Hétágra tűz a nap, a szellő alig rezdül. Június utolsó napjaiban járunk és tombol a nyár. A hőmérő majd eléri a negyven fokot, a tó vize pedig a huszonnyolcat. Inkább nevezhető strandidőnek, mint vitorlázónak. Még a „kormányos gatyáját” is felhúzzuk az árbocra annak érdekében, hogy hajónkat mozdulásra bírjuk. Be szeretnénk járni azokat a helyeket, amelyek eddig kimaradtak a középső és nyugati medencékből.

Sötét talapzatú fellegtornyok úsznak az égen, süvít az északnyugati. Eredetileg is városnézést terveztünk, hiszen még csak ma délben érkeztünk. Lássuk, mi a helyzet Keszthely nemes városában.

„Zápor előtt, zápor után, mindig ugat az én kutyám. Zápor előtt a felleget, Zápor után a kék eget. „ (Kányádi Sándor) Nincs is kutyám! Csak én ugatok folyvást, hogy hideg van, meg eső, vacak idő… stb. Na, ennek itt és most vége. Olyan, amilyen, most például melegen ragyog a nap, sehol egy felhő. Induljunk hát tovább nyugat felé.

Beköszöntött a május. Jószerivel el is telt, hiszen Pünkösd ünnepén indulunk útnak. Más években ez idő tájt vörösre égtünk a tűző napon, mézillattal terhes szellő lengedezett. Most ólomszürke fellegekből hullik a permet, veszett szelek kergetik egymást. Szuszog a hűvös éj, reggelente ködfátyolt lehel a tájra. Örvendezhetünk, ha tizenkét – tizenhárom fokra kúszik hőmérőnk délidőre. Mit nekünk! Nekivágunk a nyugati messzeségnek.

Ez az év kissé nehézkesen indult el, figyelembe véve, hogy „a nemzetközi helyzet egyre” fokozódott.... Azért, amikor már lehetett, bevezettük az „egyéni sporttevékenységet” az életünkbe. Így sikerült az RSD-n (Ráckevei Dunaág) többször is evezni, sőt oldalmotorral is kirándulni. Közben már a nyári főműsorszámra készültünk. A távolság miatt jól át kellett gondolni a mikéntjét.

Persze, már az év első hónapjában elkezdtem szövögetni a terveket, mikor hogyan, hova megyünk a hajóval, mit kell módosítani rajta, stb. Ekkor került képbe egy Tümmler seprűmotor. Annak aki nem tudná, ez pont alkalmas arra a célra, hogy kajakot és kenut hajtson meg vele az ember. Irány Szigethalom! Sokat nem kellett győzködni magam, hogy elhozzam az 1964-ben az NDK-ban gyártott csodát. Ennek örömére a csomagtartóba rakáskor egy rossz mozdulat miatt két hétig csak erősen izzadva és magamban szentségelve tudtam csak zoknit húzni és cipőt kötni. Ezen felül már csak a hajóra történő rögzítést kellett kivitelezni.

De bele ám! Végre. Elmúlni látszik a vírusőrület, csökkennek a „korlátozások”, gyűlnek a nyaralók, telnek a strandok és a kocsmák. Lazul a fegyelem rendesen – baj ne legyen belőle –. Mi is folytatjuk túránkat. Belecsapunk a közepébe.

Gibraltár-Madeira-Tenerife-Gran Canaria vitorlástúra élményekkel és tanulságokkal!

Ez is elérkezett! Nálunk hagyomány, hogy a szezontól egy kurta túrácskával veszünk búcsút. Méghozzá olyan formában, miszerint a Rhea kapitányai szállnak hajóra, és megcélozzák az „ország kocsmáját”, hogy a teljesség igényével látogassák végig kedvenc borozóikat, majd keservesen berúgjanak. Rajta hát!

2019. szept. 27-okt. 04. A túravitorlázásról a legtöbb embernek, a napsütés, a Balaton, a türkiz kék Adria, kellemes szélben dagadó vitorlák, csokoládé barna bikinis lányok jutnak az eszébe. Földkerülés, távoli tengerek-óceánok sokaknak csak a gyermekkori álmok talán soha meg nem valósított világát jelentik, amihez méregdrága hajó és kifogyhatatlan anyagi háttér szükséges. Legtöbben ezen a ponton fel is adják álmaikat, keserűen elfogadva a hamis igazságot, hogy a csodák csak másokkal történhetnek meg.

Nyúlós takony a világ. Ráadásul jég hideg. A köd bekúszik a legjobb hajósruházat nem létező résein is, bőrünkig hatol, elgémberíteni testünket, lelkünket. És a kokpitben futkosni vagy tornászni nem igen lehet. Csak dermedten kucorogni, dideregni, s továbbá tűrni, ahogyan hízott vízcseppek tömege hullik fejünkre a vitorla aljáról. Szóval remek. Mi több: csodálatos. Imádjuk! Induljunk hát neki!

Gusztusosan gőzölög a reggeli forró tea. Isteni érzés markomban tartani a bögrét. Hűvös van, és a fedélzet csurom lucsok. Lehet törölgetni. Kortyolunk egy kávét. De jól esik! Életmentés. Talán segít a napocska. A tó vize, mint az olaj. Talán lengedez valami szellő, csak nem ér a felszínhez. Nézzük meg, induljunk neki, mi bajunk lehet. Még el is juthatunk valameddig. Ez bizony már nem nyár. Ősz úrfi beköszöntött!

Vészes gyorsasággal fogynak augusztus havának napjai. Keletnek fordítjuk tehát hajónk orrát. Túlságosan azért nem sietünk, hiszen a visszaút ugyanolyan hosszú, mint az oda. Reméljük, tartogat számunkra még pár élményt. Lássuk csak.

Augusztus múltával a búcsúzó nyár és a közelgő ősz ölelkezik egymással. Szelídül a kánikula, puhulnak a fények, pasztellba facsarodnak a színek. Még zöldellenek a fák, temérdek a virág, de különösen a mezei utak mentében szürke por lepi be a piros, sárga, kék szirmocskákat. A szőlőhegyen megszólaló tücskök szomorkás ciripelésükkel mintha a búcsúzó nyarat siratnák.

Ragyogva tündököl a nap, a rezzenéstelen kék égen nyoma sincs egyetlenegy felhőnek sem. Fonyód öreg házai közt egy magas oszlop tetején álló fészkükön egymást váltja a gólyapár, hiszen három fiókájuk követeli az eleséget. Szóval nyár van, most már igazán. Induljunk hát a túrára. Hátha valami – szerintem – valódi nagy szenzációba botlunk.

Ha a gonosz erők, a polgárait féltő állam, vagy a jól felfogott rövidtávú üzleti érdekek azt szeretnék, hogy ne legyen vitorlás turizmus a Balatonon, akkor az alábbi intézkedési tervet kellene foganatosítaniuk:

A 2018 februári Kanári túránk beszámolója után most egy újabb, a hazai tengeri túrázók számára talán ismeretlen területről, a Zöldfoki-szigetekről szeretnék írni! Talán mások is kedvet kapnak, hogy egy ilyen különleges, de elérhető hajózási területet felfedezzenek!

Megállott a parton, belenyújtotta kezét a vízbe, majd keresztet vetett.

Villantsunk tehát! Szerintem május második fele a késő tavasz legszebb időszaka. A Balaton már a nyári arcát mutatja. A víz és a nádasok szokásos lakói hazaértek, a hangok ismerősen csengenek. Hajóink többsége vízre került és elindult hosszabb-rövidebb kirándulásra, túrára. A nap forrón éget – már ha kisüt –, akár fürödni is lehet, az éjszakákon szó sincs fűtésről. És szél is akad bőven, mi kell még?! Elvonult egy kiadós zivatar, így azonnal neki is indulunk.

Korán reggel felkerekedünk. Több okunk is van rá. Szél ugyan van annyi, hogy sohse fogy el, de milliméterre pontosan szemben. Az előrejelzés már déltől komoly zivatarokat jósol, amiből nem kérünk a nyílt vízen. Teljes grósz, normál fock. Az öbölben még csak-csak hasítjuk a vizet, viszont, amint kibukkanunk a Györök fok védelméből, a Balaton összes hulláma csap a pofánkba. A szél is durva löketekkel támad. Fekszünk, paskolunk, nyeljük a spricceket.