2007-ben a Carinával a Kis-Antillák szigetvilágának déli részén vitorláztam át, majd Dél-Amerikát több helyen érintve értem el Panamát. Most a jóval nagyobb Lullabyval leginkább az északi részen hajóztam, és a Nagy-Antillák szigetein át tervezem a Panamába vitorlázást. Mindkét, a Kis-Antilláktól a csatornáig tartó útvonal körülbelül 1500tengeri mérföld - általam már jól ismert terep.

A Karibi az egyik nagy kedvencem a világ tengerei közül, mert egyenletes, megbízható szelek fújnak: a Szélfelőli szigeteknél például szinte soha nincs szélcsend! Nem vitorlázók és kezdő vitorlázók számára is megfelelő hely az első túrákhoz, mivel a sok sziget takarásában kisebbek a hullámok is. A Kis-Antillákon a szigetek közti távolság nagyjából félnapi hajóútnyi, így éjszakai vitorlázás sem szükséges.

Puerto Ricóban az első állomás egy kis déli falucska volt. Itt szinte senki nem beszélt angolul, így az én gyér spanyoltudásommal kellett boldogulnunk. Ez a rész nem egy turistaparadicsom, a helyiek itt nem nagyon látnak külföldieket. Mi voltunk az érdekesség: mindenki kérdezősködött, hogy kik vagyunk és honnan hová tartunk. Volt olyan lány, aki haza is akart vinni magához, egyszóval nagyon latinos volt a hangulat... Az is furcsa volt, hogy mennyien tudják, hol is van Magyarország.

Természetesen kipróbálgattuk a helyi ízeket. Halászfalu lévén adta magát, hogy sorra vegyük a tengeri ételeket: csigák, rákok, halak.  A hal persze inni is kér. Puerto Rico méltán híres a rumjáról, mi már azt is tudjuk, a hírnév tényleg indokolt...

 

Második megállónk Puerto Rico egyik nemzeti parkjának kis öblében történt, egy nagy kiterjedésű mangrove-erdő szélén. Amikor kidingiztünk a partra, egy szintén védett lagúnára bukkantunk. Hosszú sétánk során belefutottunk egy kellemes bárba, ahol megittunk egy jó hideg helyi sört, és kipróbáltunk néhány helyi hangszert is. Puerto Ricóban a merengue a nemzeti muzsika. Hagyományosan háromtagú együttes játssza ezt a gyors zenét a következő hangszereken: tres vagy cuatro (mindkettő a gitárhoz hasonlít), tambora (kétfenekű dob) és guiro (lopótök). Sajnos trest és cuatrot nem találtunk, de a hajó amatőr zenekara gyorsan magára talált, és kellemes zenéket varázsolt erre a mesés helyre. A bár a végén meghívott egy koktélra is, ami a helyi rumból és a part menti kókuszokból készült! (Piña colada - kókusz, rum).

A Dominikai Köztársaságban az első megálló a nemrég épült, nagyon szép, hatalmas Punta Cana marina volt. Ez az egyik legismertebb üdülőhely, fehér homokos, pálmafás strandokkal és szállodákkal a környéken. Dominika az utóbbi években kezdett egyre nyitottabbá válni a túravitorlázók felé, egyre több marinát nyitottak meg. Az országból a ki- és belépés ellenben még mindig nagyon bürokratikus: öt hivatal és öt formanyomtatvány, ami közel egyórás programot jelent.  A hivatalnokok azonban nagyon udvariasak és kedvesek! Továbbá itt minden kikötőbe be- és ki kell jelentkezni. A várakozással együtt az is kitesz egy órát, amíg megkapjuk a hajózási engedélyt a haditengerészettől.

Békét és Szelet!

Áron

www.meder.hu

Áron már napok óta a nyílt vízen van, hamarosan Jamaicában köt majd ki csoportjával. Itt 4-5 napot töltenek, szigetfelfedező túrára mennek, és meglátogatják Kingstone városát. A csoport innen hazautazik, Áron pedig egyedül folytatja a habokon. Öt nap Karib-tengeri non-stop vitorlázás, majd San Blas és Panama megtekintése lesz soron.

A San Blas szigeteken egy kis indián törzs él elzártan a külvilágtól, egy kis külön világ a világunkban. Panamában pedig átzsilipelünk - hisz addigra én is odaérek - az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra.

 

Az Atlanti-óceánról a Limón-öböl óriási hullámtörőin haladnak át a hajók délnek. A háromlépcsős Gatúni-zsilipen 27 méter magasságra emelkedik fel a csatorna vízszintje a 150 méter széles, mesterségesen kialakított Gatún-tóhoz. Ez a középső útszakasz újabb zsilipeken keresztül ereszkedik le, majd egy 16,5 méteres zsilipen jut le a Csendes-óceánig. Itt érik el a kijárócsatornát a Panamai-öbölben, ahol óriási hullámtörők védik a hajókat. Amint megtettük ezt a szakaszt, újra jelentkezünk!

Bolya Mercedes

Méder Áron