A túrázók tehát az árbocra felhelyezett háromszöggel Ábrahámhegy, Alsóörs, Balatonalmádi, illetve kis merülésű vitorlás hajók számára a fonyódi Port Lacaj TVSK által üzemeltetett vitorláskikötőiben egy napot ingyenesen vesztegelhetnek.
Uccu neki, próbáljuk ki! Kezdetnek, a célba vett kikötőknek, az interneten hozzáférhető címeire e-mailt küldtem, melyben jeleztem az érkezésünk napját, kérdeztem, hogy tudnak – e fogadni. Válasz sehol. Hívtam a telefonszámokat. Sehol nem vették fel, egy üzenetrögzítőre tudtam a szövegemet rámondani. Egyedül innen hívott vissza egy kedves hölgy, aki közölte, hogy ő egy „vad idegen” magán szám, semmi köze hozzá, és mások is zaklatják hasonló témában, úgyhogy …stb. Sebaj, neki az ismeretlennek!
Első éjszakánkat Tihanyban töltöttük, mivel bezavart a vihar. Persze majd minden vendéghely, már gazdára lelt, pláne úgy, hogy mindig akadnak, akik nyolc helyet is elfoglalnak. Soha nem értettem meg, miért kell ezt csinálni. Ennyire közömbösek lennénk másokkal szemben? Helyettük szégyellem magam. Mindegy, ne bosszankodjunk.

Elkészült a felújítás, szép lett megint minden. Attiláék ismét a helyükön, lángos a régi. Csinos kávéterasz is lett. A FANTA bisztró viszont kipusztult, elhagyatottan áll bezárt magányába roskadva. A két mosdó is üzemel, némi sorállással igénybe vehető. Belülről bezárni viszont továbbra sem lehet. Ezért sem bosszankodtunk, hogy miért nem jut a BHZRT költségvetéséből párszáz forintos riglire pénz. Nyomtattunk egy „FOGLALT” táblát, szép piros betűkkel. A kilincsre kiakasztva látják, hogy van bent valaki. És hatásos, nem nyitnak rád! Kipipálhatjuk!

Másnap reggel, tükörsima vízen andalogtunk kelet felé. Jó pár fürdés után, az éppen csak libbengető fuvallatok szárnyán, szorongással vegyes kíváncsisággal kanyarodtunk be Alsóörsön a TVSK öblébe. Tanácstalanságunkat, kérdésünkre kapott felelet oldotta fel, odasimultunk a vendéghelyeknek fenntartott betontetejű úszómólók egyikéhez. Máskülönben egész jó holminak tűnnek ezek a betonos úszócsodák. Sokkal stabilabb, nehezebb, mint a megszokott deszkaborítású. Olyan érzés a kikötés, mintha épített partfalhoz történne. A bejárattal szemben balra, a móló kanyarulatában vannak. Délkeletről nyitott, tehát célszerű úgy helyezkedni, hogy a hajó orra, a várható hullámokkal szemben álljon, így megúszható az „oldalt lötyögés”.

Első utunk természetesen az irodához vezetett. Barátsággal, szeretettel fogadtak minket. Kölcsönös bemutatkozást követően, nyomban beszélgetésbe elegyedtünk. Az elérhetőséget tisztáztuk először: Garádi István telepvezető +36 20 9312704. Ez a helyes, az interneten szereplő adatok tévesek. A következő téma, persze a kölcsönös kikötőhasználatot eredményező megállapodás volt. Őszinte, tényekre szorítkozó vélemények hangzottak el. Az adat: Idáig, velünk együtt hét vendéghajó érkezett, a kedvezményt kihasználva (Balatonföldvárra hat). Baj, vita, veszekedés, rendbontás egyik helyen sem fordult elő.
A szándék, úgymint a túrázók segítése, feltétlenül jó. A kivitelezés viszont sok sebből vérzik. A havonta két éjszaka olyannyira kevés, hogy szinte használhatatlanná teszi a dolgot, mert nem elégséges a tó körbe hajózásához, mondjuk egy hetes túra keretében. Mármint a TVSK tagságnak. További értelmetlen nehezítés, hogy miért nem maradhat ugyanott két napig, ha úri kedve (vagy az időjárás) úgy diktálja. Egyet kellet, hogy értsek. Az pedig, hogy kaptak viszonylag nagyszámú kártyát, nem teljesen működőképes, mert általában nem az jut hozzá, akinek szüksége lenne rá. Ez viszont belső ügyük, remélem meg tudják oldani okosabban.

Tamás, aki régi, köztiszteletben álló törzstag és remek vitorlázó, (természetesen élt már a kedvezménnyel), nagyon érdekes ötlettel rukkolt elő: Ha bárki túrára megy, az idegen kikötőben fizesse ki a költségeket. A számlákat gyűjtse össze, és ezt az a kikötő, ahol bérlő, visszatéríti számára. Tiszta ügy, egyszerű és átlátható. Sőt, azon felül, hogy segíti, ösztönzi is a túrázást, hiszen „minél többet vendégeskedik, annál többet kap vissza”. Nekem tetszik, és rendkívül előremutatónak érzem. Szeretném hinni, hogy vagy tíz év múlva, ha előre lépünk az üzleti élet „etikáját” illetően, valami hasonló megoldás lesz elterjedve. Most viszont sejtésem pogány: Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy akár a BHZRT, akár bármelyik magán kikötő, egy „kanyi ló vasat” is visszafizetne abból, amit nagy nehezen beperkáltak neki.
Beszélgetésünk eredményeképpen, számomra a következő körvonalazódott: Jelenleg, a megállapodás lényegén nem változtatva, talán az volna a túrázóknak a legjobb, ha a korlátozás, havi bontás jellegét megszüntetnék. Tehát hét hónapot alapul véve, mindenkinek lenne évente tizennégy éjszakája, akkor és ott, ahol akarja. Így már valóban használható lenne a megállapodás. Ennyit erről.
És hogyan éreztük magunkat a TVSK vendégeként? Remekül. Azon túl, hogy gyönyörű a kikötő tele virágokkal, szépek és tiszták a vizesblokkok, van villamos csatlakozó, valódi vitorlázók lakják. Igazi hajósok, akik megértik és segítik egymást, jöjjön az bár honnan. Megtiszteltetés volt számomra, hogy közöttük lehettem.

Megértettem azt is, hogy a négyszáz forintos idegenforgalmi adót személyenként, bizony nekünk is be kell fizetni, hisz az Önkormányzat így rendelkezett (tudom, a BHZRT – nél ez nem így van, meg valahol ez „kettős adóztatás”, de ez egy következő cikk témája lehet). És folyamatos a fiatalság oktatása. Öröm volt látni azt a sok gyereket, hallani a vidám ricsajt. Nem áradozom tovább, bár több helyen tapasztalnék ilyet.
Kisétálunk a kapun, az első amin megakad a szemünk a Bakter kocsma. Ideje ebédelni, tehát beülünk. Egyszerű környezet, olcsó árak. Secpec hozzák a kaját. Kitűnően főznek, bőségesen tálalnak. Akinek ez belefér, csak ajánlani tudom.

Alsóörs is tüneményes. A Török házba ugyan nem jutottunk be (zártkörű esküvő), a Református templom is csontra zárva volt, csak a déli oromzatán csodálhattuk meg a freskótöredéket. Így a „kultúrprogram” jóformán megfeneklett, de sétálni is varázslatos volt a kőfalak között. Mintha valahol az Adria partján járnék.

Azért nem kódorogtunk hiába. A felvezető út tetején a kanyarban megleltük az „Öreg kocsmát”. Nagyon hangulatos, iható valódi helyi borokat adnak. Esténként néha a keleti falára még filmet is vetítenek. Ötletes.

Tovább menve pár kísérteties, elhagyatott romot láttunk, majd betértünk a János pincébe.

Egyáltalán nem bántuk meg. Igen ízletesek a ház borai, van mindenféle. És „jó a műsor”, azaz kedves, udvarias a kiszolgálás. És enni is adnak, nem is akármit, méghozzá egész jó áron. A „Paraszt lakoma” például mindössze 1400 Ft.

Egy szó mint száz, ide érdemes eljönni. Elérhetőek a janospince@gmail.hu címen, illetve a +36204051822 vagy a +36205865333 telefonszámokon.

Mindent egybevetve, jó volt Alsóörsön. Ide máskor is jövünk. A legjobb érzés az volt számomra, hogy végre olyan part és település lett elérhető, amit idáig nem tudtunk megközelíteni.

Másnap visszafelé kellett induljunk. Balatonfüreden éjszakáztunk, és vészeltük át a már délben tornyosuló zivatarokat. A kikötőben végre elkészültek a vizesblokkok. Most már „elégséges” számban állnak rendelkezésre a zuhanyozók, WC is rendben, csak közös a turistákkal. Ez a tisztaságon bizony meglátszik. És lespórolták a szokásos „Bahart tépkedőt”, kézszárító van helyette. Sajnálom. Talán mégis fel kéne szerelni, mert a kedves vendégek a toalettpapírt használják kéztörlőnek is, és szétszórják a padlón, mivel nincs szemetes. Így indul, ami úgy végződik, hogy „balkáni állapot”!

Érdemes viszont elmenni, a most megnyílt Bodorka akváriumba. Nem olcsó, de megéri. Bemutatják a Balaton őshonos halait, és még egy kedves, megható rövidfilmet is vetítenek. Ki ne hagyjátok!
Ezzel az ott látható csukával és naphallal búcsúzom, bevégezvén ezt a rövid keleti felfedező utat. Gyertek erre minél előbb, szerintem nem bánjátok meg!

És bízom benne, ez a másik dolog is működni fog!

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!