Csendes időben lehet hosszan egymás mellett szél alatt közlekedni, átbeszélgetni, mintha vendégségben asztal körül ülnénk. Sőt, átadható a hűtőszekrény nélkülieknek egy doboz hideg sör, vagy egy kupica egyéb folyékonyság.

Ha lehet, szép éjszakát remélve ne kössünk ki kiépített kikötőben, vendéghelyen. Éjszakánként ötezerért. Ebből a hangulatból a saját kikötőnkben egész évben van élményünk elég. Ha néha motort is használva töltünk áramot és van az akkumulátorokban elég delej, nem kényszeríthet kikötőbe más, csak a rossz idő. Keressünk szép horgonyhelyet.

Horgonyzás után, ha leszereltünk, elpakoltunk, lehet szomszédolni. Úszva bármikor, de ha legalább egy boci van, mint nálam mindig, úgy szárazon átevezve is. Lehet koccintani a megérkezésre, jót beszélgetni, további menetrendet tervezni. Még egy darabig horgonyhelyről nézzük a partot, a kikötőt, strandsarkot vagy nádöblöt, ahol majd szárazföldet szeretnénk érni. Mert az egész napos hajón lét hét-nyolc méter hosszú, kettő és fél méter széles úszó otthonunkban tespesztő, ha nem kompenzáljuk egy kiadós, késődélutáni sétával a hegyek és dombok között vacsora előtt. Látnivaló van rengeteg és utólag ezekből áll össze a kedves visszaemlékezések garmadája. A sétáig hátralévő idő a békés sziesztázás és abszolút pihenés ideje. Ha meleg van, lubickolhatsz a selymes langyos vízben, csünghetsz a fürdőlépcsőn, a horgonyláncon, elnyúlhatsz egy úszó matracon, lábad közé vehetsz egy polyfom úszóhengert mozdulatlanul lebegni. A vitorlafára kifeszített napvédő sátor alatt a horgonyozva mindig a légáramlással szemben álló hajón kellemes szellő enyhíti a kánikulát. Vagy ernyedten kifekszel a koppit padra napozni, vagy hűsölni még kellemesebb a napernyő árnyékában. Boldog órák ezek. Nem nagy bűn elszundítani.

Ez az élet vár ránk 5-6 napig legalább. Hát induljunk holnap. Most üljünk össze még végső átgondolásra, hogy mindenünk megvan-e a várható szükségletekből. Persze, partraszálláskor bármi megvásárolható, pótolható. Csak a reggelik bőségesek, délben, a melegben valami snack, gyümölcs vagy szendvics elég, este, séta után keresünk a parton egy hangulatos vendéglőt.

Két-három évtizede rogyásig raktuk a hajókat élelmiszer nyersanyaggal és esténként a hölgyek nagy főzést rendeztek. Legtöbbünk nem állt anyagilag olyan jól, hogy a mindenesti vendéglői számla elfért volna a túra költségvetésében. Ha flottában voltunk, felváltva főztünk a hajókon vacsorát, a hölgyek igyekeztek kitenni magukért, előre eltervezve, beszerezve a szükséges alapanyagokat. A kedves eszem-iszomot vagy megelőzte, vagy követte a kötelező séta. Néha a soros főzőt a hajón hagyva sétált a csapat és készen terített asztalhoz tértünk vissza éhesen.

Mindehhez egyszerűen használható hőenergia kellett. Érdekes, hogy nálunk nem volt elterjedt és népszerű a leginkább külföldi hajókba beépített szebbnél szebb rozsdamentes spiritusz gázfőző. Igen jó hatásfokkal sziszegett a serpenyő vagy lábas alatt. Mi a legkülönbözőbb propán-bután gázos kempinggázpalackokat használtuk, hordozható vagy nagyméretű háztartási kivitelben. Bójázó életünkben, de akkoriban még a kikötők hajóhelyein sem volt hajónként víz vagy elektromosság hozzájutási lehetőség. A víz kérdés megoldása egyszerű volt, partról hoztunk kannákban friss vizet, sokszor 15-20 liternyi mennyiségben. A hűtés, fűtés, főzés kérdése nehezebben volt megoldható. Legfőbb energia, elektromosság híján a propán-bután gáz volt. A külföldi tengeri vitorlások ezt szakszerűen gyárilag beépítve kapják, többszöri, biztonságot nyújtó kiszerelésben és megoldásokkal, mi ezt legtöbbször barkácsoltuk. A propán-bután gáz veszélyes fizikai tulajdonsága, hogy mint a víz, a levegőnél nehezebb és a tér, jelen esetben a hajó legmélyebb pontján gyűlik össze, mint egy medencében, bármilyen kismértékű szivárgással is. Ugyanakkor a palackba préselt térfogatának nagyon sokszorosára tágul. Egy palacknyi folyékony gázzal több nagyhajót lehetne gázhalmazállapottal megtölteni.

Ez a gáz sajnos robbanás és tűzveszélyes.

Második hajómon, az M7 típusnak épített Kauri nevű mahagóni hajón átalakítottam a kültér, az úgynevezett kok-.pit egyik padjának ülőlapját, úgy, hogy három osztásban külön felnyithatók voltak. Az alattuk így kialakult láda terekben, az egyikben egy 13 kilós normál háztartási gázpalack tanyázott. Ez egész nyárra elegendő energiaforrás volt egyszer töltve.

A középső felhajtás alatt egy kétlángú konyhai gázfőző volt azbesztlapokkal környezetétől elszigetelve. A harmadik ládarész alatt 20 literes kis gázzal is üzemelő jégszekrény lapult.

A palacktól rendes nyomáscsökkentőn át az ismert fekete vastag gumicsövön keresztül, majd egy T elosztó csövön át vezetett a gáz útja mindkét fogyasztóhoz. Ez a rendszer is, mint legtöbbünké, abszolút szabálytalan és robbanásveszélyes volt.

Valami veszélyérző lelkiismeret furdalás volt bennem is, de annyira kézenfekvő, jól bevált és kényelmes megoldásnak bizonyult, hogy évekig nem változtattam ezen.. A kis körömnyi gázláng a hűtő hátuljában minimális fogyasztással éjjel-nappal nagyszerű hideget teremtett nyáron. Hálózati feszültség ugyanezt megoldja, de ilyen csak a parton van. Túra alatt akumlátorral, bármilyen nagy kapacitásúval, rendszeres töltés híján ez megoldhatatlan. A legnagyobb kapacitást is másfél nap alatt leszívja a hűtőszekrény.

A hajófenéken esetleg észrevétlenül összegyűlő kiszivárgott gáz mihelyt eléri a hűtő kis őrlángja magasságát kész az automatikus bomba. Itt-ott hallott vagy olvasott az ember ilyesmiről a nemzetközi hajós irodalomban. Ebbéli félelmemben rendszeresen szappanos vizeztem a gázvezetéket, eresztékeit, a csatlakozó szorítógyűrűit, hogy nem észlelek- e apró buborékozást a gázszivárgás jeleként. Az ember szörnyű őrültségekre képes! Vettem egy használt autóhoz való levegő keringető motort, egyik végén vastag gégecső beszívta, másik végén kifújta a levegőt. Szívó vége a hajófenék legmélyebb pontjára került, a fújó a hajó dörzsléce alatt a szabadba. A motor alulról a fedélzetre volt felerősítve, nehogy szikrát adjon az esetleges gázgyülemnek. Mindenkor, ha több nap után leérkeztem a hajóra, első ténykedés egy kis kapcsoló bekapcsolása volt, hogy ez az őrült szellőztető rendszer szívja ki az esetlegesen összegyülemlett gázmennyiséget. Sohasem tudtam meg, hogy ez mennyire volt hatásos.

Mindez a gázosdi addig tartott a hajómon, amíg Emese, a gyönyörű mahagóni harmincas cirkáló fel nem robbant Balatonudvari nádasa mellett.

Kovács Öcsiéknél meghívott nagyhajós baráti társaság mulatott, ahogy ma mondják, bulizott jókedvűen. Kikötő híján a strand nádas szögletében békésen horgonyoztak egymástól

15-20 méterre a gazdáikat váró hajók, köztük Emese, mit sem sejtve szivárogtatta ki tudja mióta gázpalackját. Utólagos elmesélések szerint, valami gázszagot éreztek benne már előzőleg és utána akartak nézni a buli után.

A nyaraló emeletének ablakából valaki kinézve élénk fényt látott a strand mellett. Hamar rosszat sejtett. -Gyerekek, ég valamelyik hajó - kiáltotta és mi rohanva tettül meg rekordidő alatt azt a háromszáz métert.

Az Emese lángolt, nem sokáig. Kovács Öcsi egy bocival odaérve át akart ugrani, oltani, amikor a gázpalack óriási dörejjel felrobbant, szétvetette az Emese gyönyörű hosszú mahagóni farát, Egy pillanat alatt tőkesúlyával az iszapos fenékig süllyedt. Automatikus azonnali tűzoltás volt. Szerencsére a menteni próbálkozók közül nem sérült meg senki.

Az Emesét szerhajó emelte ki idővel a vízből, teljesen szétnyílt farát hosszú időbe és nagy költségbe került ujjá építeni.

Eddig a pillanatig volt gázüzem a hajómon. Illetve, kis fél vagy kétkilós campingpalackokat még egy darabig használtam, ezek teteje csak akkor nyílt, ha az égőfejet használat előtt rácsavarták. Idővel ez is kikopott a hajóból. Ma sajnálatosan én is kikötőhelyemen állok, villany, víz, TV kábel kényeztet. Már túrán sem főzünk nagyokat, kávé vagy teafőzéshez a meta- kocka anyagú gyújtható paszta is megfelel, amilyen a feltálalt halászlé bográcsa alatt is ég a vendéglőkben.

Gáz energiaforrás híján a hűtés csak elektromos kábellel a parthoz kötve oldható meg igazán. De a kikötőmentes, horgonyzó, bocit vontató igazi túrázáshoz kialakítottam egy jól bevált hűtési módot, mely egyéb előnyökkel is jár. A recept: a füles, hordozható egyszerű hűtő ládához végy két- három kimosott, jól záródó másfél literes műanyag palackot, amit ma pet-palacknak neveznek. Töltsd meg vízzel kétujjnyi híján ezeket tele és tedd be egy mélyhűtőbe, míg csont keményre átfagynak. Nekem ez egyszerű, mert az orvosi szobámban van hűtőszekrény, de meggyőződésem, hogy minden klubházban, kikötőben, vendéglőben megoldható. A fagyott palackok ugyan elfoglalják a hűtőláda felét, harmadát, de a maradék helyen 36-48 órára vajat keményítő nagyon hideg van. Most jön a lényeg! Ahogyan a palackokban lassan elolvad a jég, folyamatosan több liter jéghideg ivóvizet lehet leönteni belőle. Amikor már csak kétujjnyi jégoszlop maradt a palack közepén, kannából utána töltött csapvízből újra másfél liternyi hideg vizet ihatsz a kánikulában. Ha bármely parton vacsorázol egy hangulatos vendéglőben, én még nem találkoztam olyan felszolgálóval, aki az újra töltött palackokat reggelig ne tette volna némi borravaló reményében a mélyhűtőbe. Csak reggel ki kell bocizni értük, esetleg meginni egy forró feketét, és megint van két napra hideg a hűtőben és hideg víz a palackokban. Nekem a hajón így két hűtőláda is üzemel.

Ötletemért a Nobel díj még késik.

Bójázó vitorlás életünk idején, de hosszabb túrán is takarékoskodni kellett az akumlátorok kapacitásával. A nehéz „aksik" kiemelése, partra vitele, töltögetése, nem tartozott a kedvenc tennivalók közé. Nem voltak ekkor még tölteni képes generátorokkal nagyteljesítményű beépített motorok 24-25 lábnyi méret alatt a hajókban. Az általánosan használt külmotorok ilyen akutöltő funkcióra nem voltak alkalmasak. Hét közben, távollétemben a bójázó hajó szabadon forogva mindig széllel szemben állt. Ezért gondoltam, hogy egy kellően méretezett propeller egy dinamó motor tengelyén az árbocra rögzítve egész héten át vidáman forogva tölti majd az akumlátort a hétvégi, vagy túra alatti igénybevételre egész évben.

Konzultáltam szakemberrel és kijózanított. Érdemi töltő teljesítményhez legalább két méteres négyágú propeller kéne, töltés szabályzóval, így is csak erős szelekben lenne várható kellő töltéserő.

Tudomásul vettem, hogy nem vagyok feltaláló alkat. Vettem egy negyed négyzetméternyi napelemet és boldogan néztem napsütésben az árammérő műszert, ahogy néhány milliamper töltést mutatott. Ez legfeljebb hosszabb aku használatot jelentett töltés nélkül, de nem fedezte a teljes áramigényt. Nem szerettem bele, együtt eladtam akkori hajómmal, Sarlatánnal. Ekkor fogcsikorgatva vettem egy tündéri aranyos, macskaládányi egy hengeres, de négyütemű Honda aggregátort. Nem volt nehezebb 6 kilónál. Csak surrogott szinte hangtalanul, óránként bő fél liter benzint fogyasztott és nagyszerűen töltötte az „aksit." Bólyán, vagy túrázáskor, a mögöttem vontatott bociban üzemelt, a kábele a vontatókötél mellett jött a hajóba. Nem nagyon lemerült akumlátort egy-két óra alatt teletöltött. Nagyon szerettem, évekre megoldotta a hajó 12 voltos áramigényét a parttól függetlenül.

Idővel, nem szívesen, én is kikötőbe kényszerültem. Húsz éve erős, beépített Diesel motor dübörög áramot fejlesztve, immár három akumlátor részére. Relé osztogatja az áramot az általuk táplált rendszerek között. Elsőség a motor indító generátorát illeti, hiszen minden további áram nyerése ettől függ adott, vagy vészhelyzetben. Második a sorrendiségben a horgonylánc emelő villanymotor áramellátása. Ilyen csodarendszer csak a tengeri hajókon általános, de megvénülve, fájó, kezelt derekam kíméletére néhány éve vállaltam a beszerzés és beszerelés horribilis összegét. Nem bántam meg! Egyedül hajózva bármilyen viharos szelű, nagy hullámos vízben horgonyozva, a kormány melletti helyemről egy gombot nyomva hihetetlen erővel tekeri helyére a 40 méternyi láncot és tépi ki az iszapból a nagyhorgonyt, majd beemeli a helyére. Csodálom, hogy magas ára miatt csak néhány hajón van ilyen rendszer a Balatonon. Végül a harmadik a fontossági sorrendben a hajó villanyfényei hálózata, külön áramkörrel és akumlátorral.

Persze manapság már néhány boldog túranaptól eltekintve a kikötőben éjszakázva elektromos kábel csatlakozik a hajó farához. Ilyenkor a hajó kajütfényei is 220 voltos árammal vakítanak. Imádott Honda aggregátoromat már régen eladtam.

Induljunk hát végre. Minden a helyén van. Jó a meteorológiai előjelzés, anticiklon korszak jön meg kell becsülni a középerős szelet, ha haladni akarunk. Négy hajóval indulunk, de csak kettőnknek van bocija. Horgonyhelyről partra menni, majd körbeszomszédolva kiszolgáljuk a többieket fuvarral. Nincs két egyforma hajó köztünk, különböző a gyorsaságuk is. A fürgék időnként lazítsanak a vásznakon és várják be a lassúbbakat. Lehetőleg kiáltásnyi távnál jobban ne szakadjunk szét. Úgyis kialakul egy be nem vallott titkos versengés és mókás bosszantása a másik hajónak a sebesség különbségért. Ez többlet fűszere a flottában túrázásnak.

A szokásos becsapós nyári reggeli keleti szél még fúj, mire végre tíz óra után elindul a csapat. Ez a szél, bár most még vígan borzolja arasznyi hullámaival a vizet, délre legyengül, majd eláll. A nyári, szép időben próbálkozó versenyrendezésünknek is rendszeres problémája ez, mert a futam kétharmadában órákra leáll a szél. Reggel frissnek tűnik, nem lehet nem elrajtoltatni a mezőnyt, Ha a szélcsendre rövidíted, vagy érvényteleníted a futamot, biztos, hogy 2-3 órán át nincs esély új szélre. Az, majd délután kettő-három óra táján jön délnyugatról, a tihanyi cső felől. Átbukik a tihanyi hegyen és végre megborzolja a vizet, majd felerősödve 30-40 centis hullámokat torlasztva jó délutáni futamot jelent. De hogy délben, messze, majdnem a déli partnál tanyázó versenymezőnyt érdemes-e az olaj sima vízről motorosok vontatásával partra vinni, és ha érkezik az új szél újra kivitorláztatni? Vagy fürödjenek, aszalódjanak egy-két órát kint a szélcsendben? Ez örök dilemmája a versenyrendezésnek ilyen meteorológiai korszakban.

Most ilyen gondjaink nincsenek. Túrára indultunk, semmi sem sürget, nincs pontosan meghatározott végcél, van egy szűk hetünk, irány az alsó Nagybalaton, minél messzebbre, ha lehet Szentmihály kápolnáig, esetleg Keszthelyig. Ha nem megy, csak Szigligetig, úgy is jó.

Gyenge keleti szelünkben félszelezgetünk a tihanyi cső felé. Lassan eltávolodik a jól ismert látvány, a hajógyár, a Füred és Marina szálló, odébb a fák fölött kimagasló Annabella szálló messziről is fehérlő épülete. A városból parányi házacskákkal teleszórt domboldal lesz, a fehér főtéri templom és a kettőstornyú vöröstéglás templom még jól látszik. Szemben ezzel, milyen monoton a párás déli part az északi szépségeihez képest. Jobbra Tihany keleti oldala a fák közt a meredek dombra kapaszkodó villákkal mindig izgalmas látvány. Fölöttük a jelképnek számító délceg kéttornyú történelmi templom uralkodik, mellette a bástya a legszebb panorámájú, tarka napernyős cukrászda teraszt határolja.

Mire ráfordulnánk a csőre, teljesen megáll a szél. A déli és északi bójasor alkotta szűkülő, tölcsérszerű cső ad csak kimélyített biztonságos utat a mindkét partról idenyúló zátonyok és a váratlanul alacsony víz ellen. Menetrendi hajók szigorúan, tőkesúlyos vitorlások általában betartják főleg a déli sor határolását. Itt a forgalom mindenféle járművel érthetően sűrűbb, mint a nyílt vízen, ajánlatos figyelni, gyakran bepillantgatni az orrvitorla és a nagyvitorla takarása mögé.

A cső és a megnövekvő forgalom előtt még, messzi a parttól a nyilt, tükörsima vízen összeverődtünk. Gazdát cserél néhány doboz sör, fürdünk, mókázunk. Nem dübörögjük szét motorhanggal ezt a békességet, ráérünk. Aztán megjön a várt délnyugati szél az alsó nagyvíz felől, de gyenge marad. Széllel szemben vánszorogva cirkálni a szűk csőben a mi hajóinkkal, nem vidám dolog. Hogy gyorsan keresztezzük a jövő-menő kompokat a réven át, inkább libegő vásznakkal motorra gyújtunk. Mellettünk egy-egy pecás csónak marad el, rajta a lassan, óvatosan evező naptól védett szalmakalapos horgász guvadtan lesi a felfordított vödör fenekére helyezett halradart. Méltatlankodva pillantanak fel ránk, pedig vagy 30 méterre és csak fél gázzal húzunk el mellettük. Aztán mindkét oldalra pillantgatva keresztezzük a kompok vonalát. Nekik itt elsőbbségük van, de nyáron, sűrű járatukkal, egymással szembe haladva néha olló szárai között érzi az ember magát. A hatalmas dupla csavarok hátrakavart örvényei kicsit megrángatják a hajót, ha túl közel csúszunk el mögöttük. Fent a magas fedélzeten integető, ujjongó utasok köszöntenek minket. Itt-ott előkerülnek a fényképezőgépek.

Ezt is megúsztuk, túl vagyunk rajta, kinyílik a nagy víz, az egész csodás Balaton. Balra Földvár kikötője előtt nyüzsgő kis fehér vitorlavásznak látszanak a távolban, bizonyosan edzést tartanak. Tovább pillantva jellegtelenebb, lapos déli part vész a párás távolba, de mielőtt egybeolvadna a láthatárral, kétpúpú, szigetszerű képletet képez a messzi Boglár hegye. Nagy melegben a víz felett reszkető levegőben délibábszerűen, látszólag távoli szigetként lebeg. Mögötte már csak szürkés folt Fonyód hegye. Aztán a végtelen víz egybeolvad a párás kék égbolttal. De csak egy rövid szakaszon, mert a halványszürke Badacsony távol eső, lecsapott vulkánkúpja lehatárolja nyugat felől a végtelent. Majd visszafelé közelit a pillantásunk az északi parton, a hátul még halványszürke tónusok sötétebb zöldek lesznek, ahogy a közelibb, egymást részben fedő dombok a vízig nyújtják csücskeiket. Itt van legközelebb üde zölden Akali dombja, mögötte előbújik a fákkal sűrű Szepezd domboldala, messzebb Ábrahámhegy ellapuló már szürkés opálos partvége és leghátul a Badacsony.

Nincs ennél szebb díszlet lefelé tartó utunkhoz!

De most kibújva a gyenge szembefújó délnyugati szélben a tihanyi szoros déli végénél, ne kezdjünk cirkálni lefelé vízközépen délután, mert bizonytalan meddig jutnánk besötétedésig. Szabad kikötésű utunkon maradjunk mindig a biztonságos északi part mellett. Már csak a közelről látható hangulata és szépségei miatt is. Így hát Tihany erdőborított nyugati védett oldalával párhuzamosan célozzuk meg a partot Őrvényes és Balatonudvari között. Gyönyörű ez a beépítetlen erdőrengeteg, az egyetlen, hangulatos, fehér horgásztanya épületével. A terület védettsége természeti és horgászérdekek miatt a vízen a nádtól száz métere is kiterjed. Méltatlankodó horgászkiszólásokat hallhatsz a nádas szélén csónakból horgászóktól, néha nyomdafestéket sem tűrőeket is, ha vétesz ez ellen.

A sziklákkal vegyes erdei domboldal egy része a híres levendulás, ahol mezőnyi területen, régen a vízről is látható volt a vadon termő liláskék virágtömeg. Nem messze ettől a déli domboldalon, ifjú koromban még jól látható lépcsőzetes terméskövekből kialakított nagyobb terület volt, ma a növényzet elfedi ezt már. Itt kísérletezett a Micsurini elveken próbálkozó szocialista mezőgazdaság a narancs meghonosításával, dicső propagandát verve a teljes bukásig, Rákosi ötvenes évek eleji tündöklése idején.

Lassan elúszik mellettünk az erdőbe települt hangulatos sajkodi strand, távoli zsibongásával, a vendéglő bódékból áradó sültek szagával. Ez számomra a legkedvesebb, leghangulatosabb strand a Balatonon. Füredről akár délután indulva ide lehet érni hajóval. Ha nincs boci velünk a rövidke túrához, sebaj! Felfújunk egy nagyméretű szemetes zsákot, trikót, törölközőt, papucsot tegyünk bele, pénztárcával. Kössük szorosra a zsák száját felfújva levegővel és magunk előtt tolva a vízen, mint egy nagy labdát, ússzunk a partra, öltözzünk szárazra a sétához és a vacsorához. Nincs kedvesebb látvány, mint vacsora közben a lemenő nap oldalfényeiben gyönyörködni horgonyzó hajónkban. Vissza ugyan így zsákúsztatás, jólesik úszva lemozogni a vacsorát. Szeretett program, hogy lehetőleg minden évben egyszer 4-5 hajós flottával átkelünk ide Sajkodra és a késő délutánra kiürült strand szélén az erdő fái alatt a parton tűzrakással, sütéssel jókora szabadtéri eszem-iszomot rendezünk. Hangulatos tábortűzi fényben gyönyörködünk a közelben békésen horgonyzó hajóink csapatában.

Hogy ne legyen azért minden fenséges, a félsziget ezen oldala szigorúan őrzött természetvédelmi terület, ezét a szúnyogirtó helikopterek is messze elkerülik. Este 7 és 9 óra között van csapkodnivaló bőven. Még a tábortűz füstje sem elég hatásos.

Most nem kötünk itt ki, ez az állomás általában túráink visszatérő utolsó búcsúállomása, mert innen bármilyen időben a másnapi Füredre érés megvalósítható.

Az északi parthoz érve az Aszófői sarok száz méter széles náddzsungele tárul elénk. A nádfal csak Örvényes kedves, házias strandjánál szakad meg mindössze 50-60 méterre, előtte néhány helybéli vitorlás bójázik. Fent, Aszófő községe a vízzel nem tart közvetlen kapcsolatot. Magasan a szántóföldes domboldalban terül el, csak a déli partról is jól látható templomtornya fehérlik messzire, meg egy hasonlóan fehér hatalmas magtárépület. Lent, az ősnádasban szinte senki által sem ismert Árpádkori kápolnarom lapul a sűrűben a nádas rengeteg fölé lombosodó fűzfák között. Messziről sem nagyon látszik ki a nádas dzsungelből. Két évtizeddel ezelőtt kíváncsiságból a szárazföld felől felkerestem. Oldalfalai részben még épek voltak, két boltíve is. Azt fantáziáltam, milyen nagyszerű Árpádkori kis kávézót lehetne restaurálni belőle ilyen környezetben, a már akkor is növekvő idegenforgalom részére. Az országúttól nincs messzebb 5-600 méternél.

Örvényes varázslatos kis község. Pici dombon fehér temploma szemérmesen elbújik a lombok között. Híres, ma is működőképes vízimalma népes látogatóságot vonz. Régen, öreg jó barátom, aki nem csak foglalkozása miatt, de neve szerint is Molnár bácsi volt, büszkén mutogatta naponta meghatározott időkben, hogyan működik. Csodás népi használati tárgy gyűjteménye volt. Elhunyta után özvegye, Molnár néni folytatta a bemutatást. A kis falucentrumból a mezőn át hosszú út vezet a strandra, utolsó néhányszáz méterén a hatvanas évek lehetőségei szerint épített, toldott, sokszor tovább bővített kis kertes nyaralók, inkább hétvégi házak sorjáztak. A strand nevezetessége, kőből épített hangulatos vendéglője finom vacsorák színtere volt. Manapság már néhány igazán szép nyaraló is szegélyezi az utat.

Laposabban süt már a nap a nagyvíz fölött középen. Gyors számvetés az idővel, mobiltelefon konzílium a távolabbi többiekkel: menjünk Akaliig. Leállóban a kellemes, de szembefújó nyugati szél. A part felől gyenge északnyugati érkezése fodrozza a vizet. Jó lesz még elporoszkálni Balatonakali mólója melletti nádöblös tervezett horgonyhelyünkig.

Lassan elcsúszik mellettünk Balatonudvari, a zöldbeburkolt község fái fölé emelkedő két fehér, messzi vízről látható templomtornyával. Ifjúkoromban az országút melletti két templomtól egy- egy fő utcácska enyhe meredeken ereszkedett a partig, mindkét oldalt fehérre meszelt, néhol nádtetős parasztházzal, a toldásépület istállóiból finom, aromás tehénszag lengett, keveredett a házi sütésű, centiméternyi vastag héjú kenyér szagával, amiből házaknál bevásárolni sokszor kikötöttünk. Talán ennek nosztalgiája miatt vettem meg itt szerencsés körülményekkel egy lepusztuló védett parasztházat. Műemlékvédelmi felügyelettel eredetire felújítottuk, törekkel kevert trágyás vakolattal, mint kétszáz évvel ezelőtt. Új nádfedelével vakító hófehérre meszelve látványosság lett a faluban. Csaknem húsz éven át birtokoltam boldogan. Előző vitorlás könyvemben erről bővebben írtam. Persze idővel a falu képe sokat változott, modernizált, redőnyös parasztházak, családi házak nem a régi hangulatot adják már.

De a gyengülő szélben lassan kétszáz méterre elcsordogálva hajóinkkal Udvari hangulatos, mindig népes strandja előtt a zsongó zsivaj jók elhallatszik hozzánk. A nádsarok közelében elúsztunk az iszapra süllyesztett, tizenhat éve nem használt bójalánc halmazom felett. Kilométernyi, itt-ott pecás csónakokat félig rejtő széles nádfal után menetrendi hajókat fogadó kőmóló látható. Ez nem régi nyaraló település, régebben Kilián telep, de a rendszerváltás után rosszul csengő névadójáról a szépen hangzó, politikailag örökké közömbös Fövenyes nevet kapta. Nyaralóiból, helyenként szép villáiból a sűrűben nem sok épület látszik a vízről. Ha továbbvitorlázva valamelyik hangulatos nádöblében horgonyzol le éjszakára nomád módon, idehallatszik a sötétben a fövenyesi diszkó dobjának tompa bumm-bumm-ja altatónak, és innen légvédelmi reflektorfény szerűen pásztázza az égboltot és a felhőket egy éles, fehér lézerfény nyaláb.

Közelítve az Akali előtt kiugró nádas sarokhoz, ajánlott vagy száz méterrel beljebb vitorlázni, mert az északi parton megszokott, nád közelben is a mi másfél méter körüli mélyjáratunkhoz elegendő vízmélység váratlanul méteresre csökken a camping strand előtti vízterületen. Ez a vidáman fürdőző, fel-felálló strandolókon is lemérhető. Ha kétszáz méterre eltávolodsz a parttól, néhány nádas mögötti aranyos nyaraló után végeláthatatlan hosszan kempingek követik egymást. Magam a kempingező létformában sohasem részesültem, hajós életem feleslegessé tette ezt. De két éve, külföldi barátom megbízásából nyaraló helyet kerestem ilyenekben neki és végiglátogattam az északi parti nagyobb kempingeket. Be kell vallanom, van ebben hangulat, akár a sátras, akár az összkomfortos nagy lakókocsis, vagy kis faházas kivitelben.

Akali jelképe lehet a községcentrum kicsi terén egymástól 20 méterre épült katolikus és református templomocska. Messzi vízről is fehérlenek kicsi tornyukkal. Köztük és a víz között csak a vasúti sínek és a nagy strand húzódik. Itt van ám igazán nyüzsgés! Sokemeletnyi csúszda, hosszú vendéglő és bazársor, hatalmas, árnyékot adó fák alatt. Lassan haladva a part mellett mindig akad látnivaló. A strand végétől ritkuló nád szigetek, cölöplábas horgász stégek mögött hangulatos csónak kikötő lapul a fák alatt. Itt a nádsarokban van egyik kedvenc horgonyzóhelyem, ha erre járok, a hajózási mólótól bő száz méterre. Bociba szállva a csónakkikötő fölé hajolnak a magas, lombos fák, mögöttük a móló tövében hangulatos, kitűnő étlapú vendéglő van. De itt kötelező előbb egy nagyot sétálni. A sínekkel párhuzamosan haladva bejutunk a kis két templomos térre. Egymástó 30 méterre nyitott templomajtóval versengenek a hívekért. Útközben szebbnél szebb igazi parasztházak sorjáznak, az igényesebbek stílusosan őrzik nádfedéllel felújítva eredeti küllemüket az oromfalon névszámmal és családi monogrammal. Régen, a cseperedő családok hátrafelé növelték generációról generációra az utcai, eredeti fő épületet, így hosszan a hátsó kertbe terjeszkedtek tovább. Gyönyörű, hatalmas, nagy dézsás leanderek pompáznak a tornác bejáratokon.

A kikötőbe érdemes visszafelé a hatalmas strandot választani este útiránynak. A fürdőzők eltűntek már, de a számos vendéglő és butik körül még pezseg az élet. Mielőtt visszaülnénk a bociba, kóstoljuk meg a móló tövében a vendéglő kitűnő ételeit. A kempingben kis élelmiszerboltban pótolhatjuk a hajó készleteit.

Akali után hosszú, érintetlen ősnádas terül el vagy két kilométer hosszan. Keskeny nyiladékok izgalmas nádöblöket rejtenek, összefüggő, a víz felől láthatatlan tovább öblöcskék labirintusával. Izgalmas világ nyílik meg, ha bocival bemerészkedve felfedező barangolást kezdesz. Nádhoz kötött csónakkal nagyszerű keszegezni itt, ha szerencsés vagy, egy-egy ponty is jöhet a szákba. Nádi madarak csivitelnek nagy ricsajjal, ha megzavarod őket. Néha termetes sikló bujkál a nádszálak között a tükörsima vízen. Az ősnádas mögött a parton sincs más kilométerek hosszan, csak satnya növényű mező, egy-egy fűzfával. Ilyen kiterjedt, érintetlen partrész ritka ma már az északi parton is, a délin egyáltalán nincs.

Aztán megjelenik a nagykaréjú zánkai kikötőmóló. Úttörő város korában állandó zsivaj volt itt, gyerekekkel teli csónakok, dereglyék közlekedtek ki és be, a bójasorral lehatárolt strandon számos fiatal hangoskodott, fröcskölődött szép időben. Sokszor elhaladva évtizedek alatt láttam egyenruhás piros nyakkendős zászlófelvonást, ünnepséget. Húsz éve elcsitult itt ez a zsongás. Ma is valamilyen ifjúsági tábor feladata van a hatalmas területnek, hátul az országút túloldalán a sokemeletes épületeknek, de a régi pezsgést nem látom már.

Zánka község partrésze keskeny. Nagy strandja előtt jó kikötni, partközelben van két nagyobb bevásárló hely, fagylalt és sütöde. Régen az úttörő kikötőben nem volt szabad földi halandónak kikötni, a városkának egy famólója sem volt még boci kikötésre sem. Ez a vitorlás turizmust sok más szép északi parti városkában gátolta. Ilyen a következő, ékszer szép, a hegyoldalra épült sok templomtornyú Szepezd Itt feltétlen javasolt horgonyozni a strand után. Nincs jól védve az északnyugati főszél elől, de anticiklon korszakban nyugodtan megteheted. A parti fűzfák gyökeréhez kikötheted a bocit. Amíg a parti Szepi vendéglő nem égett le, aranyos tulajdonosa dédelgette a vitorlázókat. Nagymólós kikötőt akart a vendéglő elé építeni, mutatta skiccelt tervrajzát, aztán jött a váratlan tűzvész. Azóta csak a strandon üzemel mással egy vendéglő.

A meredek, kövezett szepezdi utakon sétálva nagyon szép, hangulatos villákat láthatunk, és a begóniákkal zsúfolt felső cukrászda teraszon kitűnő a fagylalt. Zöld lombok rejtik a nagykertű, jórészt háború előtti házakat. Nagyszerű sétaterep a helység, panorámával

Révfülöp előtt, a kiugró partszegleten van egy apró, gyönyörű kikötő, régen a tervhivatal birtokolta. Mindig ilyent képzeltem volna el multimilliomosként magamnak. Még sohasem kötöttem ki benne, csak a vízről nézegetem.

---

A fenti írás a BCSS WireCorner és a Porthole közös cikkpályázatára érkezett.
A megjelenéstől számított 1 héten keresztül lájkolható ez az írás, a cikk alján lévő "Like" gomb megnyomásával. Ha tetszik ez a cikk, elküldheted az ismerőseidnek, így segítve hozzá az íróját, hogy a nyomtatott újság hasábjain is olvashatóak legyenek sorai.

Ha neked is van egy történeted, azt szívesen várjuk a porthole@porthole.hu -címen, vagy a "beküldés" menüpont alatt.      

Szalóczy Péter