De nagyon szép vagy! - villant át agyamon. Még nem láttam errefelé, hisz nyilván megjegyeztem volna. Úgy tíz hajónyit tovább sétált, majd megállt az északi oldalon, a több üres cölöp közt egymagában álló Amymone előtt. Hosszasan szemlélte, majd visszafelé lépkedett. Ismét rám villantotta, most már szinte kacér tekintetét, „jó szelet" csilingelt a hangján. Lényéből valami „ úgy is minden az enyém lesz" érzést véltem sugározni.
A magányosan álló hajó kapitánya a kabinban rendezkedett. Az éjszakák még hűvösek voltak így elkélt a hősugárzó, hőfokszabályzója alacsonyra állítva, csak néha kapcsolt be. Mintha egy sugallat vezérelte volna: ni csak, miért hentereg ez itt a szalon közepén, rakjuk csak el gyorsan az ágy alatti szekrénybe, hisz ott a helye. Ezerszer végezte a mozdulatot: kihúzni a csatlakozóból, és eltenni. De most az első mozdulatot valójában nem tette meg, csak azt hitte. Szép rendesen, sugárzójával a hajó oldala felé betámasztotta, majd rácsukta az ajtót. Nem is sejtette, hogy be van kapcsolva, csak éppen most meleg van, és nem fűt, hisz a szabályzó nem kéri. Az Ördög első gondolata bejött, a bomba elhelyeztetett, a vitorlás pusztulása megírattatott.
Eltelt a nap, leszállt az éj. A kapitány nem tudott napközben csalihalakat fogni. Éjfél után egy belső hang felébresztette: Nem hallod? Locsognak a küszök! Kelj fel gyorsan, fogd a hálót! Menj, menj! Hagyd ott a hajót, Éva békésen alszik az orrkabinban. Irány a Galambsziget túloldala, ott van a legtöbb hal! Mind azt várja, hogy kimerítsd! És elindult. Oda. Az Ördög második kívánsága is teljesült. Meríts még, hova is sietnél! - szólt ismét a hang. Még, még, na még egyet. Aztán még a nyugati oldalon is, ki ne hagyd! Csak lassan, ráérősen.
Közben a levegő annyira lehűlt, hogy a hőfokszabályzó bekapcsoljon. A végzet halk kattanása. A hősugár meg neki a Poliészternek. Pár perc és a hajófal lángra kapott. Szinte mindenütt egyszerre, hisz a gyulladási hőmérséklete 500 fok felett van, magasabb, mint bármi másnak, ami még ott van. Márpedig ha ő ég, akkor minden, és azonnal. A harmadik óhaj is valóra vált!
Jól van Kapitány, most már kibukkanhatsz a sziget sarkán. A hajód az enyém! És valóban, amint elérte a sarkot szörnyű látvány tárult szeme elé. Két - három méteres lángokkal égett az annyira szeretett, nehezen, temérdek munkával és lemondással összeszedett, sok éven át alakítgatott kedves „úszó otthon".
És Gábor hiába rohant, a szomszédok hasztalan próbáltak segíteni. Megfelelő vegyi oltó berendezés nem állt rendelkezésre. Márpedig vízsugárral esélytelen volt minden. Még a tűzoltóknak is. A hajó porrá égett, Gábor és Éva valamennyi holmijával, iratával, személyes tárgyával, autó és lakáskulcsával, laptopjával, elmúlt évtizedek emlékeivel, vízi életükkel egyetemben. Az Ördög győzelmet aratott!
De diadala nem volt teljes. Életet nem sikerült kioltania. Éva, a fukszon ki tudott menekülni a hajóstársak segítségével. A kórházban kezelni tudták mindkettejük sérüléseit. Végre valami nem az Ördög akarata szerint zajlott. És szinte azonnal szerveződni kezdett az „ellenfront". Segítsünk, ki ahogy tud!
A BAHART visszafizeti az éves kikötői költséget. Brávó! A PORTHOLE „szakadt csavargó” tudósítója azonnal Gábor rendelkezésére bocsájtott és üzembe helyeztetett egy laptopot, legalább az alap feladatait el tudja végezni. Ez csak a kezdet. Vagyunk páran, akik eldöntöttük: seggbe rúgjuk az Ördögöt! Nem vagyunk vevők bájos mosolyodra, csábos szőke fürtjeidre, igéző pillantásodra! Takarodj innen rohadt kurv@!
A PORTHOLE baráti körében készek vagyunk további segítségre, amit Gábor most ugyan elutasít, de bízunk benne, hogy pár hét elteltével azért módunk lesz rá.
Azért se te fogsz győzni! Mi erősebbek vagyunk!
Merlin!
Fotó: Baldóci Péter / Szutor Ferenc
Gelencsér György (Merlin)
