Elkezdtem utána kutatni, és meg is lett a ház megfelelő sarkába, hiszen nem csak a hajón igyekszik az ember rendet tartani.

Viszont a kezem közé akadt egy másik, 1904-ben megjelent kötet is, melyet szerintem a Balaton Igazi Költője írt, Csizmadia Károly (1878-1934). Ezzel a kijelentéssel semmiképpen nem akarom elvitatni Soós Lajostól ezt a címet, bár ő tudomásom szerint kajári származású. Sajnos az ő munkássága is homályba vész, pedig a Kenesei löszfal tetején van egy emlékműve (mellette megy el a Tátorján tanösvény, de az emlékművet láthatjuk a vitorlázás közben is, a tetején van egy, már megkopott foncsorozású tükördarab, ezen még meg-meg csillan a napsugár). Több nagy költőnk művében megjelenik a Balaton futó témaként (csak hogy a legismertebb személyeket említsük: Csokonai, Kisfaludy, Berzsenyi, Vörösmarty). Igazán a Balaton, mint irodalmi téma a XX. századi alkotók tollából került elő, pl. Kosztolányi Tündér Tihany művében, de fellelhető József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula költészetében is. Nem említem most itt meg a Cholnoky, Eötvös és Lóczy tudományos és prózai műveit, vagy Mátrai Ferenc Béla füredi költő nevét, sem az újabb kori elbeszélés gyűjteményeket, hiszen ezeket bizonyára a Porthole olvasók is ismerik.

Kilátás a költő hajdani földjéről Kenesére és a Balatonra

Határtalan bőséggel a Balatonról Soós Lajos írt, akit annak idején a „Balaton poétája" címmel tiszteltek meg, de a Kenesén született Váth János a „Balaton írója"-tól idézve: „Hiába adózott Garay, Lampérth, Sziklay egész kötetekkel a Balatonnak, csak Soós Lajos bírta ki 106 oldalon keresztül csupa alanyisággal." Soós Lajos balatoni verseit 1900-ban külön kötetben adták ki „Balatoni partok alól" címmel.

Én mégsem az eddig felsorolt becses művek szerzőiről szeretnék most megemlékezni, hanem egy igazi balatoni „paraszt költőről", Csizmadia Károlyról.

Csizmadia Károlynak egy kötete jelent meg, 1904-ben a „Bujdosó magyarok" című történeti regénye (Mely igazából két mű, a kötet végén jóval rövidebb az „Ősök nyoma" című szerzemény, melynek egyik fő motívuma az akarattyai Rákóczi szilfa, na és persze a betyárok és egy leány.), melyeket én inkább balladaként definiálnék. E kötetben több mint 1700 strófán (egy versszak négy soros) át ír, a történet középpontjában ugyan nem a Balaton áll, de néhol dörmögő balatoni hajóskapitány szívét is megdobogtató módon kerül elő A Tó.

Íme, pár strófa ízelítőként a Bujdosó magyarok című művéből, mely rögtön a mű elején található:

Szép Balaton, hegyes-völgyes
Vidéked van te neked,
Tündérvilág meséinél
Százszor szebb az életed! 

Erdő, mező koszorúzza
Ezüst színű ruhádat,
Sok kebelnek szíve-lelke
Szeretve ég utánad. 

Holdvilágos csendes éjben
Regényes ábrázatod,
Az ég minden csillagait
Fényesebbre mosdatod. 

Felüdíted a szíveket
És a lelkek velejét,
A szerelem rózsájának
Hervadozó levelét!

Kit semmi sem vigasztal már,
Kinek teher az élet,
Menjen el a Balatonra,
Szíve újra feléled.

.... 

Óh mi szép! Óh csak ez a szép
Szívet, lelket hódító!
A Balaton partján élni
Mily élet hosszabbító!

Csizmadia Károly egész életét Kenesén élte le, háza a mai általános iskolai tornacsarnok helyén volt, anyja háza pedig ma kenesei falumúzeumként szolgál (itt látható a költő családfája, egyik egyenes ági leszármazottjai ma is Akarattyán élnek, irodalmi területen ugyan nem jeleskednek, viszont van vitorláshajójuk és az „ősi föld" -ből egy darab, szőlővel). Miért is tartom fontosnak Csizmadia Károly munkásságát? Elsősorban azért mert Ő nem úri passzióból írt verseket. Ez, akkoriban nagy különcségnek számíthatott, hiszen Ő paraszti származása ellenére a Balatonnal és hangulataival együtt élt, annak ellenére, hogy abban az időben a partmenti falvak parasztjai nem tudtak úszni sem, nemhogy a Balaton csodás tüneményeivel foglalkoztak volna. Ennek ellenére Ő meglátta a csodákat és rímbe is szedte őket, pedig elvileg nem lehetett jobban „oskoláztatva", mint az akkori lakosság átlaga. Akkoriban még a falvak lakóinak természetes volt a halászati jog, legalábbis így olvashatjuk némely úti beszámolóban, leírásban, hogy a balatoni ember nem szakadt meg a munkában, mindennapi betevőjét egy kis megművelt krumpliföld, szőlő, gyümölcs adta, minden nap ettek halat (télen is, ecetesen tartósítva), és majdnem mindenkinek volt egy kis szőlője, tehát mindenük megvolt, ha szűkösen is, a boldog, nyugodt élethez. Csizmadia Károly a költeményeit a szőlő árnyékában delelés, vagy éppen varsa melletti hűsölés (talán a kedvenc varsázó helye a mai Kenese Marina Port területén volt) és poharazgatás közben írta.

Míg a felsorolt írók nevével ki lehet ezt-azt guglizni, Csizmadia Károly kötetét nem találtam antikvárium oldalakon sem. Lehet, hogy az irodalom területén kiművelt személyek szerint nem jelentősek Csizmadia Károly verseinek művészi értéke (nem vagyok „hozzáértő"), viszont az én egyszerű lelkemhez az Ő költeményei állnak legközelebb, és talán a Balatonhoz is.

Csizmadia Károly: Bujdosó magyarok és Ősök nyoma, Történeti elbeszélések, Veszprém, 1904, Pósa Endre Könyvnyomdája

---

A fenti írás a BCSS WireCorner és a Porthole közös cikkpályázatára érkezett.
A megjelenéstől számított 1 héten keresztül lájkolható ez az írás, a cikk alján lévő "Like" gomb megnyomásával. Ha tetszik ez a cikk, elküldheted az ismerőseidnek, így segítve hozzá az íróját, hogy a nyomtatott újság hasábjain is olvashatóak legyenek sorai.

Ha neked is van egy történeted, azt szívesen várjuk a porthole@porthole.hu -címen, vagy a "beküldés" menüpont alatt.      

Kovács Kata