de a vitorlák hosszabb távon történő próbája valahogy mindig csúszott. Hol időjárás, hol egyéb elfoglaltságok miatt.

Erre egészen késő őszig kellett várnom, mikor is végre a csillagok megfelelő állásának (és az időjárásnak) köszönhetően lejutottam végre víz mellé, hajóval és vitorlával.

És lévén, hogy az októberi motoros próba emléke erősen élt még bennem: Egyedül!

Egy gyors (45-60 perc) összeállítás után végre épségben vízre kerültünk. Különösebben nagy kört nem terveztem, gondoltam elsőre elég lesz megismerni a hajó stabilitását, viselkedését. A szél épp megfelelő volt hozzá, 10-15km/h körül mozgott. Már csak azért sem szerettem volna megfürdeni, mert november 10-ét írtunk. Egy ülőfürdőt röhögés nélkül is kibírnék ilyenkor a Velencei tóban már. A víz nem volt meleg, ellenben rohadt hideg (ezt a beszálláskor megtapasztaltam) a napsütés ellenére is.

Napsütés, november, Velencei Tó, vitorla.

Az aránylag kis szél ellenére a hajó meglehetősen fürgén nekilódult. A Velence korzó területéről startolva az Úttörő sziget keleti csücskét céloztam meg. Miközben közeledtem a kitűzött cél felé, megkaptam az első elismerést egy „rendes” vitrolástól: „Hát én ilyet még nem láttam, ez k..vajó!”

Elérve a kitűzött első célpontot vízbe borulás nélkül, gondoltam akkor haladjunk tovább, kerüljük meg a szigetet. Ugye a széllel kb egy irányba haladva, nem sok gond van. Hát itt a sziget megkerülésekor bejött, hogy fordulni is kell. 180 fokot. Kezdődött a vitorlás lecke.Valahogy csak ki kell jutni a partra, lehetőleg nem Agárdnál, vagy a Szúnyog szigeten (közröhej lenne), hanem kb ott, ahol bejöttem.

Elég jól ki lehetett ismerni a hajót, a fock-ra nagyon jól reagál, simán lehet fordítani vele a hajót, a kétoldali svert kis méretük ellenére nagyon jól ellentartanak a hullámoknak. Amikor egyik oldal a dőlés miatt kiemelkedik, a másik besüllyed, így a tartóhatás állandó. Konklúzió: Nem mondom, hogy vitorlásversenyen elindulnék vele, de arra, hogy elkaristoljon az ember egy tavi túrán a szél erejével, tökéletes a szett.

Az első évet ezzel az abszolút pozitív mozzanattal zártuk, és készültünk a 2019-es évadra.