(Első kép: Monfalconeben készül a hajó a döntési tesztre az ORC felméréshez)

Trieszt közeléből, Monfalconeből indulunk, három napunk van Brindisibe érni, hogy el tudjunk indulni a Brindisi-Corfu versenyen. Öten, Karesz, Buci, Balázs és Sanyi visszük le a hajót, Edina, Boglárka és Dávid Brindisiben csatlakozik hozzánk.

Az út igazi élményvitorlázás, szikrázó napsütés, 3-as, 4-es északias szélben 8-10 csomóval genakkerezünk Ancona felé, csak az éjjel leálló szélben kell motorozni. A jó szélre való tekintettel végül nem állunk meg Anconában, megyünk tovább délre, csak Viesteben ugrunk ki a partra kenyeret venni. Hidrogenerátorunknak köszönhetően bőségesen van áramunk, a sör jéghideg, az autopilot viszi a gépet, annyi a dolgunk, hogy a naplamentében elfogyasszuk Karesz remek olasz ételkülönlegességeit. A felkelő nap korongja előtt ugráló delfineket már szinte túlzásnak érezzük. Kemény élet, na...

Amadeus, a hajó remekül viselkedett. Kicsit aggódtam, hogy a felújítások utáni első próbautunk rögtön egy négyszáz mérföldes non-stop szaladás lesz, de nem volt gond.

Amadeus az olasz Paolo Cori tervei alapján 1991-92-ben épült 45 lábas sportos túrahajó. Corit kissé nehéz természetű, de zseniális tervezőnek tartják hazájában, a versenyhajók súlycsökkentésének egyik úttörője volt. Neve itthon a “Carondimonio” illetve a 92-es Centomiglia győztes  "Italia&Co ITA 93” liberák tervezőjeként lehet ismert.

A hajó teste vinilészter szendvics szerkezetű. 45 lábas hosszához eredetileg 4,8 tonna össztömeg társult, ez kevesebb mint fele a hasonló méretű túrahajókon szokásos értéknek. A hajó még ma is gyorsnak számít, a sebességről közel 20m magas filigrán árboc, 80 m2-es nagyvitorla, 90 m2-es topgenua és 230 m2 genakker gondoskodik, kezelésüket 4 pár csörlő segíti. A vízvonal alatti rész formája sem elavult, nagyon hamar, 6-7 csomós sebességnél siklásba hozható. A teljesítmény ára a kissé szűkös és spártai egyszerűségű belső tér, melyet nagy méretű rakodórészek egészítenek ki elöl és hátul.

A hajót tavasszal felújítottuk, a test epoxy védőréteget kapott, a rod állókötélzetet és a teljes elektromos rendszert újra cseréltük (ezúton is köszönve Fekete Lacinak és a Seahun csapatának a remek munkát).

Kedd kora reggel érkeztünk Brindisibe, impozáns látvány a városi partfalra kikötött száz versenyhajó. A versenyirodával szemben találunk helyet. Több olasz vitorlázó felismeri a hajót, odajönnek beszélgetni. Kicsit izgulok a nevezéskor: ORC certifikátunk az utolsó utáni pillanatban készült el Csernussi Gábor erőteljes közbenjárása hatására, biztosítási kötvényünkön még az eredeti olasz lajstromszám szerepel. Szerencsére az olaszok nemcsak a munkában, de az adminisztrációban is nagyvonalúak.

Csapatunk rajtra kész

A Brindisi-Corfu Regatta jó alkalom, hogy Görögországba vigyük a hajót. A verseny távja számunkra 104 mérföld ( a maxik hosszabb távot mennek), az útvonal egyszerű: egyenes vonalban Brindisiből a Korfu sziget északkeleti csücskén található Kassiopi kikötőig.

A versenyt 1986-ban rendezték meg először, eleinte csak helyi hajók részvételével. Néhány évvel később jelentek meg görög és más kikötőben lakó olasz egységek is. 1998-tól igazi nemzetközi offshore versennyé vált az esemény, melyen évente száz körüli hajó indul, biztosítva, hogy az Adria legnagyobb offshore regattája legyen.

A rajt délután 1-kor. Kissé meglep, hogy a rajtvonalat a betonmólókkal és hullámtörőkkel körülvett kikötőn belül tűzik ki. Kellemes 4-es északi szél, délutánra erősödést ígérnek. Genakkerrel Korfuig? Jó lenne.

Na, hol rajtoljunk?

Itt még beférünk...

Jól rajtolunk, az élbollyal hamar ellépünk a mezőnytől. Helyismeret hiányában egyszerű a taktikánk: arra megyünk, amerre a hajó legjobban halad. A lapos, éles genakkerünkkel nagyon lelassulunk, ha mélyen próbálunk menni, ezért inkább élesen, a mezőny előtt-felett, tiszta szélben vitorlázunk, bízva abban, hogy a délutáni erősödéskor tudunk ejteni.

Százegy hajó akar kijönni egyszerre a kikötőbejáraton

A derékhad már mögöttünk

Délután 5 óra. Mi vagyunk a narancssárga fehér kerettel

Taktikánk bejönni látszik, tényleg erősödik, egyre jobb irányt tudunk tartani. A maxikat nem számítva az 5-6. helyen vagyunk. Az erősödésből már elég is lenne, stabilan 22-24 csomó a szél, órák óta bőven 10 csomó felett haladunk, max. sebességünk 15 csomó felett. Bucival felváltva kormányzunk, nagyon kell figyelni, kezdenek nőni a hullámok is.

21 óra.

Egy nagyobb pöff-hullám kombinációban felluvolunk, a technikát és a későbbi családi nyaralást féltve levetetem a genakkert. Génuával rohanunk az ideálisnál élesebben Albánia felé. Tekintettel arra, hogy a chartplotter semmit nem mutat az albán vizekről és a part egyre közeledik, inkább kihalzolunk a nyílt tenger felé jelentős veszteséget is vállalva. Éjfélkor megáll a szél. Döghullámokon lögybölődünk előre. Ereikousa szigetet egyszerűen nem tudjuk elhagyni, halzolgatva keresztbe vitorlázunk a nulla szélben, néha kissé visszafelé. Tiszta Badacsony-érzés.

Éjjel 1 óra

A mezőny sajnos ránk szalad. Helyezésünket tartjuk, de előnyünk egyre fogy az üldözőkkel szemben.

Reggel 5 óra

Végül reggel 06:02-kor befutunk. A 101 induló egység között abszolút befutási sorrendben a 8. helyet szerezzük meg, előttünk 50 láb feletti hajók, elégedettek vagyunk. Az ORC előnyszámmal korrigált helyezésünk már nem olyan fényes, a hatórás álldogálás elkoptatta az előnyünket.

Útvonalunk a versenyen

A versenyt a szintén Paolo Cori által tervezett, 52 lábas karbon Moonshine II nyerte, megdöntve a (szintén Paolo Cori tervezte) 60 lábas Pegaso 2005-ös időrekordját.

további infó a versenyről:
http://www.brindisi-corfu.it/en/

Bölcsvölgyi Tamás