Ellenőrizzük a GPS működőképességét, az akkumulátorok töltöttségét. Minden rendben, kifuthatunk. A kikötőt magunk mögött hagyva még pár száz méterig tart a szürke „nem látok semmit”, majd szép lassan oszlani kezd. Szélnek persze nyoma sincs. Folttól foltig araszolva keservesen vonszoljuk magunkat előre. Az idő pedig szalad. Besegítünk a motorral, így ebédre elérjük Balatonszemest. Az Erika Leander kert azt ígérte, hogy addig tart nyitva, ameddig a kikötő, tehát tutira megyünk.
Balsorsunk váratlanul ér utol, ugyanis zárt pultot találunk. Rajta papír cetli, amire szépen, pontosan van feltüntetve, hogy szombaton 11 órakor nyitnak. Most viszont kedd van, és mi farkaséhesen, és tanácstalanul bámulunk a szomorú igazságra. Van ugyanis egy csicsás étterem a főút mellett, ami „felejtős”, a soron pedig minden csont keményen „off”. A Hal álom is (ami tavaly ilyenkor még javában üzemelt). És nincs „B” tervünk, vagy kényszer leszállópályánk. Nagy hiba. Viszont, ahol a legnagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség. Valaki mégis fogad vendégeket. Ülnek is ott páran és uram fia, még esznek is. Hurrá! Megmenekültünk. de ki is az ismeretlen jótevőnk? Csülök-Bár néven nevezendő és Bársony Sanyi (tulajdonos) vezetése alatt tevékenykedik eme jeles csehó, ami a sor vége felé leledzik a Kikötő utca 2 szám alatt. Még elérhetősége is akad +36 70 3020988. Mézes chilis sült csülök, hurka, kolbász, csülkös bableves, csülkös pacal, gyros, hekk, továbbá halászlé a kínálat. Ennyi. Árai igen visszafogottak. Viszont télen is nyitva szándékoznak tartani. Teszteljétek meg, én javasolnám a !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! címre, elsősorban stabil etetőhelyként. Dugig tömjük magunkat, megköszönve a szíves vendéglátást, továbbállunk. Majd szombatra visszaérünk, hogy itt zárjuk az utolsó túrát (Erikánál). Talán jön valami szellő, ami a délután folyamán ellibbent minket Balatonboglárig.
Ez az egyik kedvenc kikötőnk, ez tiszta sor. Alkonyat táján futunk be, majd rövid sétára indulunk. A kápolnák és a pincetárlat már befejezték ez évre rendelt tevékenységüket, a Gömbkilátó még napközben látogatható, hétvégén mindenképpen. A Bárka Bár is él még, hangulatos teraszával és képkiállításával. Az Erzsébet étterem szokásához híven kitűnő, folyamatosan működik. A hajóállomás szomszédságában viszont minden be van pakolva télire. A Boglárka büfé is (Jani jól ismert kocsmájának attraktív utóda). Majd jövőre kipróbáljuk – félretéve ellenszenvünket –.
Reggel ismét felhő húzódik fejünkre. A tejfehér semmibe hajózunk ki. Némi légmozgás viszont adódik, aminek kettős hatását is élvezhetjük. Úgymint eltűnteti a ködöt, illetve eljuttat Badacsonyba. Kedvenc hegyünk felhőkoronában díszelegve fogad. Levesnótára megérkezünk. A Kikötő étterem most ugyan működik, de ezután csak hétvégenként lesz elérhető.
A „rablósor” kétharmada bezárt. Kedves Vendégváró büfénk viszont még kitart október közepéig, ha máskor nem is, de hétvégenként. A nagy dirrel - durral beharangozott Badacsony tekergő elektromos kisbusznak, hiába virított rajta a „… mert a Balaton télen – nyáron menő” matrica, most hét közben nyomát sem leljük. Nagy kár. A szokásos, bányaudvarokat érintő körsétánkat azért megtesszük. Jó pár kirándulóval találkozunk. A Hordó teraszán elkortyolt borunkhoz már a kitisztult kilátásban gyönyörködhetünk. Elbeszélgetek Soós Józsi barátommal (tulajdonos). Sajnálatomra, továbbra is el szándékozik adni a borozót, közeli szőlőbirtokával egyetemben. Tudom, hogy ez kizárólag az Ő magánügye, de nyugtalanít, hogy kinek a tulajdonába kerül, illetve milyen sors vár erre a Badacsony egyik legjellegzetesebb és látványosabb kis betérőjére. Nyugodt téli pihenést kívánva távozunk. Part Imre zárva, szüretelnek, dolgoznak. A Friss Terasz is néma, kihalt, kapuja csukva. Laposa Bence nem ezt ígérte! Szemben a Kéknyelű https://www.badacsonyiborut.hu/gasztronomia/keknyelu-borozo/ viszont hívogat. Iszogatnak is jó néhányan. Hamarjában bekanyarodunk pár kortyra. Lejjebb, a Dobosi – Stier Fröccsterasz http://www.dobosistierpinceszet.hu/ természetesen működik. Akadnak is látogatók szép számmal. Tőlük is búcsút veszünk. Lefelé sétáltunkban, a Hableány kivételével, a többi helyet zárva találjuk. Jó, most szerda van, továbbá hűvös, szürkés idő. Kevés a turista – szokták mondani –. Viszont a látvány azt mutatja, hogy jó páran kódorognak fel s alá, a hegyi taxik vidám csoportokat fuvaroznak, és ahol lehet, ott esznek–isznak is. Szóval nem tudom, de úgy tűnik, több kocsma idén jóval korábban húzta le a redőnyt, mint azt az előző években tette. Nesze neked szezonhosszabbítás!
Csütörtökre kelvén hírét vettük, hogy Marcsi a hét utolsó négy napján még nyitva tart, így átcsúszunk Szigligetre. Jót ebédelünk a Kikötő étteremben http://kikotoetterem.hu/. Akárhogyan is nézem, szerintem ez szeretett tavunk egyik legjobb „kocsmája”. Számomra, a húslevesük egyenesen utánozhatatlan. Délutáni kirándulásunk célpontjaként a vár nem szerepelhet, ugyanis felújítás okából nem látogatható, a környéke is téli álomba szenderült. Igencsak sajnáljuk, a lehúzott redőnyű közérttel egyetemben. Kedvenc Szent Antal Pincénk http://www.szentantalpince.hu/ viszont teljes kapacitással dübörög. A gyülekező fellegek dacára felmászunk tehát oda. Mennyivel könnyebb ilyen hűvösben, mint nyáron a tűző napon.
Zsolt barátom, mint mindig, kitesz magáért. Estére harmincegynéhány lelket számláló céges rendezvény készül. - Még, hogy nincs vendég. Marhaság! - Kemencében sülnek a kacsák és egyéb finomságok, köretnek káposzta fő a fazékban, méghozzá fügeízesítéssel. Ez a gyümölcs a sajttálakon is helyet kap. Igazán különleges itt minden. Csak az idejutást kellene valamilyen szállító eszközzel megoldani. Tele hassal, késő alkonyatkor, lassú sétával távozunk. A templomromhoz https://regitemplomok.wordpress.com/2016/06/30/szigliget-avasi-templomrom/ korom sötétben érkezünk. Sejtelmes látvány, amint denevérek csaponganak a kőfalak mentén. Csodás vagy Szigliget!
Reggelre mérsékelt szél támad. Nosza rajta, menjünk Fonyódra! A napocska is próbálja áttörni a vastag, eget elfedő takarót.
A légmozgás egyre élénkül, iránya tökéletes, repül a hajó. Hamar befutunk. Még szerencse, ugyanis a Kormoránok meg a TVSK holnapra remek versenyt hirdettek, tehát hajók tömege várható, és igen nagy kincs lesz a szabad kikötőhely. Iszunk egy fröccsöt a büfében, közben Balázs kikötőmesterrel váltok pár szót – természetesen Samu (spaniel) helyettessel hármasban –. Ők is a szokásos gondokkal küzdenek, úgymint tele a kikötő, kevés a vendéghely, hosszú a várakozási lista… stb. Lokális, hatalmas probléma még, hogy főszezonban tűrhetetlenül kevés parkolóhely van a környéken. Sokan jönnek a kutyák fürdetésére hivatott strandra. Ebből adódóan ott tekeregnek az autók az út közepén, nem tudnak sem megállni, sem visszafordulni. Totális dugó és káosz alakul ki, aminek eredményeképpen lehetetlen a kikötő területére gépjárművel be és kijutni. A legfeljebb háromszáz méteres út megtétele negyvenöt percet is igénybe vehet. Tűrhetetlen és veszélyes helyzet áll elő, nap mint nap. Sürgősen kéne megoldást találni rá. Még addig, ameddig valami tragédia nem történik!
A Makkosban ebédelünk, természetesen kitűnő ételeket. Ezt követően meglátogatjuk a Múzeumot. Előterében ismét egy igényes képtárlatot láthatunk, az állandóak változatlanul megvannak, a vetítőn érdekes kisfilmeket tekinthetünk meg. Aktualitás a „Tök Jó Nap” fantázianevű rendezvény, amely október 12 – én kerül megrendezésre. Szíves érdeklődőknek a részletes program itt érhető el: https://www.programturizmus.hu/ajanlat-tok-jo-nap-fonyod.html . Lefelé sétáltunkban, szokásos módon, nem hagyhatjuk ki az „örökké tartó szerelem szentélyét”. Útba ejtjük tehát a Kripta Villát http://www.lelekpalya.hu/cikkek/eletmod/kripta-villa-az-orok-szerelem-haza-fonyodon/ . Újdonsült túrázó társainkkal megnézzük Molnár Csilla, tragikus sorsú szépségkirálynőnk emlékkiállítását is. https://www.youtube.com/watch?v=ZZfzStMd-II . Az alkonyatot, ahogyan az illik, a tetőteraszról csodáljuk, ízletes koktél kortyolgatás közepette.
Végre napsütéses reggelre és enyhe északnyugati szélre ébredünk. Ideális a visszaúthoz. Nekilódulunk, hogy elhatározásunkhoz híven Szemesen zárjuk a kört. Dél környékére érünk célba. Egyik, daru melletti megürült helyre kötünk, ahol Dina, a szálkásszőrű tacskókutya fogad, intenzív farokcsóválással. Erika Leander kertünket nyitva találjuk. Módunk van tehát itt befejezni, középső medencét bejáró, többhajós kirándulásunkat. Ezt méltó módon meg is tesszük. Elbúcsúzunk kedves társainktól, fogadkozva, miszerint a Jóisten szent segedelmével, jövőre itt folytatjuk, ahol most abbahagyjuk. Úgy legyen!
Megemberelte magát az időjárás, eloszlott a szürkeség, „Ősz úrfi” ránk mosolyog utunk végére. Leheletével húzós nyugatit gerjeszt, ami elrepít Balatonfüredre. Vajon mi szépet fedezhetünk fel még ott olyat, ami eddig kimaradt.
Több kedves olvasónk jelezte, hogy van itt (a Hatlépcsősön kívül) még egy remek étterem. Köszönve a figyelemfelhívást, nekivágunk ennek felderítéséhez. Végiglépkedünk a Tagore sétányon. Elég sok járókelővel találkozunk. Minden csehó már be van pakolva télire. Sajnálatos hiba! Elérve a strand keleti főbejáratát, rálelünk keresett vendéglőnkre. Kívülről az előző túrán már láttuk, most bemegyünk. A Borcsa étterem meglehetősen nagy komplexum, ami szinte riasztóan elegáns http://www.borcsaetterem.hu/ . A kihelyezett étlapjára tekintve viszont barátságosabb képet fest. Széles és csábító kínálat, reális árakon. Helyet foglalunk a tó felőli teraszon, ahol jó páran már falatoznak. Méghozzá jóízűen, igen tetszetős és ínycsiklandó étkeket. Ez jó jel. Alighogy leadjuk a rendelést, már hozzák is. A kiszolgálás gyors és rendkívül udvarias, a tálalás kimondottan igényes, esztétikus. Az ízek pedig fenomenálisak, különlegesek és egyediek. A Tűzdelt szarvas comb, vörösborban fürdetett áfonyával töltött körtével, burgonyakrokettel, egyenes kápráztató. És mindez 3290 Forint (körettel együtt). Jóllakunk, és kíváncsian várjuk a számlát, mi minden jöhet még hozzá. Semmi. Hihetetlenül alacsony a végösszeg.
Igencsak meg vagyunk elégedve. Ez aztán nem „strandszínvonal”. És összehasonlítva a Hatlépcsőssel, hát az szinte jelentéktelen mértékben (párszáz forint) olcsóbb. Bárhogy igyekszem, nem tudok semmin csomót találni. Így viszont nagyon reklámszaga van e bekezdésnek, keresni kell valami hibát. Megvan: jó hosszú ez a sétány, a farkaséhes hajósnak sokat kell kutyagolnia, hogy ideérjen. Száz szónak is egy a vége, hozzávéve azt, miszerint egész télen kitartanak, tiszta szívemből ajánlom a !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! címre. Teszteljétek meg!
Jóllakottan fogékonyabbak vagyunk a kultúrára. Nézzünk meg valami olyat, ami idén kimaradt. Irány a Jókai Villa https://www.programturizmus.hu/ajanlat-jokai-emlekhaz-programok-balatonfured.html . Belépünk a házba. Első, ami orrba vág, hogy fényképezni tilos. Vajon miért? A kiállítás viszont lebilincselő. Nagy rajongója lévén az írónak, számomra különösen. Jókai Mór, Laborfalvi Róza és családjuk balatonfüredi életébe nyújt bepillantást a hétköznapok hangulatának felidézésével. A hagyatékban megőrzött bútorok és tárgyi emlékek méltó bemutatását, a tárgyi kultúrának a kort megidéző, díszletszerű feldúsítása egészíti ki, azt az érzést keltve a látogatóban, „mintha még mindig itt élnének a villa tulajdonosai”. Láthatóak híres regényeinek (Aranyember) makettben ábrázolt dolgai is, úgymint a lovak vontatta „teherhajó”, illetve az elszabadult vízimalom. Persze a szereplők is megjelennek, a színházi előadás színészeinek alakjában. Jó másfél órát ott töltök. Szóval nagyon szép. Méltó párja a szomszédos Vaszary villának, amiről előző cikkemben tettem említést https://porthole.hu/cikk/12490-osz-urfi-bekoszont . Erre jártotokban feltétlenül tekintsétek meg mindkettőt (a belépőjegy lehetőséget ad rá), hiszen télen is látogathatóak. Nagyon helyesen!
Kicsit még sétálgatunk a mellékutcákon. Kellemes az őszi délután. Errefelé is készülnek apartman házak, de körültekintően, eldugva a meglévő régi, felújított nyaralók mögé. És nem hatalmas szürke betonkolosszusok, hanem maximum két–háromemeletes, színes, sátortetős épületek formájában. Miért nem lehet másutt is ezt a módszert követni? Leérünk a „Szövi” környékére. A sétány (Zákonyi Ferenc utca) alaposan megváltozott. Hipermodern épületek, térelemek, szökőkutak. Korunk ízlésének és igényeinek megfelelően. Tigris Reggeliző és Gyorsétterem, Eiscaffe Capuccino, Csavart Fagyizó. Akad itt minden. Nekem viszont nem tetszik. Valahogy taszít ez az egész, csillogó–villogó, eleganciában tetszelgő, vasbeton–üveg rengeteg. Úgy tűnik, mást sem igen vonz, ugyanis egy szál vendég sem ül az asztaloknál. Pont ez kellett ide? A háttérben húzódik meg szerényen Medgyessy - Kovács Gyula, kiváló festőművészünk háza (és műterme). Még szerencse, hogy ezt nem rombolták le. Füreden, úgy látszik, ilyesmi nem szokás. Nagyon helyes!
Az viszont nem biztos, hogy e jeles alkotónk létét és bemutatóját sehol sem találom Balatonfüred látványosságai, illetve megtekintésre érdemes kiállításai között. Nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka. Hiszen Ő az, aki ma élő művészeink közt a leginkább felismerhető markáns alkotásairól. http://www.medgyessy-kovacs.com/index.php/hu/figuralis/balatonfuered. Nyilvánvaló, hogy mindenkinek nem tetszhetnek képei, de ha valahol feltűnik valamelyik, tuti virág, hogy megismerszik: Ez bizony csak Medgyessy alkotás lehet.
Lassan ránk alkonyul. Hol máshol vennénk búcsút szeretett túracélpontunktól, mint a Hatlépcsősben. A velős (és egyéb) pirítósok szokásosan hatalmasak és kitűnőek. A borok is. Mi kell még. Jóllakva, tele szebbnél szebb élményekkel térünk nyugovóra.
Reggel hétágra süt a nap. Viszont, az időjárás előrejelzés kutya dolgokat mutat. Már a késő délelőtti órákra komoly szélerősödés várható, – persze délnyugatról, pont szemben – majd a délután folyamán ránk tör a vész. Tíz fokkal hidegebb levegő áramlik be, méghozzá úgy, ahogyan azt szokta. Viharos széllel, zivatarokkal, esővel. Na, ez úgy hiányzik, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Meglehetősen ocsmány efféle körülmények között a vízen tartózkodni. Arra viszont már nincsen időnk, hogy itt várjuk ki a dolog elmúltát, ma estére feltétlenül Földvárra kell, hogy érjünk. Mi tévők legyünk. Pillanatnyilag kéklik az ég, sehol egy felhő, sima a víz, mintha olajjal öntötték volna le. Egy–egy folt viszont már mutatkozik, ahogy próbálkozik a szél.
Nem totojázunk. Lekapjuk a génuát, feltesszük a normál fokkot, reffeljük a nagyvitorlát az első fokozatig. Biztonságosabb lenne a másodikig, de akkor nem haladunk, és nő az esélye annak, hogy a gyalázatot pont a „csőben”, vagy a középső medencébe átérve kapjuk a nyakunkba. Nekiindulunk hát így. Méghozzá tüstént – „… fuss, ha futhatsz Miklós, pallos alatt fejed!” –.
Amint kifutunk, azonnal megjön a Gödrösi öböl irányából a bőgő. Jó harmincas alapon negyvenes löketekkel. A még sima vízen motorcsónakokat megszégyenítően repesztünk. Lessük a műszert: 11 – 11,5 – 11,9. Gyerünk-gyerünk! Közben ordít a Paddy And The Rats https://www.youtube.com/watch?v=L-JcssjUIW0&list=RDnuizLP1SuHk&index=10. A félsziget mellett megjönnek az ötvenes pöffök. A csőben erős krajcba élesedünk. Hála az égnek, kicsit északiasodik az üzemanyag. Két cikkcakk, és a Tihany révnél átcsúszunk a középső medencébe. Ejthetünk oldalszélbe, megcélozzuk Balatonföldvárt. Ragyog a nap, süvítenek a kötelek, sisteregnek a vitorlák, harsog a zene, spriccel a tajték. 11,9 – 12 – 12,5 és 13! Maximummal száguld a Rhea! Közeledik a kikötő.
És teljes takkal beviharzunk, mint állat! Másfél óra volt! Hurrá! Ennyi.
Itt a vége, fuss el véle, így ér véget a mese. Fele igaz, fele álom, ha nem hiszed azt se bánom!
2019. október 6.
Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
