De ugorjunk vissza a közelmúltba és pörgessük végig mi is történt mostanáig. Még 2017 szeptemberében nyilvánosságra került az America’s Cup-ot (AC) szabályozó Protokoll. Az AC75-ös tőkesúly nélküli egytestű - meglehetősen radikális - hajóosztályra vonatkozó szabályokat pedig 2018. március 28-án hozta nyilvánosságra az új-zélandi címvédő és az olasz kihívó. Ugyan az eredeti menetrendnek megfelelően idén áprilisban már elvben vízre is bocsáthatták volna az AC75-ösöket, de ez szeptember elejéig mégsem történt meg.

Tavaly tavasszal robbant a hír, hogy Jimmy Spithill a napfényes Itáliába költözik, mert a kihívó Luna Rossa csapata leigazolta. Spithill a 2007-ben még pont a LR csapat skippere volt és innét került az amerikai ORACLE csapatába, amivel áttörő sikereket ért el. Jimmyre mondják páran, hogy megélhetési America’s Cup vitorlázó, van aki leírja (leginkább a néha túltolt arcoskodása miatt), de szerintem nagyon nem szabad: 38 éves és látszik rajta, hogy még mindig hajtja a tűz. Most a hatályos nemzetiségi szabály értelmében Olaszországban él és koncertekről, futásról, motorokról és cicákról posztol leginkább az Instán.  

Hosszabb időre véget érhetett az az időszak, amikor sok kihívót láthatunk egy AC-n. Az ETNZ amúgy is azt vallja, hogy ez nem egy beach verseny, szóval igenis tőkeerős csapatokat várnak, abból pedig kevés van (a korábbi győztesek, majd vesztesek pedig leginkább hiúsági/elvi okokból nem indulnak újra).

Korábban jóval több kihívóról is volt szó, de jelen állás szerint csak négyen maradtak versenyben a kihívók számára kiírt Prada Kupáért (korábban Louis Vuitton Cup) és jó eséllyel lesz még egy csapat, amely elvérzik az első hajó vízrebocsátása előtt. A többi csapat feltehetően kéthajós kampányt csinál, kimaxolva ezzel a szabályok nyújtotta lehetőségeket.  

Az indulók:

Címvédő: 

  • Emirates Team New Zealand - Royal New Zealand Yacht Squadron 

Kihívó:

A Stars and Stripes messze a leggyengébb csapat és folyamatosan jönnek a hírek arról, hogy nincs meg a kellő anyagi háttér, ami nélkül elég nehéz sokmillió dolláros fejlesztést, hajóépítést, csapatfinanszírozást végrehajtani. Feltehetően ők azok, akik az ETNZ által felajánlott designcsomagot megvásárolták - idő és pénz szűkében, - amellyel a címvédőt gazdagítják, saját felkészülésüket némiképp javítva. Az ő indulási esélyük már most is inkább a nullához van közelebb, mintsem az egyhez. 

Vitorláshajóra csakis pamutvitorlát

Tudom, hogy vannak vitorlázók, akik nehezen emésztik meg a fejlődés jelenlegi irányát, így a szárny és a foilok látványa/létezése kiveri náluk a biztosítékot, nos az ő megnyugtatásukra is gondolt a címvédő és így újra vitorlákat láthatunk majd a hajókon, habár a foilok maradnak. A vitorlázatra vonatkozóan jelentősek a változások az előző AC-hez képest: szoftosítják a merevszárnyat, így az tulajdonképpen vitorla, de az két rétegben  egymás mellett. A vitorlák le illetve felhúzhatóak és mégiscsak hasonlít elgondolásban a korábban használt szárnyra, mégha teljesítményben annak hatékonyságával maximum csak köszönőviszonyban lehet.  

Meglepőnek hathat a hagyományos hajókhoz szokott szemnek, hogy a hajó oldalnézetéből a 26,5 méter magas árbóc erősen a hajó második felében található, konkrétan a foilok vonala mögött. A forgatható D profilú árbóc hátsó része a D betű egyenes része és amin egymás mellett, két vitorla kap helyett. A vitorla árbóchoz történő rögzítése szabadon választott. A latnik darabszáma, anyaga szabályok szerint kötött (pl. nem lehet felfújható) a formájuk viszont nem. 

A Sailing World-nek adott rövidebb interjút a vitorlák működéséről, kialakításáról Paul Goodison a Quantum Sails által támogatott American Magic csapat trimmere. Ebből kiderül, hogy a két vitorla közül mindig a lee oldalira kerül nagyobb fókusz és azért okoz némi nehézséget, hogy lényegében a hajóról nem igazán látják a nagyvitorlát jól, így annak beállítása körülményes. Alapjaiban a koncepció sokban hasonlít a hagyományos vitorlákhoz, mivel ehhez is van alsóél (bumm használata opcionális), cunningham és shott. De van egy extra szabályozási lehetőség a vitorla felső 4 méteres és legalsó másfél méteres szekciójában, amivel a vitora twistjét, hasmélységét, feszességét lehet állítani. Itt teljesen szabad kezet kaptak a tervezők, vagyis bármilyen szerkezetet építhetnek az árbóc hátsó részére a vitorla formájának alakítása érdekében. 

Az AC75-ösök tehát alapvetően alulvitorlázottak a visszadöntő nyomaték (RM) vonatkozásában. Míg a korábbi AC katamaránok hamarabb túlvitorlázottá váltak, addig ezeknél a hajóknál gyengébb szelekben maximális erőkre törekednek a vitorlák trimmelésénél, cserébe erős szélben is kényelmesebben lehet velük vitorlázni és kevés erőt kell csak elengedni. 

Az egyik legnagyobb kihívás az úszó üzemből a kiemelkedés a víz fölé. Amíg lassú a hajó a visszadöntő nyomaték is alacsony. Goodison elmondása alapján amikor 7 csomónál frankón beshottolna az ember, hogy megindítsa a hajót (luv foil még a vízben), az egyszerűen felborulna, ezért inkább ráengendnek a vitorlákra, így miközben gyorsul a hajó, a vitorlák nem lehetnek normálisan behúzva, mert erősen oldalra dőlne és nem tudna kiemelkedni. Lényegében vízszintes hajóval próbálnak gyorsulni és itt jön a képbe a vitorla felső részét mozgató rendszer, amely képes negatívba kicsavarni a vitorla tetejét és nagyobb hasat adni a vitorlának a normálisnál, növelve a visszadöntő nyomatékot. A hajó kiemelkedése közben aztán hirtelen nincs meg a visszaállító nyomaték és 10 csomó felett a foil kezd el a vitorla trimmeléshez hasonlóan működni. Aztán a nyomaték hirtelen újra kezd növekedni, amit a vitorlák behúzásával kell ellenpontozni. Nos ez az üzem vagy simán fog működni vagy simán felborulhatnak. Az biztos, hogy ezen a ponton fognak a grinderek leginkább megszenvedni. 

Az időközben vízre került hajóknál látványos a különbség a vitorlázat terén. Az ETNZ decksweeper (decket érintő) nagyvitorlával jött elő, az AM viszont hagyományosabb bumm-vitorla kombóval, de elnézve a cockpit közepét, bármikor képesek áttérni ők is decksweeper megoldásra, hogy a káros, bumm alatt keletkező turbulenciáktól megszabaduljanak. 


A foil 

Elméletileg 2019 március 31-én már vízre is bocsáthatták volna az első 75 láb hosszú hajókat a csapatok, de a központosított tervezés és gyártás alá vont foil karok késése miatt hamar kiderült, hogy ez a dátum tarthatatlan lesz. 

Végre azért csak sikerült megoldani azt a problémát is, ami a foil karokat érintette és amely elemeket amúgy az AC menedzsment biztosítja minden induló számára. Egy foil kar idő előtt törött el, de már minden szuper azóta, bár ehhez konkrétan újra kellett tervezni a komplett kart (konzervatívabb megközelítés, nehezebb végeredmény). A foilokat (azaz a kis szárnyakat a foilkarok végén) a csapatok maguk tervezik, építik, így itt aztán láthatunk merőben különböző hidrodinamikai megközelítéseket, amiről ugyan azt gondolnánk, hogy ez már valami egzakt tudomány, tehát feltehetően hasonlóak lesznek, mégis már most az első AC75-ös képek láttán megcsodálhatjuk a radikálisan eltérő szárnyformákat. 

(photo © FareVela)

Bemutatkoznak a tesztalanyok

Az ETNZ nem épített teszthajót (vagy baromi jól eldugták), ők hisznek a szuperszámítógépekben, viszont a három erős kihívó mindegyike épített valamit, amelyek eléggé eltérnek egymástól.

T5 - A brit INEOS Team UK az a csapat, amelyről - az AC világában teljesen szokatlan módon - köztudott, hogy rendesen ki vannak tömve, kb korlátlan pénzforrás áll a rendelkezésükre a felkészülés során. Teszthajójukat T5 névre keresztelték és már 2018 nyarán pár kép nyilvánosságra került. A hajó nem egy RC44-es, mint sokan hitték eleinte, hanem egy módosított Quant 28-as, amivel Ausztriában vagy a Garda-tavon is találkozhatunk. A szabály ugyanis azt mondja, hogy csak 40 láb alatt engedélyezett teszt-hajók készítése. A kikerült videók szerint szépen stabilan repülnek ezek a hajók és csak az elején estek párat. Első AC75-ösük is elkészült és már vízre is került. 

(AC75 © INEOS Team UK)

The Mule - A 175 éves New York Yacht Club képviseletében indul az American Magic, mely  csapat késő tavaszi videója az, ami behatóbb képet mutatott arról mi is várható a következő AC-n. A NYYC amúgy 132 éven át nem engedte ki a kezéből a Kupát és most újra ringbe száll 1983 óta először. Az American Magic télen Floridában edzett és itt tesztelte a Mule-t (öszvér v hibrid), ami egy erősen módosított McConaghy 38-as. Az AC75-ös deck felépítése elüt az itt látottaktól, kicsit fura a sok fix rókalyuk. Az American Magic feltehetően az egyetlen csapat, aki nem a North Sail-szel fejleszt, hanem a Quantummal, megszakítva ezzel egy több mint 20 éves időszakot az AC-k történetében. 

 

 (Amory Ross/American Magic)

Mini Luna - Sokáig titkolóztak az olaszok (Luna Rossa Challenge) arra vonatkozólag, hogy építenek-e kishajót vagy sem. Végül építettek is egyet és az biztos, hogy az automatizálásban elég elöl járnak. Érdekes, hogy a Forma1-es pózban ülő kormányos ül legelöl, miközben a legénység egy tagja hátul elég nagyban van és egy kontrollerrel játszi könnyedséggel állítgat a kormányon kívül feltehetőleg mindent is. 


Holnap jön a folytatás!