Hogyan és mennyire csiszoljunk? Milyen anyagokat és eszközöket érdemes használni?
Ez az időszak a hajók algagátlózása és a téli pihenő utáni takarítással telik. Elsőként az algagátlózásról szeretnék néhány szót ejteni. A csiszolás egy kényes pont, mert azt látom, hogy ez automatizmussá vált, holott az algagátlók gyártói éppen nem ebbe az irányba haladnak. Pontosabban azok a gyártók, akik felelősen gondolkodnak. Az algagátlók anyagai vizes környezetben fejtik ki hatásukat, tehát ha a csiszolás közben ezt a port beszívjuk – még ha kis mennyiségben is – bizony komoly veszélyeket idézhetünk elő. Éppen ezért az ilyen csiszolásokat mindig nedvesen célszerű végezni. Na, erre még nem sok példát láttam az itthoni kikötőkben. Ha géppel dolgoznak, és azon porelszívó is van, kicsit jobb a helyzet, de még ezeknek a fiúknak is vörös, meg kék, meg fekete az arca a maszkok körül.
Az igazi megoldás, ha olyan algagátlót használunk, amit nem kell megcsiszolni a következő réteg felvitele előtt. Vannak ilyenek. Az International algagátlókat például elégséges, ha a nagynyomású mosóval alaposan letisztítják, mikor kiveszik a hajót a vízből. A fellazult és elhasználódott réteget az erős vízsugár lebontja, és alkalmassá teszi az átvonásra. Most mondhatja bárki, hogy ennek reklámíze van. Tegye, de azt gondolom, ez egy nagyon fontos tudnivaló, amit érdemes megszívlelni. Persze a lemosás után még maradhatnak foltokban rárakódások, amiket el kell távolítani. Erre a célra a háztartásban használatos dörzsikés szivacson már ismert, műanyag szálak tömegéből kialakított csiszolóanyag a legjobb. Ezt festékboltok árusítják, különböző színekben. A színnek azért van jelentősége, mert ez különbözteti meg az érdességet. Általában háromféle létezik, a legsötétebb a legdurvább, ez kb. a 200-as papírhoz hasonlítható. Gyorsan lehet vele dolgozni, nem kell erővel rányomni, inkább törlő mozdulatokkal addig csiszatolni, amíg eltűnik a folt. A csiszoló hatást a szálra felragasztott apró szemcsék fejti ki, szemben a csiszolópapírokkal, ahol a felületre szórják a szemcséket és azok kiállása adja a csiszolatot. Ha durva, akkor mélyeket, amit aztán nehéz eltüntetni. Ha a lemosott felületen, vagy akár a megcsiszolton azt látjuk, hogy foltokban elérte az alapozót, vagy már az alapozó is lekopott és a gélnél járunk, akkor bizony alapozni kell. Az alapozók ugyanis egyrészt tapadásközvetítők, másrészt lehetnek vízzáró bevonatok is egyben, a lényeg az, hogy az átnedvesedő algagátlót megtartják a felületen.
Aztán láttam rossz példákat is. Az egyik chartercég hajóit például az újbóli bevonat előtt foltosra csiszolták. Tették ezt azért, mert a hajó forgalmazója szerint nincs szükség alapozóra az algagátlók alá, csupán minden évben a vízre tétel előtt alaposan le kell csiszolni a régit, és mehet rá az új. Na, ezek a sokszori csiszolások biztosan nem tesznek jót a vékony gélrétegnek. Lelkük rajta, majd meglátjuk – végül is a hajófenék-felújítással is lehet kenyérre valót keresni… És persze vannak elrettentő példák is. Egy Win 22 hajóra úgy rakták fel az algagátlót, hogy a felületet nem csiszolták meg előtte – gondolom azért, hogy ne koptassák. Alapozót sem használtak, így a tőkesúly egy tekintélyes része megrozsdásodott, és a kiszáradt algagátlót körömmel is le lehetett hántani a felületről. Mivel garanciális időn belül volt a hajó, a gyártó jelent meg a felkészítés elvégzésére. A tőkesúlyon a rozsdát megcsiszolta, és az egész felületet egyszerűen lealgagátlózta. No comment.
Azt gondolom, a hajók életét elsősorban a gondoskodás tudja hosszúra nyújtani. Látunk skandináv hajókat a maguk 25-30 évével, kitűnő állapotban. Mondhatnánk, hogy persze, mert azokban van anyag. Igen, van, de az önmagában nem elég. Sokan azt hiszik, hogy egy műanyag hajóval nincs gond, és nem igényel törődést. Miközben autójukat persze rendszeresen mossák, waxolják, letakarják vagy épp garázsban tárolják. De ha már a takarításnál járunk…
Mivel érdemes lemosni a hajót? Mi a következő lépés? Polírozás, waxolás?
Általánosan elfogadott teória, hogy a speciális hajós termékek a magas árukon kívül gyakorlatilag megegyeznek a jóval olcsóbb, a háztartásban is használatos darabokkal. A tévhitet erősíti, hogy a végkifejlet sokszor meggyőzően hasonló, vagyis: a hajó a lemosást követően tiszta lesz. Igen ám, csak azzal nem számolnak, hogy vajon ezeknek a szereknek a maradékai milyen károkat okozhatnak. Ha mindez szembetűnő lenne, mondjuk a lemosás után elporladna a felület, nem is kéne beszélni róla. A „tönkretétel” azonban egy hosszabb folyamat. Először csak azt venni észre, hogy a következő évben mindig kissé mattabb lesz a felület, majd később kissé jobban krétásodik. Ennek egyszerű oka van. A háztartásban használatos oldószerek, zsírtalanítók mind-mind agresszív, maró hatású anyagok. Ezzel nincs is gond, amíg porcelán, üveg, rozsdamentes acél, vagy speciális műanyagból készült holmikat kell velük tisztára varázsolni. Teszik a dolgukat, mi pedig leginkább gumikesztyűben mosogatunk, vagy ha nem, hát a mosogatás után bekenjük a kezünket valami zsíros krémmel. Nos, erről van szó… A hajók gélfelülete nem zárt, annak ellenére, hogy szabad szemmel annak látjuk. Mikroszkóp alatt azonban láthatóvá válnak azok a piciny lyukacskák, amiken keresztül ezeknek a mosószereknek az alkotóelemei becsusszannak a felületbe, majd ott kifejtik nem éppen áldásos hatásukat. Hogy mennyire lyukacsos egy ilyen felület, elég megnézni egy olyan hajófeneket, ami algagátló nélkül két hetet a vízen tartózkodik. Az algák kis gyökerei épp ezekben a lyukacskákban kapaszkodnak meg. Mindezek elkerülése érdekében, azaz hajónk épségének megóvása miatt kell használni a speciális mosószereket. És ha a tisztítás megvan, akkor jöhet a teljes felület átwaxolása, amely éppen ezeknek a lyukakat zárja le. A polírozás gyakorlatilag szintén egy tisztítás, csak épp nem vegyi, hanem mechanikus úton választja le a koszréteget vagy vízkövet a felületről. Ne felejtsük el: a polírozás után is elengedhetetlen a felület felwaxolása.
Rick Csaba
Rick Csaba
