A cikk a Hella ilyen eszközét mutatja be - korszerű LED-es kivitelben.Kár, hogy alapvető tévedésekre építi szellemeskedését és így mutatja be a hirtelen „feltalált" ún. vitorlázófényt.

Az egyik tévedés nem vészes, mindössze annyi, hogy vitorlázófényt kb. 35 éve gyártanak és használnak. Emlékezetem szerint a boldogult Vízisport áruházban már a nyolcvanas évek közepén kapható volt - éppen Hella gyártmányú. Mellékesen megjegyzem, hogy kiváló vitorlázótársunk, Zentai Árpi bátyánk, a Stefánia kormányosa már évek óta készít kitűnő minőségű, fémházas, strapabíró LED-es vitorlázólámpát, ráadásul horgonyfénnyel és fedélzeti reflektorral kombinálva is.

A másik baki már súlyosabb. Ez a szakmai közönség megtévesztésére is alkalmas. Arról polemizál ugyanis a szerző, milyen nagyszerű: mostantól mellőzhetők a fedélzeten örökké útban levő navigációs fények, ha mindezt az árbóc tetejére is tehetjük.

Ezzel szemben a helyzet úgy áll, hogy a 112,5°-os piros és zöld oldalfények, valamint a fehér 135°-os farfény helye az előírások szerint szigorúan a hajótesten van. A vitorlázólámpa csak kiegészítésként alkalmazható, nem helyettesíti az alapvető navigációs fényeket. Tengeri hajókon terjedt el a háromszínű lámpa, amit az indokolt, hogy magas hullámok között a fedélzeti fények nem látszanak folyamatosan. Hogy pontosak legyünk, a 7m-nél kisebb hajókon valóban elegendő az árbóctetőn elhelyezett fényforrás, ami azonban 360 fokos fehér lámpa, melyet a nagyobb hajók horgonyfényként használnak.

Kár, hogy az egyébként kiválóan induló lap ilyen szakmai tévedéseknek helyt ad. Úgyhogy kedves sporttársak, várjunk még a fedélzeti fények lerugdosásával!

Kövendi Dénes