Zökkenőmentesen ki is értünk, majd másnap a megbeszéltek szerint reggel átmentünk Malcesine kikötőjébe. Már távolról kiszúrtuk a kis fekete szépséget, amint épp ledaruzták. Mivel a szél kivételével minden készen állt a vízreszállásra, egy jó kávéval kezdtük az ismerkedést. Nem sokkal később azonban megérkezett az Ora, így hamar el is tudtuk rúgni a partot.

Míg egyikünk Giorgioval maradt a kísérő motorosban, csapatunk másik két tagja Umbertohoz csatlakozott: így próbáltuk ki 6-15 csomós szélben forgásban ezt a 69F névre hallgató repülő szépséget! Hosszú még a szezon, de nem kérdés, hogy valószínűleg ez volt az idei évünk legemlékezetesebb vitorlázása: már pár perc után sikerült felvennünk a ritmust, és megtapasztalni, milyen az, amikor egy hajó felesleges erők és feszülés nélkül, stabilan és könnyedén repül a szélrózsa minden irányába.

A hajó fantasztikus: egy igazi Foiler Machine! 6 csomóban már lehet vele repülni félszélben gennakerrel, 8 csomótól pedig már all rounder foiler. Krajcban is gyors, de igazán bőszélben, egy foil-lal hasít: nagyjából 10 csomós TWS-ben mentünk vele 170 fok környékén 20 csomóval. Krajcban a lee foil mellett a luv is félig lent van, ezzel stabilabban lehet repülni, és a sebesség sem csökken jelentősen, viszont pöffös szélben egy foil-lal nehéz vele stabilan repülni. Két foil-lal minden irányban nagyon stabilan repül már 7 csomótól. Krajcban nagyjából 50 fokra tud menni. Itt a sebessége 10-20 csomó között van, míg bőszélben 15-30 csomós sebességre képes.

Néhány óra múlva alábbhagyott a szél ezért a partra kényszerültünk. Addigra kialakult a kölcsönös szimpátia az olaszok és közöttünk, illetve egyfajta imádat a hajó iránt. A kikötőben megjelent a harmadik tulajdonos, Daniele is, akit némi étel-ital mellett fagagttunk tovább. Ekkor derült ki, hogy szinte csak olimpiai bajnokok és legendák vitorláztak előttünk a 69F prototípusával: Santiago Lange, Francesco Bruni, Giles Scott, Ruggero Tita és a következő America's Cup fejlesztés kicsinyített verziója, az American Magic trimmere, Maciel Cicchetti után reptethettük a hajót...

A 69F teste 6,8 méter hosszú, a legénysége mindössze 3 fő. Vitorlázata egy grósz és egy fock, amikből van erős és gyenge szeles is, valamint egy gennaker. A test oldalát fólia borítja, ami egyrészt megóvja a karcoktól, másrészt egyedi megjelenést kölcsönöz minden egyes hajó számára. Az egyelőre prototípusként létező foilert tömeggyártásra tervezik tovább vinni: a tervek szerint a végleges verziónak jobb árboca és tovább fejlesztett vitorlázata lesz, és csak 350 kg össztömeggel fog rendelkezni, így néhány csomóval még gyorsabb lesz. Mindent Olaszországban, egy helyen gyártanak, olyan beszállítói háttérrel, mint a Harken, a Ropeye és a OneSails. A tervezés során különösen figyeltek arra, hogy könnyedén lehessen szét- és összeszerelni a hajót, hogy minél több legyen az élvezet, és minél kevesebb a szerelés: a letisztultság a hajó minden vonásán észrevehető.

A Gardán töltött 69F reptetés óráinak minden pillanatát nagyon élveztük a hajóval! Biztonságosabbnak éreztük bármelyik általunk ismert nagy katamaránnál, minden emberi erővel kezelhető csörlő nélkül: a 3 óra vitorlázás alatt szinte végig repült. Amikor pedig egy foilon tudtunk vele menni, a maximum sebesség, amit ki tudtunk belőle hozni, nem kevesebb, mint 27 csomó raumban, ami az időjárási körülmények tükrében ragyogó szám! Egy szóval tehát a 69F = BOLDOGSÁG :)!

69F tesztünkről az írásos beszámoló és a fotók mellett videó is készült, amit a közeljövőben megosztunk veletek.

További információkért keressetek minket emailen vagy valamelyik közösségi oldalon: Litkey Balmaz: lbalmaz@gmail.com, Munka Márton: munkamarci@gmail.com, Schömer Ágoston: 97agoston@gmail.com.

Ezúton köszönjük Giorgio Benussi-nak, Umberto De Luca-nak és Daniele De Luca-nak az élményt és a vendéglátást!