A régi móló - Széchenyi-gát - maradványai fekszenek a víz alatt.
A vendégmólókról szépen kilátunk a vízre kelet-délkeleti irányban. Nyugatról csak a félsziget partja árnyékol. Mégis, valami csoda folytán kevésbé hajlamos behullámzani, mint Füred. Északias szélben itt is lehet éjszakázni.
A móló végén van a két vizesblokk, nemrég épültek. Itt van a kikötőiroda is, a kedves kikötőmestereknek mindig van pár jó szava a hajósokhoz.
A Zsongó Móló büfében (az első, amit meglátunk) jó a bor, friss a lángos.
Felmászhatunk a Bencés Apátsághoz. A Visszhang-dombról a kiáltásunkra már csak egyszer kapunk választ, azt is halkan. Ne lepődjünk meg, hogy a templom csodálatos fafaragványain az angyalkák arca mind egyforma. Stulhoff Sebestyén - a legenda szerint - felesége képmására mintázta valamennyit. Érdemes betérni a Pál csárdába. Kicsit drága, de különlegesen jó és igényes.
Vagy sétáljunk a parton Füred felé. Pár száz méter után, a zöld turistajelzésen belépve az erdőbe, megkerülve Halvic Cyprián barátunk forrását, felsétálhatunk a Barátlakásokhoz. Egykor azok a bazilita szerzetesek készítették és lakták, akiket I. András királyunk felesége hozott magával a Kijevi Nagyfejedelemségből, Kr.u. 1050 körül. 1994-ben a sziklafalat és a még meglévő cellákat stabilizálták, helyreállították. Eszünkbe juthat Kodolányi János Pogány tüzek című regénye. Ha elképzeljük, hogy a „Sámán" ősi hite szerint a veremház konyhájában elhelyezett festett „Kisistent"nyugodtan be lehetett húzni kötélen a pöcegödörbe, amennyiben sérelem érte a családot (például jégverés)... Az már más tészta, hogy amint a sérelem ezzel megtoroltatott, az asszonyoknak kellett azt onnan kibányászni és letisztítani. És ezzel a hittel kellett versenyre kelniük az itt élő szerzeteseknek, mindenféle láthatatlan, mennyekben lakozó szimbólumokkal. Nem lehetett könnyű dolguk, az biztos.
Esetleg szálljunk fel a kikötőtől induló országúti minivasútra. Kérjünk egy megállást a Belső-tóhoz levezető útnál. Sétáljunk el a gejzírkúpokhoz. Csodálatos a kilátás. Útközben ehetünk- ihatunk a Gejzír borozóban.
A visszaúton ne hagyjuk ki a „Garázs" borozót. Szentbékkállai borokat kóstolhatunk. Érdemes. Vacsorázni a Vitorlás büfét ajánlom. Ők nyitnak elsőnek és zárnak utoljára.
Remélem, csendes éjszaka lesz ebben a nyílt kikötőben. A következő cikkemben az „álmok kikötőjébe" hajózunk tovább.
Gelencsér György (Merlin)
Gelencsér György (Merlin)
