Eddig 16 500 tengeri mérföldet tettünk meg, és 27 országban kötöttünk ki. Útvonalunk hasonló a Carina útjához. Jelenleg Tahitinál horgonyzunk.
2011. december közepén tervezünk megérkezni Új-Zélandra, amit december és január folyamán körbe is vitorlázunk. Útjainkhoz folyamatosan lehet csatlakozni 2-3 hétre -vagy akár hónapokra is!
A Tuamotu (too-ah-moh-toos) atollok
A Tuamotu 78 kis atollból áll, amelyek ÉK-DNY irányba helyezkednek el a 15S hosszúság környékén, közel 1000 tengeri mérföld hosszan Francia Polinéziában. Egy átlagos atoll - azaz homokos kis szigetekből összeálló gyűrű alakú korallsziget - 8-10 láb magas, rajta egy átlagos kókuszfa 50 lábra magaslik. A helyiek motunak hívják az atoll körül elhelyezkedő kis szigeteket. Körülbelül 6 tengeri mérföldről vehetők észre az átlagos méretű atollok, de amelyik motun nincs kókuszfa, az csupán 2,8 tmf-ről látható.
Csupán 30 atollnak van bejárata a korallgyűrűn, de még ennél is kevesebbnek van olyan széles és mély, hogy egy vitorlás hajó is beférjen rajta. A többi 48 atollnak egyáltalán nincs bejárata, így hajóval nem megközelíthetőek.
A legnagyobb atoll a 75 km hosszú Rangiroa, a legkisebb a csupán 4 km-es Nukutepipi. 45 atollon élnek emberek, összesen körülbelül 16 ezren. A központi Rangiroának több mint 3000 lakosa van, és itt még repülőtér is található!
Az útikönyvek szerint az atollokban laknak Francia Polinézia legjobb hajósai és halászai. Kultúrájukban hasonlítanak Tahitire, de tőlük teljesen függetlenül élnek itt i.sz. 1000-től.
Behajózás a Tuamotu (too-ah-moh-toos) atollokhoz
Néhány vitorlás szakkönyvben azt írják, a túravitorlázók úgy tartanak az atolloktól, mint a Horn-fok megkerülésétől, a felvitorlázástól a Vörös-tengeren, vagy akár a kalózoktól fenyegetett Aden-öblön való keresztülhajózástól. Nem véletlenül! A GPS és az elektronikus térképek korában ez a félelem némileg csökkent, de nagyon sok jacht veszett oda még a közelmúltban is...
Ennek egyik oka, hogy az atollok bejárata a legtöbb esetben szűk, sekély, ráadásul több helyen korallzátonyok bújnak meg a víz alatt, amik nem is mindig látszanak jól. Az árapály-jelenség miatt az atoll bejáratában nagyon erős áramlatok vannak, akár 8-10 csomós is előfordulhat. Ezért fontos kiszámolni a holdkelte-holdnyugta alapján a pontos 'slack water' időt, amikor nincs áramlat a bejáratnál. Ha nagyon erős áramlat tol befelé az atollba (incoming current), akkor túl gyors leszel, nehezebben veheted észre az akadályokat, és manőverezni sem tudsz.
Amikor a szél az áramlással ellentétes irányú, akkor kialakulhatnak nagy állóhullámok, amitől még veszélyesebb a bejáraton a behajózás! Erős szél és nagy hullámok esetén 8 csomós áramlat is előfordul az atollok bejáratának többségénél. Nem szabad egy atollba behajózni éjszaka vagy rossz látási viszonyoknál, squell (erős szél) esetén, nappal szemben vagy alacsony napállásnál, hiszen ilyenkor nem látjuk a víz alatti korallokat.
A másik fő veszélyforrás, hogy rossz látási viszonyok között vagy éjszaka az atollok nehezen észrevehetők. Emiatt nagyon figyelmes navigációt kíván az itt történő vitorlázás.
Útravaló az atollokhoz
1. Mindig legyen alternatív útvonal és úti cél (ez minden alkalommal fontos, de itt kiemelten!).
2. Reggel érkezzünk a bejárathoz (úgy tervezzük az indulást, és ha szükséges, lassítsuk a hajót).
3. 'Slack water' esetén (áramlásmentes időben) és motorral haladjunk át a keskeny bejáraton.
4. Egy figyelő ember legyen minél magasabban (akár árbocon), hallótávolságban a kormányostól.
5. Teljes figyelem és összpontosítás szükséges!
6. A horgony legyen kész arra, hogy bármikor be lehessen dobni.
7. DK irányú atollbejáratoknál (például Fakarava) a legjobb a 'slack water' vagy gyenge bemenő áramlattal behajózni, így elkerülhetőek a nagy állóhullámok és örvények.
8. NY irányú atollbejáratoknál (például Kauehi atoll) a legjobb a 'slack water' vagy gyenge kimenő áramlattal behajózni, így elkerülhetőek a nagy állóhullámok és örvények.
A 'slack water' idő kalkulálása
A Rangiroa atoll árapály-ideje 1 óra 18 perccel van Hao atoll árapály-ideje után. Ez a két nagy atoll, aminek a táblázatok és programok (WXTide32) megadják az árapály (és Hold) információit. A többi atoll árapály- és Hold-információi ezektől való távolságuk alapján számolhatók ki.
Áramlásmentes idők az atollok bejáratánál:
1. Holdfelkelte után 3-4 órával;
2. 1,5 órával holdlemente előtt;
3. 3-4 órával holdlemente után;
4. 1,5 órával holdkelte előtt.
A bejáratban az áramlás nagysága függ a Hold-ciklus mellett az atoll méretétől és a bejáratok méretétől, számától és irányultságától, és emellett természetesen a szél- és hullámkondíciótól is a nyílt vízen. Nagyon fontos emiatt a számolt értéket csak becsült értéknek tekinteni, és a megfigyelésre támaszkodni!
Horgonyzás korallos homokos tengerfenéken
A víz mélysége az atolloknál általában 8-16 m közötti. A közepes korallfejek 1-1,5 m magasak és 2-3-4 méterenként követik egymást a homokos fenéken.
Ha a horgonylánc beakad egy korallba közel a hajóhoz nagy szél és nagy hullámzás esetén, a korall, a horgonylánc, és annak csigája is megsérülhet!!!
2007 augusztusában hallottam ezt a történetet, amikor Francia Polinéziában vitorláztam a Carinával: egy 43 lábas amerikai vitorlás hajónak éjszaka egy szélerősödéskor (squell) elszakadt a horgonylánca (mivel a lánc beakadt egy korallba közel a hajóhoz!), és percek alatt kisodródtak a zátonyra itt, a Tuamotu atolloknál. A műanyaghajó komolyan megsérült, és el is süllyedt.
Az általánosan bevett gyakorlat itt, hogy a horgonyláncot nagyobb bójával, bójákkal felhúzzák és a korall fölött tartják. Mi is ezt a technikát alkalmaztuk, és nekünk is jól bevált.
Egy hét vitorlázás az atolloknál
2007-ben a Carinával nem hajóztam be egy atollba sem, csupán elvitorláztam mellettük. A fő ok a motorproblémám volt és a rossz időjárás.
Idén, 2011-ben a Lullaby vitorlással meglátogattunk két atollt is. Az első megállónk Ahe atoll volt, ahol Bernard Moitessier, a legendás francia szólóvitorlázó több mint egy évet élt! Mi pontosan a kiszámolt időben érkeztünk az átjáróhoz (Reianui Passe): augusztus 2-án 11:15-kor helyi idő szerint, gyenge ellenáramlatban kezdtük meg a szűk átjárón való átmotorozást. Ákos figyelte a víz alatti korallokat és a kézi GPS-be beprogramozott útvonalat a térképünk alapján, én kormányoztam és próbáltam tartani a helyes irányt (121 fok). Elég örvényes volt a víz, és a szűk részen még erősebb ellenáramlatunk volt, szóval nem volt egyszerű, de megoldottuk! Amint beértünk, az atollban a tenger megnyugodott, és nekünk csupán a bójázott útvonalat kellett követni a faluig, ahol 14:30-kor lehorgonyoztunk. Természetesen hajózás közben a lagúnában is folyamatosan figyeltük a mélységet és a tenger színét, hogy hol vannak a korallfejek.
Az Ahe atollban az a jó, hogy itt nincsenek turisták és nagyon csendes hely, emiatt számomra különösen kedves része ez Francia Polinéziának. Fő iparága a gyöngy. A Tuamotu atolloknál a legizgalmasabb a búvárkodás és a sznorkerezés. Mi is ezt tettük. Emellett dingivel meglátogattuk a környező kis motukat, friss zöld kókuszokat ittunk, és sokat kirándultunk... Sok helyen vitorláztam már a világon, de ez az egyik legszebb helye a Csendes-óceánnak, egy valódi vitorlás paradicsom!
A gyöngyfarmoknál franciául beszélgettem a helyiekkel. Házaik a vízen, cölöpökön állnak, és különleges hangulatot árasztanak! Tőlük vettünk és cseréltünk gyöngyöt. Itt a cserekereskedelem jól működik, a pénznek kevésbé veszik hasznát. Mivel nem elég termékeny a földjük, alig van gyümölcsük, nekünk pedig elég sok volt még Marquesasról, így adtunk nekik. A mi nagy kedvenc helyi gyümölcsünk a Pamplemousse, ami háromszor akkora, mint egy narancs, és édesebb az íze. Ilyen a világon nincs máshol.
A második atoll, amit meglátogattunk Rangiroa volt, ami Ahe-től csupán 85 tengeri mérföldre található. Az érkezést reggelre időzítettük, mivel 08:00 körül volt 'slack water' a Passe Tiputa-nál, ami az atoll bejárata.
Ákos 07:45-kor ébresztett, hogy a bejárat már csak 0,5 tmf-re van. Gyorsan ittam egy kávét és előkészítettem a horgonyt. A térképet is kivittük a cockpitba, Ákos kormányzott, én navigáltam és közben néztem a víz színét. A sötétkék a mély és arra kell tartani, a világoszöld korallt jelent, attól távol kell maradni.
DNY irányultságú a bejárat, keleti szél esetén a szembeáramlatkor erős, örvényszerű a víz, és rövid hullámok vannak (short sea+steep). Kényelmetlen és nehéz a kormányzás ilyenkor, ezért kell az optimális időre várni, vagyis a 'slack water' idején megkezdeni az áthajózást a bejáraton.
09:00-kor lehorgonyoztunk a Rangiroa atoll egyik népszerű jachtos horgonyzóhelyén.
10 m-en 35 m lánccal, aminek az utolsó 5 méterére lánccal párhuzamosan 7-8 m vastag kötelet kötök minden alkalommal. Így nem a horgonycsörlő terhelődik, és rugalmasabban állja a hajó a széllökéseket.
Békét és Szelet!
Méder Áron, Tahiti, Francia Polinézia
OCEAN SAILING
www.meder.hu
Fotó: Keszeli Ákos
Áron korábbi élményei az út során:
Méder Áron
