Azért némi előkészület persze kellett. Elegendő étel, és főleg ital (leszögezem hogy csak ásványvíz), némi energiaital, és persze egy kis édesség. Feltöltött akkumulátor az automatakormánynak és a fényeknek. Nem utolsó sorban pedig egy olyan hajó, amiben megbízik az ember. Az utat élőben is lehetett követni a http://phi.hu/tracker/monitor/-oldalon. A szolgáltatás most debütált, nem kellett hozzá más, mint letölteni az androidos alkalmazást, és elindítani a tracking-et. Ennél egyszerűbb már nem is lehetne!
Voltam már több mint 38órát vízen alvás nélkül igaz akkor nem egyedül. (A szúnyogos Kékszalag ugye.) Tehát attól nem tartottam, hogy fizikailag nem fogom bírni. Igaz nem számítottam rövid menetre. Egy 45éves hosszúkíles fahajó sipnnaker nélkül nem egy rakéta, de mondjuk hátszélvitorlával sem az. 24-30 óra köré tippeltem a menetidőt, és nem is tévedtem sokat. Péntek reggel még elrendeztem a dolgokat, felszereltem a hajót, majd 11 körül elindultam a Marina Fűzfőből. Mint kiderült a spi egyáltalán nem hiányzott. Siófokig hátszéllel pillangózva is hozta a hajó az elméleti maximális sebességét a 6-7 csomót. Siófoktól az egész távon fél-negyedszél váltogatta egymást.
Az oda út szinte eseménytelen volt. Néha erősödött, néha csendesedett az északnyugati. Persze a csendesedés relatív. Körülöttem a legtöbb hajó egy-egy reffelt genoával hajózott, néhány vitorlást láttam csak amin volt reffelt grósz is. Persze a folkeboat-nak 4-esnél kezdődik a beaufort skála, így én mentem is teli vitorlázattal, genoával ahogy kell. Badacsony előtt aztán erősödni kezdett. Úgy voltam vele, hogy Szigliget még okozhat meglepetéseket, ezért inkább lecserélem a genoát fock-ra. Ez mondjuk 5ös szélben egyedül nem volt teljesen zökkenőmentes. Kellett volna még valahonnan 1-2 kéz, hogy jusson mindenre. Kapaszkodni, szerelni, kötelethúzni. Ilyenkor jól jött Mr Raymarine segítsége. A fock-nak nem volt hosszú az élete. Szigliget után nem hogy erősödött volna, épp hogy gyengült. Genoa vissza. Persze a 2es-3masra visszaesett szélben ez már nem volt gond. Irány hát Keszthely. Az öböl megtréfált. Ahogy elfordultam Györöknél, mintha kivasalták volna a Balatont. Korábbi számításaim szerint este 8-ra éppen sötétedés előtt érhettem volna a Phoenix marina elé. Nos a Balaton ezt máshogy gondolta.
A pici fuvallatokban szó szerint araszolva vánszorogtam, és néztem a naplementét. Tulajdonképpen itt volt először időm arra, hogy átgondoljam mi is a helyzet. Rájöttem, hogy mennyire jó itt lenni. Nézni a Balaton 1000 arcát, a parti városkákat, víz változó színét, a néhány órája még háborgó, most pedig tükörsima vízfelszint. A Keszthely felett lemenő nap már-már giccsesnek tűnt. Mintha idáig együtt jöttünk volna, most a nap megy tovább, én pedig visszafordulok. Ezért már megérte eljönni idáig. Visszafele sem volt több szél, de azért ahogy közeledem Györökhöz szépen erősödött. Végül beállt egy kellemes 3-mas félszélre, így át is tudtam adni a kormányt a Mr. Raymarin-nak. A hajót egész éjszaka Ő vitte. Na nem azért mert én aludni mentem, hanem mert más dolgom volt. Söpörtem a szúnyogokat kefével a fedélzetről és a vitorlákról. Ezután vizet húztam vödörbe, és fellocsoltam a fedélzetet. Ezután megrángattam a shottköteleket, illetve a kefével ütöttem a vitorlákat. Amikor ezzel végeztem, akkor kezdtem elölről az egészet. Kb 15-20 percenként egyébként körbe is világítottam, kivilágítatlan horgászokat kutatva, de szerencsére nem találkoztam velük. Egyébként fantasztikus dolog sötétben vitorlázni. Látás híján az embernek kiéleződnek az egyéb érzékei. A fenekén érzi ha 1-2 fokkal megdől a hajó, a fülével hallja ha egy picit is idegesek lesznek a vitorlák, megreccsen egy-egy megfeszülő kötél. Egy egészen másfajta harmónia ez amihez a hátteret a gyönyörű csillagos égbolt biztosítja. Ki kell próbálni!
Utólag derült ki, hogy sikerült kiválasztanom a legrövidebb éjszakát az egész évben, amit egyébként nem is sajnálok, mert bármennyire is jó sötétben vitorlázni, az ember szervezete hajnalban mélypontra kerül. Sehogysem érti, hogy mi van most máshogy mint egyébként, és miért nem lehet most már aztán igazán aludni egy jót. Itt jönnek jól az energiaitalok. 4 után már derengeni kezdett Tihany felől, 5óra előtt pedig már feljött a nap. Világosban pedig az ember szervezetének nappal van. Függetlenül attól, hogy volt-e éjszaka vagy sem. Szintén megér egy fényképet a sok hátukon fekvő felhő, amiket azok a napsugarak világítanak meg, amik a éppen elcsúsznak Tihany fölött. Tihanynál egy két forduló, majd a keleti medencében jön a küzdelem. Csopak előtt elfogy a szél, forgolódik. Amikor megjön akkor rossz az iránya, cél Siófok. Egyre erősödik, majdnem félvíznél fordulás, és irány Almádi, ahol szép lassan befordul, erősödik tovább. Ez már nem esik annyira jól, még az is megfordul a fejemben, hogy visszateszem a Fock-ot, de végül az öbölben valamelyest normalizálódik a helyzet. Az utolsó 1.5-2 órában olyan erős volt a szél, hogy hiába csörög a telefonom, azt sem tudom felvenni, az időt sem tudom megnézni rajta. Itt derül ki, hogy valahol Alsóörsnél leállt a nyomkövető, így a végső küzdelem hiányzik a track log-ból. Valamivel 9 óra után futok be, vagyis körülbelül 22-óra alatt tettem meg a kört. A végére kicsit elfáradtam, de úgy éreztem, hogy kis alvás után simán mennék még egy kört.
Azt minden esetre elhatároztam, hogy ezentúl minden évben megteszem ezt a kis szóló karikát.
Ki jön?
Szutor Ferenc
