Jelen cikksorozatban, úgy vélem, hogy röpködnek mindenféle vízügyi szakkifejezések, melyeket nem biztos, hogy mindenki ismer. Tegyünk hát valamiféle pontosítást:

• Tenger, tó, folyó, patak: Nincs mit ragozni, ezeket mindannyian tudjuk.

• Holt ág: A folyónak főágából kivezető, és oda visszacsatlakozó vízfolyás. Két fajtáját különböztetjük meg. Az egyik a „mentetlen holtág” (amit mellékágnak is hívunk) olyan vízterület, amelynek mindkét vége, állandó jelleggel, szabadon torkollik a főágba. Így folyamatos vízáramlás képződik rajta. A másik pedig a „mentett holtág”, melynek bevezető, vagy mindkét végén zsilip helyezkedik el, melyekkel időszakosan szabályozható az áthaladó víz mennyisége. Akár teljesen meg is szüntethető.

• Csatorna: Olyan – általában mesterséges – vízfolyás, amelyen keresztül valamilyen folyóból, szinte minden esetben zsilippel szabályozottan, vizet eresztenek ki, vagy juttatnak be. Mederméretük, illetve szélességük igen különböző lehet.

• Morotva: Régi, a folyónak olyan kanyarulata, ami általában a szabályozás következtében átvágásra került, és felső, vagy mindkét csatlakozó pontja eltömődött (feltöltődött), vagy mesterségesen lezárták. Így közvetlen kapcsolata a főággal nincs, vagy csupán csatornákon keresztül létezik.

• Murva: Olyan gödör, mélyedés, terület, amelyet a közeli folyó által táplált talajvíz, esetleg a csapadék, vízzel töltött meg. Leggyakrabban agyag, vagy egyéb, elhagyott bányák, vagy kitermelések helyén képződnek.

Eddig a mi-micsoda. Most már elindulhatunk utolsó körünkre.

Megint csak isteni reggelit hozott nekünk a Sulyom Tájétterem futárja: bundás kenyér szendvicsek, valamiféle olvadt sajt töltelékkel. És az eddigiekhez hasonlóan brutális adag. Fele ismét megmarad vacsorára. Jóllakva, tüstént neki is vágunk utunknak, hiszen messze még a messze.

Első állomásunk Dinnyéshát kedves öble. Öt évvel ezelőtt jártunk itt. Akkor is nagyon tetszett, most is rabul ejt a temérdek virág kölcsönözte kedvessége, meghitt csendje. Jelen alkalommal csupán bepillantunk, és robogunk tovább. – Itt szeretném megjegyezni, hogy valamennyi általunk felkeresett kikötőben szeretettel, udvariasan, segítőkészen fogadtak bennünket. Vendéghely, kulturált, tiszta vizesblokk mindenütt akadt, és igénybe vehető volt térítésmentesen. Továbbá pontos eligazítást kaptunk a környéken fellelhető látványosságok, kocsmák, szálláshelyek, szolgáltatások tekintetében. Tehát nem ismétlem meg minden egyes állomásunknál eme dicsérő szavakat. – 

Hatalmas zivatar zúdul nyakunkba, amit Kiskörénél vészelünk át. Majd elvonultával megtekintjük a híres duzzasztót. Mit is mondjak, jó nagydarab. És impozáns. De jó, hogy annak idején megépítették! És még némi áramot is termel. Az időjárás megnyugodni látszik, tehát hátat fordítunk neki. Áthajózva a már öt éve is kikerült két hatalmas tuskó között, megcélozzuk Abádszalókot. Kétségkívül ez az egyik emblematikus helye szeretett tavunknak. És talán az egyetlen valódi, kőmólós, teljesen hullámvédett kikötője. Apróbb változások, fejlesztések itt is történtek. És a szebbnél szebb yachtok száma emelkedett. Még ebben a szürke időben is zajlik a hajósélet. De jó ezt nézni!

Következzék Tiszaderzs. Pontosabban, a Keszeg utca végében lévő Borbély tanya szomszédságában található a tizenhatos számú horgásztanyából előre avanzsált Tiszavirág kikötő. Egy hatalmas, úszó tuskókkal és növényszigetekkel tarkított morotvában épült, ami varázslatos hely. Csupán a csend és a nyugalom honol az úszómólók előtt. Szemben egy náddal szegett csatorna vezet ki a Tiszára. Karnyújtásnyira mutogatják magukat a legkülönbözőbb vízimadarak. Mind itt vannak, akiket csak ismerünk. Talán ez lehet a környék legeldugottabb, érintetlenebb, természetközelibb helye. Naphosszat el tudnék leskelődni a távcsővel, de indulnunk kell tovább. Szerencse, hogy ide is eljutottunk.

Kibújván a főágba, döngetünk felfelé. Az úszóházak előtt persze lassítunk. Elcsurgunk a Szabicsék előtt – hiszen ott előző írásomban jártunk, – és befordulunk a Kormorán kikötő öblébe. Családias, odafigyeléssel kezelt, finom eleganciájú telephely, ahol szállástól étkezőhelyekig minden rendelkezésre áll. És még egy páratlan látványosság is található pár lépésnyire. Itt található Magyarország egyetlen aquaduktja -függőcsatornája - a hozzá tartozó szivattyúházzal, amely ma is üzemel. https://gyereatiszatora.blog.hu/2017/02/17/hol_talalod_magyarorszag_egyetlen_fuggocsatornajat .

Elköszönve kedves vendéglátóinktól, tovább indulunk. Éppen csak bekukkantunk – persze óvakodva a hullámképzéstől – a híd alatt áthajózva a Tiszafüred felé vezető hatalmas és csodálatos morotvába, ami megint csak elképesztő vízi világot rejt. Ezt öt éve bejártuk, és biztos vagyok benne, hogy legközelebb ismét felkeressük. Az idő viszont kegyetlenül szalad. És a Tisza-tavi Ökocentrum http://www.tiszataviokocentrum.hu/ (mint kötelező elem) még hátra van, tehát oda irányítjuk hajónkat.

Már néhány hete valamilyen szinten kinyitott a járványőrületet követően, viszont még nem nyerte vissza szokásos formáját. Itt nem csupán a „látványetetések” szüneteltetésére gondolok. A különböző felújítási munkák is késlekednek. Mindezektől eltekintve kihagyhatatlan. Csuda jellegzetes pofák a kiállított jószágok. De fő, hogy túlélték a vészt. Kétségtelenül sok érdekességet látunk itt is. Időnk viszont elfogyott. Visszarobogunk Sarudra. Szinte már az az érzésem, hogy „hazatérünk”. Méghozzá temérdek élménnyel gazdagodva. Hiba lenne bármiféle rangsort kreálni a Tisza-tó települései között. Hiszen mindegyik más jellegzetességekkel büszkélkedhet. Például Sarud. Ő talán a legszélesebb igényeket kielégíteni igyekvő hely. Úgymint a Tisza-tó Aktív Turisztikai Központja, „tengerpartja”. Igazi családi pihenőhely, kisebb és nagyobb, kizárólagosan bérelhető szállásokkal. Akár házhoz (horgászhelyhez) szállított ételekkel! Ezek kellenek a nyaralóknak, gyerekeknek. A vitorlázóknak pedig épül egy valódi kikötő. Országos vitorlásversenyek is szerveződnek, mint a Tisza-tó Sail Optimist Regatta, Nádas Kupa versenysorozat 2020. augusztus 8-9. Sarud. Szezonnyitó műsor pedig volt. Nem is akármilyen. Jó érzés számomra, amikor azt látom, hogy végül is amatőr vitorlázók ilyen remek hangulatú vidám versennyel vágnak neki a szezonnak. Pláne ennyi nehézség és csapás után. Csak gratulálni tudok hozzá!

A földrajzi elhelyezkedéséből adódóan, a vízi túrázók a Kis-Tisza környéki lagúnákat járhatják be innen. A Szabics és a Kormorán kikötőkből viszont a nem kevésbé vadregényes „déli parti” holtágakat – morotvákat van mód könnyedén bebarangolni. Horgászni viszont a Tiszavirág telepre lehet menni. Szerintem nincs párja ebből a szempontból. A motoros tevékenységre pedig Abádszalók lehet az ideális. Kinek ez, másnak az. És szerintem imádott tavunkban és folyónkban ez lehet a legnagyobb érték. Amit igencsak védenünk kell.

És védjük is. Öröm látni azt a temérdek fecskét, ahogy cikkcakkban szárnyalnak, vagy csemetéiket etetik. Persze, mert megvannak a fészkeik. Tornácokat, nagy ereszeket építenek, hogy legyen élőhelyük (nem úgy, mint máshol a nagy betonkolosszusoknál).

És a slusszpoén. Ha a Balatonnál meglátunk egy markológépet a nádas közelében, már ránk is tör a harctéri idegesség. Emberek százai visítanak, meg tiltakoznak, hogy irtják a nádat. Itt pedig – beszédbe elegyedtem az egyik sárga mellényes úrral, akiről kiderült, hogy biológus, meg vízinövény szakértő mezőgazdász mérnök – a nád terjeszkedését segítő talaj keveréket szórnak és tömörítenek a partvonalra, hogy helyre jöjjön a zsugorodó növényzet. Ez a különbség.

Pár gondolatot még leírnék, mint egy „nagy totál” gyanánt, az itt töltött négy nap tapasztalatairól:

• Ez a tájegység, szeretett országunk egyik legszebb és legértékesebb természeti és nemzeti kincse.

• Az itt élő emberek (és e-helyen tevékenykedő illetve beruházó cégek) mindezeknek tudatában vannak, és ennek szellemében élnek (dolgoznak, fejlesztenek).

• Amennyiben valamiféle építkezés, felújítás, bővítés (kikötő, szállás) történik, nem alakulnak (szerveződnek), és nem hallatják rikácsoló hangjukat mindenféle önjelölt csoportosulások a megvalósulás megakadályozására (nem oly módon, mint egyéb vizeink környékén).

• Úgy az állatokat, mint a növényeket és a víz tisztaságát, valamint a természet egyéb értékeit keményen és vasszigorral védik.

• Az ide látogatók (nyaralók, horgászok, hajósok… stb.) rendkívül fegyelmezettek. Nemre, felekezetre, politikai hitvallásra, anyagi helyzetükre, hajójuk méretére és teljesítményére való tekintet nélkül betartják a közlekedési (és viselkedési) etikett elvárásait, igyekeznek egymás szórakozását, passzióját nem zavarni. – Kivételek nyilván akadnak, de én nem találkoztam velük. –

• A környezet tisztaságát mind a vízen, mind a szárazföldön tökéletesen megőrzik és rendben tartják. Úszó vagy heverő hulladékot egyáltalán nem láttam.

• Több kiránduló és sétaútvonalon, bármiféle felügyelet nélkül különböző létesítmények, eszközök, illetve járművek állnak az arra járók rendelkezésére, szabad használatra (gumicsizmák, evezős ladikok… stb.). Mindezeket rendeltetésszerűen veszik igénybe, és tisztán, rendben hagyják hátra maguk után, hogy az őket követők is használatra készen találják.

• Többféle turistákat, kirándulókat segítő vagy ellátó szolgáltatás (fizetős sétautak, szállító motorcsónakok) működik. És mindegyik folyamatosan üzemel, az időjárásra és a várható vendégszámra való tekintet nélkül.

• Több olyan személlyel kerültem kapcsolatba, akikhez valamiféle dolog igénybevételének ügyében (kikötőmester, pénztáros, felszolgáló, pultos) fordultam. Mindnyájan kedvesek, udvariasak és segítőkészek voltak. Továbbá azon túl, hogy gyakran buta kérdéseimre is választ kaptam, kivétel nélkül, valamennyi kérésemet (igényemet, óhajomat) teljesíteni tudták.

• Mindenhova be, vagy eljutottam, amit csak elterveztem. Mindenre volt valami megoldás. Sehol nem törték a borsot az orrom alá mindenféle tilalmakkal, zárt kapukkal, vagy mondvacsinált akadályokkal (nem úgy, mint máshol).

• Lehúzásnak, átverésnek, becsapásnak, indokolatlanul felsrófolt áraknak sehol nem jutottam nyomára. Minden kínálat ár – érték aránya megfelelőnek tűnt, sőt (más kedvenc vizeim környezetével ellentétben) igen olcsónak és barátságosnak mutatkozott.

• Az interneten (vagy egyéb prospektusokban illetve szórólapokon) hirdetett dolgok, meglátogatva (kipróbálva, átélve) teljesen valósnak bizonyultak. Azt teljesítik, amit ígérnek, természetesen a fennálló körülmények (elhúzódó építkezések) figyelembevételével és függvényében. 

• A nádasok lagúnáiban, holtágak - morotvák érintetlen tükörsima vizein járva olyan állatokat és növényeket láthatunk, és figyelhetünk meg, melyeket más tájegységekben nincs, vagy csak ritkán van módunk ilyen zavartalanul megszemlélni. Viszont ahhoz, hogy ezekre a rejtekhelyekre eljussunk, különféle hajókra van szükségünk. Evezővel, vagy géppel hajtott eszközöket bérelhetünk. Több kikötőben néztem körül, és gyakorlatilag valamennyi helyen megfelelő felszereltséggel rendelkező, és műszaki állapotú (úgy a hajótest, mint a motor tekintetében), reális áron bérelhető csónakokat találtam. Hibás, ócska, elhanyagolt vízi járműveket sehol nem láttam (attól még lehet).

• A tó és a hozzá tartozó terület igen nagy. Egy – két nap alatt, még ideális időjárási körülmények között sem bejárható. Célszerű kisebb szakaszokat kitűzni a barangoláshoz.

Ennyit a Tiszáról. Remélem, nemsokára ismét lehet szerencsénk hozzá. Legyen így.

„Koporsója arany, ezüst, s vasból van a burkolatja. És a hármas koporsóban a király a dalt hallgatja.” ( Szép Ernő) 

Attila királyunk szelleme megelégedéssel távozhat az örökkévalóságba.

2020. június 17.

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!