Elhagyván az északi partot, a déli oldal felé fordítjuk hajónk orrát. Járjuk most végig azokat a kikötőket, amelyek útba esnek Balatonföldvár felé, a hazaúton. Tavaly óta nem láttuk őket, és már igencsak hiányoznak. Ugyan mi változott házuk táján? Hogyan élték túl a veszedelmet?

Bevallom rabul ejtett ez a versenysorozat, még úgyis, hogy nekünk egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, de erről majd később. Azonban úgy gondolom, hogy ezt a rendezvényt méltatnom szükséges és nem csak azért, mert nekem ennyire tetszett, hanem mert egy jól kitalált, ügyesen megszervezett versenysorozat.

Június közepe már a főszezon? Bizony annak kéne lennie. Legfőbb ideje, hogy szeretett Balatonunk végre magához térjen téli álmából, vagy tavaszi szendergéséből. Már igencsak elegem van a zárt kapukból, száraz levél befútta kocsmákból, kerítésekből, lakatokból. Volt bennük részem bőven az előző négy túrámon. Löktem is a keservemet rendesen, miszerint „temérdek nép mindenfelé, aztán sehol sámli”. Úgy, ahogyan az elmúlt esztendőkben is tapasztalható volt. Változás nuku, ha mégis valami, akkor az, ha lehet még elkeserítőbb – lásd azokat az étkezdéket, melyek eddig áprilistól működtek, idén már csak június közepén kezdenek kinyitogatni-.

Bőséges reggelit követően, időben elhagyjuk Badacsonyt. A RHEA raktere tele van feltöltött hordócskákkal – ahogyan az illik -. Két vizes flakonban is hozunk (a savanykásabból), legyen miből fröccsöt gyártani a hátralévő napokon. Ez ugye létkérdés ebben a hőségben. Stabilan húz a délnyugati, szépen haladunk.

De meg ám! Szép volt ez a Siófok kitérő, bár amiért mentem, az gyakorlatilag használhatatlannak bizonyult. Semmi konkrétumot nem tudtam meg, csak érzelmek háborgása, feltételezések, bírálatok garmada. Ezzel aztán nem kerültem közelebb semmihez, de hagyjuk. Bár elrabolt majd két napunkat, mégsem bántam meg. Jó néha számolatlanul falni a kilométereket, pláne, ha van üzemanyag. Most márpedig akad bőven. Egy takkal átcsúszunk a csövön, de a másik medencében egyre lassulunk. Fel a génuát gyorsan. Így már elfogadhatóbb, kezdünk megéhezni. Kései ebédre be is futunk.

Még szerencse, hogy lengedez némi nyugati.