Mi is felújítottuk 3 évvel ezelőtt a sajátunkat, de hát az első házat sem magának építi az ember... Előjöttek a hibák, hiányosságok, úgy döntöttünk, most rendesen megcsináljuk.

Gondoltam, megörökítem a folyamatot, de a felénél abbahagytam. Lehetetlen leírni azt a millió munkamozzanatot. A hajón olyan, hogy kis felújítás - nincs. Ha valamihez hozzányúlsz, előbb ezer más dolgot kell megcsinálni. Érvényes a mondás itt is, hogy minden mindennel összefügg. Vagy összeépítve, ragasztva, csavarozva, laminálva.

Elmondom, mi nincs egy hajóban. Függőleges, vízszintes, egyenes és derékszög. Van viszont 22,58 fokos dőlés, ívek és 3 dimenziós hajlatok, egymástól nagyban eltérő oldalak.

De álljon itt egy kis összefoglaló, csak ízelítőként a bátraknak, akik saját kezűleg szeretnék szépíteni szeretett hajójukat.

Tetőkárpit. 4 nap glettelés, aztán jó sok Pálmafix, spakli, ventillátor, műbőr és innentől a Teremtő kezében vagyunk, ha ezt eltoljuk, sose szedjük le. Odi segítsége nélkül még mindig ragasztgatnánk. Atyaég, fent van, szép lett!

Padló? Utálom a régit. Szőnyeg nem jó? Nem. Milyen legyen? Tudod, olyan, mint az Öregék hajójában! Futás az asztaloshoz, meg tudod csinálni? Meg . Ára? Fizesd ki az anyagárat, oszt' jól van, ezért csak szemtelenül sok pénzt mernék kérni, de ti lesztek a referencia. Ezer hála Bakos mesternek.

Szabjuk ki. Bonyolult. Futnia kell a csíkoknak, nem mindegy, hol vannak a kiemelhető részek. 2 nap mérés-fűrészelés. Végre nem a bordákon kell lépkedni. Szép lett? Szép.

Konyha? Kérek újat. Kap új borítást, jó lesz? Jó. Régi mosogató marad. Oké, de új fiók lesz, a régi polc mehet a levesbe.

Hűtő? Csinálok újat. 120 l elég lesz? Elég lett.

Mi legyen az árboccal? Borítsuk be? Borítsuk. Nem csavarozunk, mindent ragasztunk.

Átjáró. A mumus. Ereszt a tetőablak. Mi van? Elrohadt a fa. Fél napos munka, rostonként kell kiszedni a fát, közben a tűző napon legalább 50 fok van, árnyék sehol. Bélagolunk, újra csavarozzuk az ablakot, ez kész, mi is, napszúrással zárjuk a projektet.

Szekrény is kell, polcos, akasztós, külön cipőtároló, a főnök nagyon ügyes, ezt is megoldja.

A munka negyedénél járunk és ha szétnézünk a hajóban, még mindig atomvillanás utáni a kép, mintha nem is csináltunk volna semmit.

A bejáró a másik nemszeretem rész, de nem halogathatjuk. Van ötleted? Van. Csináljuk. Mérünk, szabunk, próbálunk, Istenem, egyszer nekünk is lehet szerencsénk, ez elsőre sikerült. Mehet a ragasztás.

Mikor az összes borítás, amit terveztünk, fent van, látszik, a régi nagyon elüt az újtól. Hagyjuk? Ne hagyjuk. De az plusz 4 nap! Nem baj. Véső, kalapács, 2 óra alatt lent van minden, lehet sablonozni. Mivel? Nylonnal. Megoldottuk. Lassan belejövünk, kis igazítás után ezek is a helyükre kerültek. Csak 2 nap volt.

Villanyszerelés bonyolult, új rendszert álmodott a gazda, 3 akkumulátor, relék, inverter és egy csomó, számomra teljesen idegen nevű kütyü. 1 hét görnyedés és kb. másfél km kábel beszerelése után ez is kész. Szól a rádió, szól a rádió...

Kívülről algagátlás kész, de az oldal javításához szükséges festék nem kapható nálunk. Telefon Bécsbe a forgalmazónak. Ja, wir haben, natürlich, morgen, am Szombat nyitva vagyunk von 8. Morgen 8 óra 5 perckor ott állunk a bolt előtt, tulaj vigyorog, hozza a festéket. Mosolyogva mondja, ha kell, van még 22 doboz. Festék be a kocsiba, hétfőn mehet a javítás, szerda polírozás, pénteken itt a tréler.

Még mindig egy alulétrán közlekedünk a hajóba be és ki. Padlóból van még? Van. Lépcsőre elég lesz? Elég lett. Nem kell fél métert lépni a dekkről a hajóba. Nagy eredmény.

Mi legyen a szegély? Két napig festett szegélylécekkel 2 napos munka, de ez dekoratív rész, nem lehet eltolni. Itt már nem érvényes, hogy a kis pontatlanságokat majd a díszléc eltakarja. Fux kabinban próba, hosszas anyázás, 5 méter elrontott munka után jön az ötlet: kötél. Mindenhova. Hajóba való, hova máshova.

Még mindig a ronda, fekete gélezést látjuk a hajó oldalán belül. Fogd a polifomot, ragaszd fel, már megint Palma, büdös, de lassan megszokjuk. Aztán újabb ragasztó, rá a bőr és kész. Elmondani 2 perc, megcsinálni 2 nap. Lassan alakulunk.

Mikor jön a tréler? Holnap. Akkor pakoljunk be. Éjfélkor? Mikor máskor? Fél köbméter fahulladék,

papír, rongy, PET palack, kábelcsatorna ki,szivacsok be. Sándornak, a kárpitosnak aranyból van a keze. Mindkettő. Asszony,párnákat varrtál? Varrtam. Szólj a gyereknek, hozza azokat is. Apró szerelési munkák maradtak, azt majd a vízen. Éjjel még befutott egy karton rozé a barátainktól, nehogy üresen induljunk útnak másnap. 

Egy nagy hibát elkövettünk a sok kicsi mellett: nem ástunk gödröt, amibe a hajót beállíthattuk volna. Így létrázni kellett, fel és le. Szerintem megmásztuk a Jungfraut, bár kisebb adagokban, mint a profik.

Nincs olyan része a hajónak, amit érintetlenül hagytunk volna, minden darabot legalább háromszor kellett megfogni, a macerásabbakat újragyártani. Hogy mekkora sikerrel jártunk, döntsék el az olvasók. Egy biztos, ezek után a házunk felépítése már smafu lesz.

3 hónapnyi munka, egy alaposan elvágott mutatóujj, egy tetanusz oltás, egy csúnya zúzódás, barátok elhanyagolása, gyerekkel napi egy mondatnyi beszélgetés: ennyi a mérleg. A pénzt már nem is számolom"

Az öreg rozmár megérdemelte...

Remzső Robi bácsinak, a hajó volt gazdájának soha el nem múló szeretettel és tisztelettel:

Hvalross

Hvalross