Ja, és ne hasonlítson a palacsintához és a gesztenye püréhez.

Valamint az elkészített desszert magassága legyen a meghatározó, ne a szokásos lapos végeredményt kapja, hanem essen át még egy optikai tuningon is.

Olyan legyen, amelyet  meglátva a felszolgáló kezében, akarva-akaratlanul, illetlenül megbámulunk, hogy melyik vendég rendelhette, miközben nyakunkat tekerve figyeljük a tányér útját.
Az életben pontosan így indul egy új étel megalkotása.

Egy nem szokványosan gondolkodó, kreatív, festészetet, képzőművészetet kedvelő szakács fejéből.
Nincs receptúra, nincs íz, nincs semmi, csak a hangulata és a jellege van meg. Az is „csak" fejben. 

Hangulatán kívül még az elképzelt színvilág szokta segíteni a megalkotásban a magamfajta szakácsot.
Bordó és ahhoz közeli meleg színe legyen, vagy esetleg pasztell, opálos, tompa, a zöld szín körül próbálkozzunk.
Voltak sikertelen, meddő próbálkozások, de végül megszületett a desszert, amelyre azt mondta, hogy ez megfelel a fent leírt kritériumoknak.

Joghurtkúp rétegezve, házi rebarbarával, bodzával illatosítva.

A joghurt tejes ízét a citrusok frissességével gazdagítottam, de nagyon átvette a domináló zamatot a citrus íz, ezért olyat kerestem, mely a citrusokkal harmonizál, de kevésbé markáns és tolakodó.
Így jutottam el a bodza virágáig.
Citrussal harmonizál, de szelídebb, finomabb.
A bodza illata könnyebb, nőiesebb mint az élesen markáns citromé.

A rebarbara régóta szívügyem, mert igyekszem többször is olyan elfeledett, házias nyersanyagokat újraismertetni a vendégekkel, melyeket a mai konyha méltatlanul hanyagol, vagy már el is felejtett.
Gondolok itt például a paszternákra, rebarbarára, céklára, levendulára vagy hajdinára, bulgurra, kölesre.
Sajnos hosszú listát írhatnék, mert van pár hazai mostohagyerekünk.

De térjünk vissza történetünk desszertjéhez.

Végeredményként elkészültek az első prototípusok, amelyek közül egyiknek a színe, a másiknak az állaga, harmadiknak a mérete hagyott kívánnivalót maga után.
Magam ilyenkor szoktam hagyni „pihenni" az ételt a fejemben, majd pár nap múlva általában elsőre sikerül, okulva a megelőző hibákból.

Így történt  ezzel a desszerttel is, azt hiszem megérte.
A vendégeink visszajelzései alapján azt hiszem, hogy Happy End lett a vége.
Ahogy leteszi a felszolgáló a tányért eléjük csak tágra nyílt szemeket és az első falat után pedig csukott szemű vendégeket szoktam látni (enyhén hátrabiccentet fejjel), akik halkan, elégedetten sóhajtva mondják:
-Ez fantasztikus, ilyet még nem éreztem.
Joghurt ízű, illatos, remegősen könnyű édesség.

Hát ezek azok a pillanatok, amikor megtörténik az, amire a vendég két hét múlva is emlékezni fog.
Amikor egy év múlva visszatérnek hozzánk, azzal kezdik, hogy :
-Bálint, sokat emlegettük év közben, fantasztikus volt a tavalyi desszertje.
Hadd kérdezzem meg, van valami újabb kreációja?
Mert én azt kérném.

Így hát mindig termékenynek kell lennie a földnek, melybe a következő szezon különlegességeinek magjait ültetjük, ahogy ez történik mostanában is.
De ez már egy másik történet, nyáron majd minden kiderül.

JOGHURT KÚP RECEPTÚRA

Joghurt 1,5dl  x3 féle ízben
Zselatin lap - 1db
Porcukor - 0,1kg
Reszelt citrom és narancshéj - 1kk
Bodzavirág - 1kk
Rebarbara, tisztítva - 1,65kg
Szegfűszeg, fahéj
Méz - 0,1kg
Barnacukor - 2kk


A joghurtokat külön edénybe tesszük, íz szerint, mindegyiket ízesítjük reszelt citrusok valamelyikével, majd a kiáztatott zselatinnal alaposan elkeverjük, majd a bodzakivonatot is hozzá adva pihentetjük.
Egy tetszőleges formába téve, rétegezve kidermesztjük.
A rebarbarát barnacukorral karamellizáljuk, vízzel felöntve szétfőzzük, turmixoljuk, mézzel „dúsítjuk”, fahéjjal, szegfűszeggel illatosítjuk.

Ha elkészült, megdermedt formákat, a rebarbarával, gyümölcsökkel ízlés szerint tálaljuk.


Jóízű üdvözlettel:
Kocsis Bálint
Konyhafőnök
www.bfyc.hu

Kocsis Bálint